A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-16 / 25. szám
Mostanság már sok új ház épül a községben idő ... A szomszédos tanítólakás szobáját a népkönyvtár foglalta le, ezért a szakköri foglalkozásokra már helyük sem igen akad. Az óvodások és az alapiskola tanulói a mostoha körülmények között is sok műsorral kedveskednek a falu lakosságának. Az iskolával átellenben a helyi nemzeti bizottság felújításra érdemes épületében Régi István fogad. — Nekünk — jegyzi meg fanyar humorral a kis település életének irányítója — mindenünk van, de a mai elváráladva jutnak el a földekre, a mezőkre — kesereg a kedves beszédű igazgatónő —, ezért mi mindig félve lépünk ki gyermekeinkkel a kapun. Ám nem tarthatjuk az apróságokat állandóan a négy fal között, ráadásul a játszóterünk sem határos közvetlenül az épületünkkel, s szinte csak a forgalmas bekötöúton át közelíthetjük meg a szülőkkel társadalmi munkában elkészült gyermekbirodalmat. Égető szükség lenne hát egy új, korszerű óvodaépületre Inámban, a 17 gyerek okítására hitelesített intézmény szűkösnek, kicsinek bizonyul... Ez ideig az „egyke" dívott a faluban, általában 5—6 baba született évente, tavaly viszont már 13 újszülött jött a dombhátra épült falucskában a világra. Épp ebédelnek az apróságok. Módfelett illedelmesek, s szépen, meglepő csendben kebelezik be az eléjük rakott finomságokat. Jólesik kicsit megpihentetni rajtuk a szemem. Vagy száz méterrel odébb, a falu szívében, egy családi házhoz hasonlatos épületben a betűvetés tudományát (is) tanulják a leánykák és fiúcskák. — Három évfolyam 21 tanulóját tanítom egyetlen modernnek bizony a legjobb jóakarattal sem nevezhető helyiségben — panaszolja Krnács Istvánná mindenes tanítónő —, jövőre kereken tíz elsősöm lesz, ha minden osztállyal egyformán akarok foglalkozni, kevésnek bizonyul a tanításra szánt KIS FALU,, , SZERÉNY EREDMÉNYEK Inám (Dolinka) kis település; a falu az átutazó idegent nem csábítja hosszabb idözésre, hisz nincs különösebb turistalátványossága. Inám látszatra olyan, mint a többi hasonló kisközség. Ám az, aki itt született vagy itt él, másképp, másnak látja a falucskát, életét, mindennapjait. A kis község csendes, szinte teljesen kihalt. Néhány kövérre hízott, totyogós, hófehér tollú liba bóklászik a főúton. Az egyik lakás nyitott ablakából rádiószó hallatszik: a délelőtti híreket olvassa a bemondónő. Az 546 lelket számláló falu lakói zömmel az ipolybalogi (Balog nad Ipl'om) székhelyű, hét falu határát birtokló A kisiskolások szabadidejüket a friss levegőn töltik földműves-szövetkezetben dolgoznak, s mintegy százharmincán pedig a környékbeli városok valamelyikében keresik — ingázóként — a kenyerüket. A kisebb gyerekek az óvodában foglalatoskodnak, míg az idősebbek az alapiskolában tanulnak. Mindkét tanoda szükségépületben működik. A két óvónő csakúgy, mint háromosztályos összevont kisiskola igazgató-tanítónője, ingázik. Az óvoda épülete egykoron kovácsműhely volt, később tüzoltószertárrá alakította a falu, azután tejcsarnok lett... Az épületet a földműves-szövetkezet üzemelteti, holott a 21 gyermekből mindössze hétnek a szülei dolgoznak a közös nagygazdaságban. — Tizennyolc esztendeje tanítok jelenlegi munkahelyemen — mondja Hegedűs Irén, a két tanerős óvoda igazgatónője —, s a közöstől rengeteg támogatást kapunk. Persze, a szülők is segítenek, megbecsülik a munkánkat, hiszen hozzánk hozzák csemetéiket. S ez minden dicsérő szónál ékesebb bizonyíték ... — Sajnos — kapcsolódik be a társalgásunkba kolléganője, a pályakezdő Antal Éva óvónő —, elég mostoha körülmények között dolgozunk. A játékok és a taneszközök tárolására például az amúgy is aprócska ebédlőből voltunk kénytelenek lecsippenteni egy darabot. A másik ugyancsak szűkös helyiség pedig tanulószoba, játszóterem és hálóhelyiség is egyúttal. — A szövetkezet munkagépei, járművei az útra nyíló óvodánk előtt elha4