A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-16 / 25. szám
DUBA GYULA WIALKOZÓ HALÄLA az Aszály című ^ Nagyapának erős akarata volt, a Gálok közül a legerősebb. Bicegve tűrte a golyót, mintha egy hegy imbolyogna, leszokott a nevetésről, de az énekkarban felmenőén énekelt, a basszus finomságait, halk zsongását mélyen átélte — mintha a távoli mennydörgés —, irányítani tudta az akaratát. A pöstyéni fürdőben való gyógykezeltetése életcélja lett. mind nagyobb meggyőződéssé s végül bizonyossággá vált az a hiedelme, hogy a fürdő meggyógyítója, a finom iszap elmulasztja a golyó okozta kínokat. A prospektust még a III. Lábadozó osztályon szerezte. ír róla az egyik levelében: ......hozzá jutottam egy szép könyvecskéhez, az Pöstyén fürdőről szól... sok szép képekkel dicséri az környéket és az pöstyéni víznek és iszapnak minden jóságát elmeséli, írva vagyon, mire használ." Néha a véletlen megmagyarázhatatlan helyzetet teremt, melynek később hajlamosak vagyunk különös jelentést tulajdonítani. A prospektus ilyen előjelzése volt a beteljesedésnek. Cseh nyelven adták ki 1910-ben, PÍSTANY — Pöstyén v UHRÁCH címen, a füzet alcíme: Horké, sirnaté, bahenni lázné. Ismert kép a címlapján a mankóját térdén széttörő izmos, fiatal férfiakkal. A prospektus a goromba hadnagyot igazolta, egyik lapja a legelőkelőbb vendégek aláírását tartalmazta, a fürdő vendégkönyvéből: „Izabella főhercegnő. Frigyes főherceg, Gabriella főhercegnő, Ferdinánd grossherzog von Toscana, Ferdinand bolgár király ..." Az aláírások jelezték, hogy a fürdői gyógykezelés és az ott-tartózkodás nem paraszti időtöltés, nem is lehetőség Gál Józsefnek; hasonló következtetést sugalltak a fürdőépületek képei, a Kursalon, a Királyi utca, a Grandhotel Royal, a Ferenc József Fürdöház és a Kurthotel pompás épülete, a Mankó Múzeum, a Sétány képe és a Park fái, ezeken a helyeken mindenütt széles kalapos, elegáns dámák és sétapálcás urak álldogáltak, vagy üdítőitalok mellett üldögéltek és csevegtek, a legáthatóbb tekintet sem fedezhetett fel egyetlen — a Gálokhoz hasonló — parasztot sem. Az ismertető hátsó borítóján látható kép fokozta az elképzelés — Gál József terve — lehetetlenségét. A pókhálóra emlékeztető vonalrendszer, számos egyenes vonal szövevénye, azonnal ismerős volt Gálnak. A „Písfany" központjából vezető vasútvonalak végein olyan világvárosok helyezkedtek el, mint „Berlin, Lipsko, Mnichov, Terst, Rijeka, Bélehrad, Bukurest, Lvov, Varsava” szűkebb körzetében „Budín-Pest, Videó, Praha, Prespurk (a prospektus nyelvének megfelelően a városok nevét is cseh nyelven tüntette fel a térkép). De ott volt „Debrecín, Kosice és Drázdany is; Gálban felvillant a „jégmadarak kora", képzeletben utazott már ezeken a vasútvonalakon. Gál József a valóságban is utazott vágyai célja felé? A fenyödobozban bizonyítékok találhatók erre vonatkozóan! Dús lombú fák alatt, kavicsos utak és színes fapadok harmonikus együttesében, nyírott angolpázsit előterében áll Gál József egy fényképen, valószínűtlen látomás az elegáns környezetben. Hatalmas, sötét ruhás, csizmás paraszt, fekete kalapja, nyakkendő nélküli fehér ingmelle szokatlan jelenség, nagy bajuszos, negyvenes férfi, óriás, mint körülötte a fák, komoran néz a gép lencséjébe. A fényképet az első köztársaság korában készítették, 1932-ben, a demokrácia részben lebontotta az emberek közötti egyenlőtlenségeket és a jogokat igyekezett igazságosabban elosztani. A fürdőben akkor is pénzes és magas méltóságok voltak az igazi vendégek, de már Gál József is bejuthatott, befogadást nyert a gyógyító források és a csodatévö iszap birodalmába, csehszlovák koronában fizette meg az engedélyt, és a kezelő személyzet is szépen bánt vele, mondta, amikor három hét után visszatért Atagyarmatára. Meg kell mondani azonban, hogy sokáig várt a lehetőségre. Amikor azonban Gált éjfélkor felébresztették, azon az éjszakán nagyapa már nem nyitotta fel a szemét, pedig nagymama elébe tartotta Gált — a legfiatalabb Gált —, de erre sem reagált. A fehér vánkosba belesüppedve. dermedten nyugodt markáns arcélü feje, s látszott, hogy szemei mély üregükbe készülődnek visszahúzódni, nyilvánvalóvá vált, hogy Gál József nagy lelkiereje megtört, erős akarata elfogyott. Gál tehát ismerte a halál pillanatát vagy legalábbis a közelségét, megőrizte ezzel kapcsolatos — bár régi és feledésbe vesző élményét. A front idején megszokottá vált a halottak s talán még jobban