A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 24. szám

m m m Ismét a váloga­tottban volt, öt nehéz pótolni. Most általában Capovát keresik a labdákkal, ö az átlövőnk, a kulcsemberünk, ezért fe­ledkeznek meg néha rólunk, a szél­sőkről. Szerintem a nagyon tehetsé­ges Lépes Éva sem nyújtja eddig ná­lunk azt, amire képes, mert neki sem felel meg tökéletesen ez a játékstí­lus ; az ő ideje Cápová visszavonulása után jöhet el. Kántorné Zsigárcsik Katalin ismét tagja a válogatott keretnek. Az Inter­­nacionál Slovnaft Bratislava kézilab­­dázónöje kitűnő szélsővé érett, ezért figyelt fel rá az új szövetségi kapi­tány, Tomás Kutka. „Zsigi" huszonöt éves, s a sárga-feketék egyik legmeg­bízhatóbb játékosának számit. — Egyszer már meghívtak a válo­gatott keretbe, de akkor — öt eszten­deje — nem tudtam eleget tenni a felkérésnek. Nem sokkal Tibor fiam születése után jött az ajánlat, en viszont még nem éreztem magam jó formában, bár az is igaz, hogy családi okok miatt mindössze kilenc hóna­pot hagytam ki. Háromhónapos ter­hes voltam, amikor leálltam, de há­rom hónappal a szülés után már is­mét ott voltam a pályán. — Lépes Éva, Kiss Jitka és te is Nyárasdrót (Topoíníky) kerültetek az hiterbe. Milyen érzés együtt sze­repelni ? — Jó érzés, mert biztonságot ad: ismerem őket, tudom, hogy mindig tisztességesek lesznek velem szem­ben. A múltkor — a törzspresszónk­ban, a Pólóban — meg is jegyezte valaki a klubtársaim közül, hogy az Intert három kis csoportra lehetne felosztani: öregekre, fiatalokra és nemzetiségiekre. — A válogatottat az új szövetségi kapitány át akarja építeni, új. fiatal játékosokat keres az egyes posztok­ra — nyilatkozta nem is egyszer Tomás Kutka. Te Vágse/lyén (Sala) a Hypobank ellen kaptál újból alkal­mat. Hogy ment a játék? — Azt hiszem, jól, de pár perc alatt — egyik meccset sem játszottam végig — elég nehéz beleilleszkedni egy alakuló együttesbe. Egyébként az edzőnek még ebben az évben el kell döntenie, kikre épít, mivel a válo­gatottat egy sor nemzetközi erőpró­ba, közte a világbajnokság várja. Az én sorsom is eldől ez évben, ha gyö­keret tudok ereszteni a legjobbak között, akkor ott maradhatok a ke­retben, ha nem, akkor valószínűleg nem lesz több lehetőségem a címe­res mezben való szereplésre. — Annak idején szülőfalud. Nyáras egyik legtehetségesebb kézi/abdá­­zónőjeként tartottak számon. Tagja voltál a csehszlovák ifjúsági váloga­tottnak is. Sokan azt várták, hogy te leszel a Druzstevník egyik kulcsem­bere. Aztán az Interben kötöttél ki. — Otthon főleg az ifjúsági csapatban ment jól a játék, ontottam a gólokat. A felnőttek között aztán megtorpan-Nemsokára kezdődik a mérkőzés A válogatottban. Kántorné balról a második — Milyen a helyzeted a klubcsapa­todban ? Hogy érzed magad a sár­ga-feketéknél? — Nem panaszkodhatom, csakhát a szélső posztján eléggé kiszolgáltatott vagyok. A szélső előrefut a támadá­soknál, majd rohan hátra, védekezni. Közben vagy kap labdát, \*agy nem. Néha hosszú percekre kikapcsolnak a játékból, egyszerűen nem jön a labda. Ha pedig mégis megérkezik az átadás, rendkívüli a felelősségem, mivel a helyzetet értékesítenem kel­lene, be kellene csapnom a kapust. — Hogyan látod ,,bentről" a csapa­todat? Milyen az Inter játékstílusa ? — Talán nem veszi rossz néven az edzőm, Laco Gross, de én eléggé egysíkúnak találom a játékunkat. El­ment Gaburová, aki igazi egyéniség 12

Next

/
Thumbnails
Contents