A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-16 / 25. szám

A jernyei Szinyei Merse-kastély

Lehangoló a szürke felhőktől terhes április végi égbolt, amikor Eperjesről (Presov) a Majális festőjének, Szinyei Merse Pálnak emlékhelyeit vallató utazásunkra indulunk. Elhagyva a jelentős gazdasági központtá duzzadt keletszlovákiai iparváros külterületeit hamarosan festői dombvidéken kanyarog az út. Váratlan emelkedői olykor-olykor komolyan próbára teszik a munkából hazafelé utazókkal tömött autóbuszunk motorját. Az ablakon túl futó lankák üde zöldje, a virágba borult bokrok és fák stílszerü díszletei az utazásnak. Meg-megélénkülő tavaszi szél tágítja a látóhatárt, csak éppen a legfontosabb hiányzik; a tiszta tavaszi égbolt kékjéből a sugárzó, színeket élénkítő napfény. Alig fél óra elteltével már a Szinye-patak völgyében kanyarodik az út a három kastélyáról nevezetes egykori Szinyeújfaluba (ma Svinia).

ygiS*'

imőso-údeniny-!, ___m______________

Egykor szebb napokat is látott e ház

Szinyei Merse Pál síxjánál

Itt született a festő. Családjának gyökerei itt a 13. század derekáig vezethetők vissza. Itt nyert birtokot Merse fia Benedek két vitéz fia közül a nagyapja nevét öröklő ős, aki hősiességével elnyerte királya, IV. Béla kegyét. Itt e varázslatos tájon, az egykor Bánk birtokát képező vidéken lett a derék Merséből „comes", váltak kései utódai is Sáros megye szószólóivá. A falu fölött hajdan emelkedő ősi váruk történetére 1514-ben bekövetkezett végső pusztulása tett pontot. A Szinyei Mersék a környék hirtelen megszaporodott reneszánsz udvarházaiba húzódtak és gyarapították tovább birtokaikat, növelték befolyásukat a megye életére.

A kései utód, az 1845. június 4-én született Pál művészi ambícióit atyja, Sáros megye főispánja nemcsak tudomásul vette, hanem hathatósan támogatta is. 1864-től kezdődően lehetővé tette számára, hogy Münchenben a festöakadémián képezze magát.

Szülőföldje színpompás tavaszának színei láttán érthető, hogy az ifjú művész kezdettől fogva a természet csodálatos színharmóniájának újszerű tolmácsolására tette föl életét.

Az 1873-ban alkotott Majális nem hozott számára sikert. A kor közönsége számára elfogadhatatlan, harsánynak ítélt színvilágban élő, a fények és árnyak játékának bűvöletében születő, pátosz nélküli képek érzékeny lelkületű alkotója a kezdeti sikertelenségek után elmenekült az értetlenséggel szövetkező konzervativizmus elől.

A csalódott mester ide — a szomszédos Jernyén (ma Javorince) álló kastélyába — vonult vissza a világ elől. Megházasodott és feleségének szentelte szinte minden szabad percét. Gazdasága gondjai mellett csupán kedvte-Szinyei Merse Pái sírja

Címerangyal őrzi a sírokat

lésből nyúlt néha az ecsethez, mégis itt született hitvesét ábrázoló ismert alkotása, a Lila ruhás nő.

Kishíján tízéves „kihagyás" után innen indult el újra a már megkezdett úton, de az új mü, a Pacsirta sem hozta közelebb látásmódját a müértök ízléséhez.

Az 1896-os kiállításon újra látható Majális azonban egy csapásra megváltoztatott mindent. A fiatalok közül már sokan nem is tudták, ki az a Szinyei Merse, aki korát megelőzve megteremtette a magyar „plein air" festészetet, mégis egyszerre mindenki a nagybányai festők törekvéseinek előfutárát tisztelte benne.

Ugyan az 51 éves mestert a megkésett figyelem a képzőművészeti főiskola igazgatói székébe ültette, egyre többet tartózkodott kies városi birtokán. 1919 tavaszán kezdődő betegsége teljes visszavonulásra ítélte és nemsokára, 1920. február 2-án Jernyén meghalt.

8