az elpusztult lovak képe, ahogy vicsorgó fogakkal, mintha kibírhatatlan kínba merevedtek volna, az utak mentén hevertek. Ennek ellenére mégis megdöbbentette, amikor egy éjszaka Bogyó Julis megmondta neki, hogy bizonyos jelekből arra következtet, Králihuba Jenőben a halál munkál. Benne van kétségtelen, és az elveszejtésén munkálkodik. A böjti boszorkány — nem az, gonolta Gál, nem volt igazad, Bertalan! — szeretkezés után közölte ezt Gállal, fáradt és ernyedt melegségben, késő ősszel, amikor a nagy nehéz pehelydunna alatt a férfi és a nő nagyon jól érzi magát együtt. A benső tekintettel látott csillagpásztorok és hangtalan kiáltozássá nőtt feszültségek múltán, a végtelen nyugalom állapotában Gál nem hitt az asszonynak. VÉGTELEN TENGER BARANGOLÁSOK A VILÁGIRODALOMBAN A kloWiklA kikai iroda/otu. Akármilyen tömören akarunk is fogalmazni, Kínának, ennek a kontinensnyi országnak a több évezredes irodalmát semmiképpen sem tudjuk belezsúfolni egyetlen folytatásba. A hagyományos módszerhez fordulunk hát, s két részben ismertetjük anyagunkat. Az első részben a régi kínai irodalmat szemlézzük egészen a XIX. század végéig, a második részben pedig századunk kínai irodalmát tekintjük át. Ez utóbbi, többé-kevésbé egybeesik a szocialista kínai irodalommal. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a kínai irodalom egyike a világ legrégibb irodalmainak : története 3000 éves összefüggő folyamatot alkot, hisz Kínában az írásbeliség, jóslócsontok és szertartási bronzedények feliratainak formájában már az i. e. II. évezred derekán megjelent. A legkorábbi nagy kínai könyvek: az ún. írások Könyve (Su King), a Változások Könyve (Ji King) és a Dalok Könyve (Si King). Mindhármat Konfuciusznak (Kung Fu-ce) tulajdonítja a hagyomány, noha a Mester, mai tudásunk szerint nem hagyott ránk írást, csupán tanítását őrizte meg a hagyomány. Valószínű azonban, hogy e könyvek összeállítója avagy összeállításuk sugalmazója volt Kung Fu-ce. A Si King egyébként máig népszerű dalgyűjtemény világszerte, magyarul is többízben megjelent, legutóbb a népszerű Lyra Mundi sorozatban, a legkiválóbb magyar költők tolmácsolásában. íme egy remekmű Károlyi Amy átkötésében, ízelítőnek: „Délen fűzfa lombja leng, repkény-inda öleli. Asszony urának örül, boldogságát ízleli. Délen fűzfa lombja csügg, repkény-inda befedi. Asszony urának örül, boldogságát ízleli. Délen fűzfa lombja ring, repkény körültekeri. Asszony urának örül, boldogságát megleli." Konfuciusz tanításait pedig a Beszélgetések és mondások (Lun jü) c. gyűjtemény őrizte meg. Ez ugyancsak olvasható magyarul a többi jelentős ókori kínai filozófus (Lao Ce, Mo-ce, Jang-csu, Meng-ce) írásaival egyetemben a Kínai filozófia. Ókor c. háromkötetes gyűjteményben. E kínai filozófusok közül Kung Fu-ce mellett a leghíresebb Lao ce, a Tao Tő king, az ún. Út és Erény könyve írója. E csodálatos gyűjtemény is megvan magyarul, mégpedig kétféle fordításban, prózai és verses magyarításban. Ugyancsak a konfuciuszi hagyományhoz tartozik két további gyűjtemény, a Tavasz és Ősz c. krónika és a Szertartások Feljegyzései. Ez utóbbi őrizte meg a két leghíresebb filozófiai traktátust, a Nagy Tanítást és A Közép Mozdulatlanságát. Az ókori kínai irodalom számtalan nevezetessége közül két gyűjteményről kell még szólni: A Dalok Könyvéhez hasonló, noha jóval későbbi Zenepalota (Ju-Fu) c. gyűjteményről, és Csü Jüan az ókor legnagyobb kínai lírikusának könyvéről. Szinte valamennyi verse olvasható magyarul. A klasszikus kínai irodalom következő nagy korszaka az ún. Tang-kor (618—907). Az egyik legkorábbi s egyben a legnagyobb képviselője (ha egyáltalán beszélhetünk sorrendről) Li Taj-po (701—762). Bátor és független szellemű költő volt, aki megpróbált jó tanácsaival beleszólni az államügyekbe, s minthogy az udvari körökkel szemben semmit sem tudott elérni, ivásnak adta a fejét s elhagyta az udvart. A legenda szerint úgy halt meg, hogy ittas fővel egy csónakból kihajolva meg akarta ölelni a holdvilág képét és befordult a vízbe Leghíresebb verse, melyet Illyés Gyula átköttésében ismerünk, ugyancsak erről szól. Címe: Holdfényben magamban iszom. Alig tiz évvel volt fiatalabb az aranykor másik nagy költője, Tu Fu (712—770). Fiatal korában ő is vándoréletet élt, többször is megbukott az államvizsgán s udvari hivatalában ö is kegyvesztett lesz. Amit Li Taj-po csak érzett és hangulatok közvetítésével fejezett ki, azt Tu Fu súlyo-14
