A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 24. szám
A felhívás időszerűsége A Varsói Szerződés tagállamai berlini találkozójukon felhívással fordultak a NATO tagállamaihoz, hogy mérlegeljék a modern világ új realitásait és használják ki a „hidegháború" európai és nemzetközi következményeinek teljes felszámolására most megnyíló esélyt. Ameddigre ezek a sorok napvilágot látnak, már a NATO csúcstalálkozó után leszünk és ismerni fogjuk a másik fél álláspontját is. A Varsói Szerződés tagállamai törekedve Európa egymással szemben álló katonai tömbökre való felosztásának felszámolására, síkra szállnak a két katonai-politikai szövetség egyidejű feloszlatásáért, első lépésként pedig katonai szervezeteik felszámolásáért. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy a modern világ realitásai új biztonsági koncepciót követelnek — a kölcsönös és oszthatatlan biztonság koncepcióját. amely a katonai szembenállás és a fegyverzetek folyamatos csökkentésére épül, amely kiterjedne a háború kitörése veszélyének teljes elhárításáig, annak eszközei és alkalmazási lehetőségei felszámolása útján. A bizalom erősítését szolgáló leszerelési folyamatnak át kell fognia az Európával kapcsolatos fegyveres erők — a szárazföldi, a légi és a haditengerészeti erők — egész komplexumát, minden fegyverzetet, a hagyományos, a nukleáris és a vegyi fegyvereket is. Ez lehetővé teszi az előrelépést a valódi katonai-politikai stabilitás terén. Az európai hagyományos fegyveres erőkről és a bizalom és biztonság erősítő intézkedésekről Bécsben kezdődött tárgyalásoknak döntő szerepet kell játszani ebben a folyamatban. Ezeken a tárgyalásokon több alapvető problémát kell megoldani, így a fegyveres erőket a védelemhez szükséges szintre csökkenteni. továbbá meg kell vitatni a katonai doktrínákat és azok anyagi-technikai tartalmát, fel kell számolni a másik féllel kapcsolatban kialakult sztereotípiákat és torzításokat, ki kell alakítani a konstruktív együttműködés mechanizmusát. A Varsói Szerződés tagállamai a felhívásban meggyőződésüket fejezik ki, hogy a két katonai szövetség tagjai közös erőfeszítéseket tehetnének a katonai szembenállásról történő lemondás módjainak feltárására, az államok együttműködésének fejlesztése érdekében, függetlenül attól, hogy melyik szövetséghez tartoznak a béke és az együttműködés Európájának létrehozására, a fennálló területi-politikai realitások teljes tiszteletben tartása mellett. Az államok közötti bizalom növelését kölcsönös biztonságuk erősítését szolgálná az együttműködés széles körű fejlesztése az államközi kapcsolatok más területein is. Az együttműködés fejlesztését szolgáló kedvező feltételek kialakítása a gazdaság, a kereskedelem, a műszaki tudományos kapcsolatok, az ökológiai biztonság, az emberi jogok területén nemcsak Európa, hanem az egész világ javát szolgálná, tiszteletben tartva az államok szuverenitását és a belügyekbe való be nem avatkozás elvét. Kétségtelen, hogy a Varsói Szerződés felhívása az új politikai gondolkodás jegyeit viseli magán, készséget mutat a legmesszebbmenő kompromisszumra, a másik fél valós vagy akár vélt biztonsági érdekeinek hiánytalan számításba vételére. Történelmileg egyedülálló alkalom a mostani az európai kontinens katonai problémáinak a megoldására. Az Észak-csehországi kerület mintegy 18 ezer lakosa adózott tisztelettel Terezínben a német fasizmus 43 ezer áldozatának. A békegyűlésen Frantisek Pitrának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a CSSZK kormánya elnökének vezetésével részt vett a CSSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának, a Cseh Nemzeti Tanácsnak és a CSSZK kormányának küldöttsége. Jelen voltak azon országok diplomáciai képviselői, amelyek állampolgárait a terezíni gettóban és koncentrációs táborban tartották fogva. n ^ VISSZAPILLANTÓ május '89 Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására baráti munkalátogatást tett Csehszlovákiában Nicolae SZERDA Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára Prágában megbeszéléseket folytatott Kaare Andre Nilsennel. a Norvég Kommunista Párt elnöké-CSÜTÖRTÖK vei, aki a CSKP KB meghívására hivatalos látogatáson tartózkodj dott hazánkban. Üzbegisztánban, a szovjet—afgán határ menti Termez városban megkezdte tevékenységét az első szovjetunióbeli ENSZ-képviselet. PÉNTEK amely az Afganisztánnak nyújtandó humanitárius és gazdasági