A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 24. szám
zelését, filmet, olvasmányt messze fölülmúló. Micsoda pompás rákok! És papagájhalak, a korallpadok legnagyobb ellenségei! Ezek ugyanis összetörik és megeszik a korallt. A halrajok, fajták állandó harcban állnak egymással, védik a maguk vadászterületét. Mint aki kómás álomból ébred, úgy szédelgek a fedélzeten, miután visszatérek a víz alól... Délután amikor kikötünk és Hurgada aszfaltjára lépünk, még mindig tart a kábulat. Hurgada nem város, nem is falu. Szállodatelep, sok száz hajó, turisták tarka sokasága ... 1988. december 31. Szilveszter napja van, gyönyörű napsütéses reggelre ébredünk, de a viz és a levegő még nem igazán meleg. Rendbeszedjük a hajót, kijelentkezünk Egyiptomból és indulunk tovább, mert az egynapi horgonyzás itt tizenöt dollárba kerül. Induláskor elnézzük a mellettünk kihajózó, rakodó német turistákat. Az éjfél pillanatát akarják odakint, a korallzátonyokon tölteni. Ládaszámra rakják be a pezsgőt a yachtok gyomrába, no meg a drága élelmeket. Természetesen nem ök rakodnak, hanem a szolgálatkész arabok, akik az ötvenkilós jégkockákat is készségesen cipelik utánuk. Délben elindulunk és odakint újra lemerülünk a víz alá. A látvány a tegnapinál is pompázatosabb, ráadásul nyugodtabb vagyok s már nemcsak a halakat, rákokat észlelem, hanem belesek az üregekbe is, ahol murénák lapítanak, s kagylók megszámlálhatatlan sokasága csillog. Egy — félméternyi nagyságú pettyes rájával is találkozom. Barátságosan fogad, nem gyanakvó. Egy órányi alámerülés után hajózunk tovább. Egy szercsak valamiféle szapora szuszogást észlelünk, és lám, vagy kéttucatnyi del fin kíséri a Szávitrit, s haladnak mellettünk legalább húsz percen keresztül. Igen kedvesek, incselkedök, játékosak. Amikor pedig útjaink elágaznak, a delfinek ficánkolva elköszönnek tőlünk. Ha beszélni tudnának, nyilván jótanácsokkal látnának el minket. Az ünnepi vacsorát Pista főzi. A füstölthús-konzerv krumplisalátával igazán remek falat. Éjfélkor pezsgőt bontunk, csillagszórókat gyújtunk, színes rakétákat lövünk a csillagos ég felé. Új esztendőbe léptünk. Vajon mi minden vár ránk az őszig tartó hajózás során? 1989 január 1. Napfényes időben, mérsékelt szélben hajózunk dél felé. A tengerből összeszedett búvárzsákmányokat tisztogatjuk, konzerváljuk. Félő, hogy útközben talán kénytelenek leszünk megszabadulni tőlük, mert mitagadás: büdösek. Sebaj. Az igazi zsákmány az élmény s mindenek fölött a tapasztalat. Mindaz, amit a hajózás, a fedélzeti élet fortélyaiból ez út során magamévá teszek — egy olyan tőkének számit, melynek birtokában további terveket építhetek a hat esztendeig épült Szávitrire. Feldolgozta: KESZELI FERENC Fotó: TÓTH LÁSZLÓ a báb . . . csoportot vezetnék, akkor fotográfus lennék és csak az első sorokban ülő gyermekeket fényképezném abban a pillanatban, amikor a csoda éppen történik. Ezért a látványért megéri fáradozni. A bábozásnak közösségteremtő és közösséget összetartó ereje is van Szarván. A csoport egyrészt a helyi magyar tanítási nyelvű általános iskolához, másrészt a Csemadok alapszervezetéhez tartozik, de nem tudna létezni az úszori (Kvetoslavov) magtermesztő állami gazdaság szarvai részlegének segítsége nélkül és a művelődési ház otthont adó helyiségei nélkül. így mindebből kerekedik ki a falu apraját s nagyját