A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-16 / 25. szám

A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége A közelmúltban szereztünk tudomást arról, hogy az Ukrán SZSZK Kárpátontúli területén megalakult a százhetvenezer magyar nemze­tiségű lakosság kulturális érdekképviseleti szerve, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége, mely a Csemadokhoz hasonló tevékenységet kíván kifejteni. A Csemadok jubileumi ünnepségen Király­­helmecen (Kráf. Chlmec) járt az a beregszá­szi küldöttség, melynek élén Dalmay Árpád volt. Hozzá szóltak kérdéseink. — Bár nem első ízben jársz a Töketerebesi (Trebiéov) járásban, mindek köszönhetjük mostani látogatásotokat? — Ezúttal félig-meddig hivatalosan va­gyunk itt, azaz azonkívül, hogy viszonozzuk a Csemadok Töketerebesi Járási Bizottsága küldöttségének nálunk tett látogatását a Be­­regszász-járási Kárpátaljai Magyarok Kultu­rális Szövetségének alakuló ülésén, ittlétün­ket tapasztalatszerzésre és együttműködési szerződés megkötésére is felhasználjuk. Márcsak azért is, mivel a Beregszászi járás és a Töketerebesi jóval korábban felvette a barátsági kapcsolatot. Ezenkívül részt vet­tünk a nagykaposi (Veiké Kapusany) Erdélyi János Napokon és a rozsnyói (Roznava) Czabán Samu Napokon. — Tudomásunk szerint, Beregszász von­záskörzetében korábban is élénk nemze­tiségi kulturális és közművelődési élet folyt . . . — Igen, 1985-ben nagyobb lendületet adtunk az irodalmi klubok munkájának, töb­bek közt a beregszászi Illyés Gyula irodalmi Klubnak. Első prominens vendégünk Juvan Sesztalov, vogul származású, Gorkij-díjas költö volt. Ezenkívül rendszeresen foglalkoz­tunk a nemzetiségi kérdést érintő problé­mákkal, gondokkal. Több beadványt terjesz­tettünk elő, melyek a helységnévtáblák (a városoknál ma a történelmi nevet használ­juk), cégtáblák kétnyelvű használatát, az ut­­canévtáblák magyar nyelvű használatát, a kétnyelvű oktatást, magyar nyelven való fel­vételizést, stb. kérelmeket tartalmazták. Ma, a szovjet vezetés céltudatos nemzeti­ségi politikájának köszönhetően elmondhat-Életcélom, hitvallásom azóta is változat­lan: hűség az anyanyelvhez, az ősi kultúrá­hoz, a nemzetiséghez. Nem csupán Balogon vállaltam szervező munkát: ott bábáskodtam például a nagy­­csalomjai (VelVá Calomija) és a szécsényko­­vácsi (Kovácovce) énekkar születésénél, de szívesen kísértem zenekarommal az ipoly­­nyéki (Vinica) Hont hagyományőrző csoport előadásait is. Tettem a dolgomat ott, ahová hívtak, s úgy éreztem, szükség van a szakis­mereteimre, tapasztalatomra. Besegítettem a járási dalfesztiválok előkészítésébe. Legu­tóbb a munkásénekkarok bussaí (Busínce) járási seregszemléjének megszervezésénél kérték ki az illetékesek a tanácsaimat. Ipolybalogon a Csemadok-alapszervezet titkára és kultúrfelelőse vagyok. Nem taga­dom, egyesületünk eredményesebb munkát is kifejthetne. Régebben színdarabokat taní­tottam be diákjaimmal, de a felnőtteket is sikerült bevonni a munkába. Mára megcsap­pant az érdeklődés az ilyen fajta szórakozás juk, hogy a fentiek közül eddig megannyit elfogadtak és jóváhagyták az illetékes párt­­es állami szervek. Nem számítanak újnak az utcanévtáblák, mivel ezek már tizenöt éve kétnyelvüek. Újdonságnak számít viszont, hogy az Ungvári Állami Egyetemen a múlt iskolaévtől magyarul felvételiznek a magyar anyanyelvű diákok. Az alapiskolák felső ta­gozatának hetedik-nyolcadik osztályos tanu­lói, valamint a középiskolák érettségiző osz­tályának diákjai pedig tanulják a magyar nemzeti történelmet. — Mi előzte meg a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége létrejöttét? — A múlt év végén került sor a Tarasz Sevcsenko Ukrán Anyanyelvi Társaság ung­vári helyi szervezetének megalakulására, mely megadta a végleges lökést ahhoz, hogy hozzunk létre hasonló szervezetet a magyar nemzetiségű lakosság számára. így alakult