segítséggel foglalkozik. A tüntetések megfékezésére és a közrend biztosítása érdekében Pekingben bevezették a rendkívüli állapotot. SZOMBAT Az erről szóló rendelkezést Li Peng miniszterelnök irta alá, s a városi tanács kapta feladatul a végrehaj s C M tását. Szegeden a hét végén tartották meg az MSZMP-reformkörök első országos tanácskozását, amelyen mintegy 110 reformkor képviseletében 440-en voltak jelen. A talál-VASÁRNAP kozó célja az volt — ami végül is nem teljesült —, hogy kísérletet r^% 4k tegyen egy párton belüli reform- S 1 platform alapjainak kimunkálására. Ivan Knoteket, az SZSZK kormányának elnökét, a CSKP KB Elnökségének tagját Zágrábban fogadta Ivó Latin, a horvát államelnökség HÉTFŐ elnöke. A szívélyes megbeszélés során tájékoztatták egymást a két országban zajló időszerű tár^F sadalmi-politikai eseményekről. Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára Prágában megbeszéléseket folytatott Dimitrisz Hrisztofiasszal, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának (AKEL/ főtitkárával. A tár-KEDD gyalásokon a Csehszlovákiában végbemenő társadalmi és gazdasági változásokról, valamint a cip- S —5 rusi kérdésről volt szó. /fedve/ Q/oojŐ! Ahogy a nikotin, az ólom, a mindenféle vegyszer, ahogy a civilizáció számtalan szennyezője, — a rohanás is beépül a vérünkbe, lerakódik az ereinkben. Aki egy kicsit is figyel önmagára, az könnyen megfigyelheti, hogy akkor is rohanunk, amikor nem is sietős a dolgunk. Persze, nem mindenki, hiszen vannak még komótos emberek. Csakhogy a lusták seregéből is egyre több az, aki rohan. Hová? Miért? Nem igazán tudom a választ hiszen a válasz rendkívül összetett. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a legtöbbször azért rohanunk, mert lopják az időnket s a tőlünk ellopott idött csakis önmagunktól tudjuk visszalopni — rohanással, sietéssel, kapkodással. Az orvos déli tizenkettőtől rendel. A beteg már tizenegykor beül a váróba, mert ugye siet, első akar lenni. Az orvos jóval tizenkettő után érkezik. Természetesen úgy lép a rendelőbe, hogy közben a reá várakozó másféltucat embert figyelembe sem veszi. Odabent átöltözik, kijön a rendelőből, és megint keresztülnézve az embereken — távozik. Fél kettő után kiderül: ebédelni volt. Miért ne! Elvégre ebédelni kelI. Az elkövetkező másfél óra alatt gyorsan lerázza harminc betegét, s módfelett dühös, amikor egyet közülük visszahoznak. Annyira sietett, hogy orra bukott a lépcsőn. Az orvos ormótlan hangon üvöltözik a nála jóval idősebb beteggel, aki megszeppenve, szótlanul töri a kettős fájdalmat — testit és lelkit. Merthogy eltörött a lába, s az önérzetéből is lecsorbult egy darabka. Nem mer ugyanis visszaszólni. Nem meri elmondani, hogy: de hiszen doktor úr, maga volt az, aki két teljes órát lopott el tőlem, amiért mhanni voltam kénytelen a magárahagyott kisunokámhoz, a másik orvoshoz, aki csak háromig rendet, a piacra, ahol már minden áru fonnyadt ilyenkor, a hivatalba, ahol majd ismét megvárakoztatnak, s meg is aláznak talán. .. Rohanok persze jómagam is s tehetetlenül állok önmagam előtt, amikor azt kérdezem: hová rohansz? Válasz nincs és nincs fékezés se. Látom, nem én kényszerítem magamra a sietést, hiszen az időmmel mások gazdálkodnak, olyanok akik komótosan, rosszul végzik a munkájukat. Megvárakoztatnak minden lehetséges intézményben, megvárakoztatnak a várótermekben és kívül azokon, megvárakoztatnak a boltban, ahol kiderül, hogy hiába várakoztam, mehetek tehát a másik, a harmadik, akár a tizedik boltba. A rosszul működő közlekedési lámpánál a gyalogos és az autós szerepében ugyanúgy megvárakoztatnak, mint a rosszul működő hivatalban, ahol mára már szinte kimondhatatlan méreteket öltött a bürokratizmus és a hetykeség. Rohanok tehát én is és tele vagyok lelkiismeretfurdalássa! bizonytalansággal, hiszem okkal aggódom, hogy elkapkodom az életemet Ilyenkor mindig az öregapáimra gondolok, akik sokat dolgoztak életük során, mégsem rohantak soha. Minden munkát tisztességgel, időre, és jó, minőségben végeztek el Nem voltak lusták, nem voltak komótosak, de amíg az egyik időre elvetette a magot kevéske földjén, úgy időre le is aratott, miközben a másik is időre ácsolta össze azt, amit összeácsolni vállalt. Nem értem, így hát a kérdésben aligha tudok bölcset mondani. Nem is ez volt a szándékom, mert talán csak a tehetetlen rohanás keservében akartam osztozni az olvasóval l — str —
