A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 24. szám
TÓTH LÁSZLÓ V. RÉSZ 1988. december 27. Reggel átvisszük a Szávitrit a mólóhoz, ahol rákapcsolunk a helyi víz- és villanyhálózatra, hogy feltöltsük a víztartályokat és a telepeket. Honzóval kettesben a városba indulunk, de a kapuőr nem akar kiengedni a kikötő területéről, mert a vízumunk csupán három napra szól. Ügynökünk játssza a tehetetlent, mondván, hogy semmit sem tehet az érdekünkben. Tehetne persze, tenne is, ha a kialkudott összegen felül némi baksissal toldanánk meg a szolgálatait. De ez nem megy, kénytelenek vagyunk új ügynököt fogadni, aki nagy nehezen elintézi, hogy bemehessünk a városba. A társaságában aztán elvetödünk egy tipikus arab kocsmába is, ahol — miközben a helyiek a vizipipát szívják — mi feltöltjük a gázpalackokat, majd vea fizetségen túl úgy háláljuk meg, hogy ajánlólevelet adunk neki a csehszlovák hajókra. Nagy ugyanis a konkurrencia. Minden ügynökségnek van adóvevője és szorgalmasan lehallgatják, mit beszélnek egymás között a hajók és a kikötői kapitányságok. Aztán rohannak az ily módon megszerzett lehetőség után, hogy kisérői-ügynöki-mindenes szolgálataikat felajánlják. Az az igazság, hogy nélkülük nem is lehet eligazodni e szokatlan világ sokszínű szövevényében. Szuez városképe olyan, mintha a napokban vészelt volna át egy nagy szönyegbombázást. Új épületet keveset látni, az utcákon áll a viz, nagy a sár és erősen uralkodik a jellegzetes keleti szag, ami nem különös élvezet egy európainak. 1988. december 28. Reggel kihajózunk a szuezi kikötőből. Gyönyörű napsütésben, szélcsendben haladunk, szinte észrevehetetlen lassúsággal, de éjszakára megjön a szél, és négy csomó sebességet mérünk. Ha ez a sebesség marad, Szilveszter napjára Hurgadán lehetünk. Hurgada a Vöröstenger legjelesebb búvárközpontja ... szünk egy hurgadai térképet. Hurgadában ugyanis búvárkodni szeretnénk. Itt Szuezben percenként suhannak végig az utcákon az ajtó nélküli mikrobuszok s ha az út mellett három várakozót látnak — máris megállnak, hogy felvegyék az utast. Úgy vélem, ez igen jól szervezett módja a tömegközlekedésnek. Ügynökünket Rafatnak hívják. Nagyon készséges, rokonszenves ember, aki mindent végigmutogat a városból, ismerőseihez bevásárolni visz bennünket, aztán még a lakására is meghívást kapunk. Családi házban él, nős, két gyermeke van, de a házban a testvéreivel és azok családtagjaival lakik közösen. A ház kívülről igen koszos, lerobbant képet mutat, de odafent rend és tisztaság van. A szerényen berendezett férfiszobák mellett a külön lakó asszonyok nyilván díszesebb szobái sorakoznak, de ide betekinteni nem tudunk. Az asszonyok a nappaliban nézik a színes tévét, a gyerekek szerteszét vircsaftolnak a iókora házban. Rafat szolgálatait 1988. december 29. Egész nap kitűnő északi hátszélben hajózunk. millió repülőhal és megszámlálhatatlan karácsonyfaként kivilágított olajkút között. Ezen a szakaszon ugyanis mindkét part, azaz mindkét kontinens, Afrika és Ázsia is látszik. 1988. december 30. Reggelre Hurgada alatt, a nyílt tengeren hajózunk. Legalább ötven motoroshajóval találkozunk. Turisták ezreit szállítják a szigetekre. Esznek, isznak, úsznak, este visszahajóznak. Magunk is kiválasztunk egy megfelelőnek ígérkező helyet, ahol lehorgonyozunk. A Vörös-tenger a búvárok minden elképzelését felülmúlja — írják a könyvek. Tele vagyok izgalommal: olyan lesz-e vajon a víz alatti élmény, amilyennek oly sokszor megálmodtam? Csak hosszas vita után tudunk dönteni abban, vajon e nagy bőség melyik pontján is merüljünk le. A Hurgada melletti korallszirteket választjuk. Dobogó szívvel, izgatottan merülünk alá — kettesével. Honzó kamerával forgat a víz alatt, én fényképezek, ami még jobban fokozza az izgalmamat. Rendkívül fontos ugyanis, hogy a képek sikerüljenek, mert az elénk táruló látványt úgysem tudom majd szavakban elmondani. Ráadásul az út során ez az első merülésünk ... Először csak sivár homok fogadja a búvárt, aztán teljesen váratlanul elénk tárul a leirhatatlanul pompázó tengervilág. A színek és a formák varázslatos látványa órák múltán sem válik unalmassá. Egy ilyen koralltelep évezredek során nő meg akkorára, hogy kiemelkedjen a tenger szintje fölé. A milliárd zugban milliószám úszkálnak a halak. Száz, kétszáz, vagy annál is többféle fajta? Ugyan ki tudná őket megszámolni? Kapkodom a fejemet, mert a látvány minden elkép-4