meg február 26-án Ungváron a területi szer­vezet. A Csemadok volt a példa. Mi is a magyarság nemzeti hagyományait, kultúrá­ját, anyanyelvűnk fennmaradását tartjuk el­sődleges szempontnak. Hogy megteremtőd­tek a feltételei; alapjai kulturális szövetsé­günk megalapításának, ebben a kárpátaljai magyar értelmiségnek döntő érdeme van. — A te szereped a hazai magyar közéleti munkában ? — Fő állásban jelenleg a Könyvbarátok Ukrajnai Egyesülete beregszászi járási szer­vezetének titkára vagyok, az Illyés Gyula Irodalmi Klubot is vezetem, legutóbb pedig a beregszászi területi Magyar Kulturális Szö­vetség elnökévé választottak. Ugyanakkor a Választmány elnökségi tagjának tisztét is betöltőm. Mindez nem kevés felelősséggel és még több munkával jár majd. — Mit jelent ez gyakorlatban ? — A közeljövőben meg kell teremtenünk a helyi szervezetek létrehozásának alapjait. — Részünkről jó munkát és kitartást kívá­nunk, s egyben megköszönöm a beszélgetést. D. VARGA LÁSZLÓ iránt. A kora reggeltől napnyugtáig robotoló embereknek estére nem marad sem kedvük, sem pedig erejük a kultúra ápolására. Harmincöt esztendeje várom, hogy felé­püljön a művelődési otthon a községben. Eladdig hasztalan reménykedtem ... Megfe­lelő helyiség, terem hiányában ugyanis ne­héz érdemleges kulturális tevékenységet ki­fejteni. Ma már az alapiskolás gyermekek is túl­terheltek. De azért én a jóhirű alma mater­ben ma is két diákkórust vezetek, és ered­ményesen működik az alapiskola volt tanuló­iból szervezett. Flóra névre hallgató leányka­runk is. A jó hangú felnőttekből az elmúlt esztendők során mindig működött férfi, női vagy vegyeskórus a faluban. Az elsősök kivételével iskolánk minden évfolyamában én tanítom a zenei nevelést. A szellem pallérozására kevés időt szakí­tanak manapság az emberek. Csak megemlítem: öt évig énekeltem a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi A párkányi (Stúrovo) művelődési házban önálló műsorral lépett fel a Vasvirág amatőr néptánccsoport. Mezőségi táncok, kalotaszegi- és szatmári táncok, leánykarikázó és egyéb tánckompo­­zicíó vezette el a közönséget tájaink múltjá­ba, bemutatva a minden bizonnyal érdekes és értékes szokásokat. A Csiholok vendég parasztzenekar örömmel húzta a talpaláva­­lót. A táncok közben Batta Jolán és Dóczé Mónika népdalokon keresztül elevenítette fel vidékeink hajdani mezítlábas mindennapjait. Az esten Simon Éva versmondó Nagy Lászlót idézte meg: „Oda menjünk, ahol kellünk. ahol nekünk öröm lennünk. Hol a csókok nem csimbókok, nem hálóz­nak be a pókok." A műsoros estet kellemes meglepetésként a Kisbojtár gyermektánccsoport és zenekara, a Tücsök színezte. Lakodalmi hangulatot teremtve, vissza pergetve a- régi szép időt, egy csallóközi legényke kérte meg egy kéméndi kisleány kezét, vizsgázva Kéménd népszokásaiból és a szakadatlanul járt tánc­ból. Az estet vastaps kísérte. Meg vagyok győ­ződve, hogy a Vasvirág néptánccsoport tevé­kenységének fő célja, éppúgy, mint a többi néptánccsoportté, vállalni és ápolni múltun­kat, különböző tájak és népek szokásait. ZALÁBA ZSUZSA Néphagyomány és Vasvirág Németh László felvétele Énekkarában. Tagja vagyok a Csemadok Nagykürtösi (Vefky Krtís) járási vezetőségé­nek, és elnökeként jegyez a járási ének-zenei szakbizottság is. A Csemadok Központi Bi­zottsága zenei szakbizottságának is vezető­ségi tagja vagyok. Életem során igyekeztem mindig ott lenni, ahol nemzetiségi berkekben történik valami. S a kulturális munkára soha nem sajnáltam az időt, a fáradságot. Ha valamelyik csoportom jól szerepel: örülök, határtalanul boldog vagyok. S úgy érzem, nem éltem hiába. Sebény Ferenc több szakmai elismerés és számos kulturális vonatkozású kitüntetés tu­lajdonosa. Hogy mást ne mondjak, a Csemadok-érem arany fokozatának is a birtokosa. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvétele 1

Next

/
Thumbnails
Contents