összefogó Családi vasárnap, ahol minden gyerek rajzolhat, gyurmázhat, s beállhatnak segíteni az apukák, anyukák is. Ilyenkor szokták bemutatni az éppen készülő bábjátékot. A bábok varrása Szarván igazán nem okoz gondot. Segítőkész nagymamák, anyukák és még az is, akinek a gyermeke majd csak ezután lesz bábjátékos korban, szívesen részt vesz a munkában. Rendeztek Karácsonyi zsibongót és gyermeknapkor szalonnasütést a művelődési ház előtt. A programokon az /esz részt, aki ott jól érzi magát. Az elmúlt nőnapok több író-olvasó találkozója és előadása közül most csak kettőt említek. Beszélgettek Szarnák Mihállyal az egészséges táplálkozásról, Bödők Zsigmonddal együtt lesték távcsövén a csillagokat és amikor éppen áll a szó, akkor énekelnek. Legfőképpen az asszonyok. Éneklőcsoport alakult a faluban az elmúlt őszön. Sokat gyakoroltak és beneveztek a Tavaszi szél... versenybe. Az eddigi fordulókat sikerrel vették. Jó lenne látni őket a döntőben is. Kovács Magda Én, a csillagbognár című meséjét írta át bábjátékká Csépi Zsuzsa, s ahogy a mesében a csillagbognár lánya végül is sikerrel helyére illeszti a Göncölszekér hiányzó kerekét — gondolom meg is vasalja, ahogy kell — úgy kovácsolódik közben az ezer lakosú község is kultúrát igénylő, s a kultúra egyes ágait művelő közösséggé. FISTER MAGDA Fotó: Gyökeres György Ha megelevenedik ... — és élni kezd, akkor már tudom, hogy sikere lesz a darabnak. A sokéves tapasztalat mondatja mindezt Csépi Zsuzsával, a nagyszarvai (Rohovce) Csibészek bábjátszócsoport vezetőjével. Akik rendszeresen figyelik a Duna Menti Tavasz műsorait, vagy maguk is esetleg éppen gyermek színjátszó, illetve bábjátszó csoporttal azon rendszeresen részt vesznek, azok már bizonyára tudják, kikről is van szó. Hiszen nem ez az első esztendő, amikor összemérik tudásukat az ország más tájairól érkező csoportokkal. És mint máskor, most is szeretnének velük együtt örülni, játszani műsor végeztével a közös szálláson. Mert fontos a verseny, kell a megmérettetés, de még jobban kell a baráti szó, a jóízű beszélgetés, a késő esti órába nyúló közös játék, a rögtönzésen alapuló tréfa, a szövegkönyv nélküli — mégis egész — történetek közös kitalálása. S a bábosok, a gyermekszínészek könnyen barátkoznak. Mert alaposabb, mélyebb az önismeretük, mert oldani tudják a feszült helyzeteket. Mint például az idegenekkel való ismerkedés sokaknak oly kínos perceit. — A legjobb nevelési módszernek tartom a bábjátékot — vallja a szarvaiak Zsuzsa nénije. — Bábozáskor ahhoz, hogy élethü legyen az alakítás, a gyermekeknek kell valóra váltani mindazt, ami csak a mesében, az álmok, a fantázia birodalmában létezik. S teszi mindezt a hangja hatalmával, de közben az arcjátéka is fejlődik s mozgáskultúráját egy másik személyre kell átvinnie. A bábjátékban minden művészeti ág szóhoz jut. A széppróza, a színészet, a zene és a képzőművészet együtt valósítják meg az átváltozás csodáját. Azt a csodát, amikor a holt anyag életre kel és amikor a zsibongó, izgő-mozgó gyermek nézősereg elcsendesedik és azonosul a bábokkal. Ettől nagyobb csoda már csak az, amikor bele is szól a történet alakulásába, mert nem nézheti tétlenül, mert úgy érzi szólnia kell: ne legyen rossz, szomorú vége a darabnak. Nagyon örülök, hogy mi, ez a kis csoport, már mindkét csodával megajándékoztuk a gyerekeket. Ha nem bábjátszó 5