A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-02 / 23. szám

zelebbi lelőhelyei tőlünk több 100 km-es távolságra — a Dél-Dunántúlon és a Máramarosi-havasokban vannak.

A továbbiakban feltétlenül szólni kell a „nagy kövek" (a Cégerkö, Lánykö) és környékük gazdag növényvilágáról. A jobbára északra és nyugatra néző sziklafalak ideális élethelyül szolgálnak a cifra kankalinnak (Primula auricula), magyar szegfűnek (Dianthushungaricus), tátrai hölgymáinak (Hieracium bupleuroides), szláv kökörcsinnek (Pulsatilla sub slavica) és más — főleg alhavasi eredetű, maradvány jellegű fajoknak. A sziklák alatt növő árnyas sziklaerdökben az örökzöld gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), bóditó illatú holdviola (Lunaria rediviva), mérges farkasölő sisakvirág (Aconitum anthora) és még sok más, kimondottan árnyékkedvelő ritkaság.

Amint már a bevezetőben is említettem, a Szilicei-fennsík dél felé sekélyen lejt Pelsöcardó, Hosszúszó, Domica és Kecsö vonaláig, keleti része pedig átnyúlik az államhatáron túlra. Ettől a képzelt vonaltól északra, kb.

2 km-es széles sávban húzódó terület az, amely úgyszólván változatlanul őrzi még máig is a tipikus karszti, pannon életközösségek sajátos jellegét. Egyaránt vonatkozik ez a sziklás karrokra (ördögszántásokra) Kecső környékén, vagy az aránylag kevésbé érintett sztyepprétekre és karsztbokorerdökre is. A növényvilág itt európai ritkaságokkal büszkélkedhet — olyanokkal, amelyek elterjedésük legészakibb pontját a fentebb említett biotópokban érik el. Ezek: magvasodra (Crupina vulgaris) — csupán 2 csehszlovákiai lelőhelye létezik —, bunkós hagyma (Allium spherocephalum), hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa stenophylla) — mindössze 4! töve él itt*—, gór habszegfü (Silene longiflora), szürke nyúlkapor (Trinia glanca), osztrák sárkányfű (Dracocephallum austriacum), sziklai zanót (Cytisus procumbens) — Szlovákiában csak itt található. További esztétikailag vonzóbb, tetszetősebb fajok: a nagy ezerjófű (boszorkányfű; Dictamnus albus), sárga és borzas len (Linum flavum; L hirsutum subsp. hirsutum). Az ezerjófü méternyire is megnövő szára 20—30 cm hosszú impozáns virágfürtben végződik. Az egész növény apró mirigyekkel van teleszórva, amelyek aromás illóolajat termelnek, ha nyílt lánggal közelítünk felé a növény 1 —2 másodpercre lángra lobban.

Azt, hogy a fennsík még manapság is tartogat meglepetéseket a hetvenes években felfedezett szibériai nőszirom (Iris sibirica) is tanúsíthatja. Szinte a csodával határos módon maradhatott fenn ez a kimondottan vízigényes, mocsaras, nedves réteket kedvelő faj a karsztvidék szélsőségesen száraz vizszegény fennsíkján. Fennmaradását egy patakocska által táplált mocsaras rétnek köszönheti, ahol szemmel láthatóén jól érzi magát és életerős populációja évről évre gyönyörűen virágzik, több más ritka faj társaságában.

Sajnos a Szilicei-fennsíkot sem kímélik a civilizációs ártalmak — a nagyméretű vegyszerezések, műtrágyázások éppen a legritkább, ökológiailag legérzékenyebb fajokban tesznek kárt. A fennsíkot kettészelő gázvezetékek építése is sok ritka növényfaj pusztulásához vezetett már, annak ellenére, hogy a természetvédők minden igyekezetükkel a megmentésükön fáradoztak.

Ennyi növényritkaság, élő kincs hallatán, láttán valóban csak azt lehet kívánni, hogy csodálatos flórájában még sokáig tündököljenek a kakasmandikók, nőszirmok és a többi ritkaság, mert ezek nélkül sokkal szegényebb lenne ez a gyönyörű táj.

Dr. GORDON LÁSZLÓ

(a szerző felvételei)

HALLOTTUK

ŐM\STUK

LÁTTUK

KÖNYV

Czakó Gábor—

Banga Ferenc:

77 magyar rém mese

Ma, amikor a tündérmesék olvasótábora — bizonyos zsenge korosztályokat leszámítva

— nem számottevő, kockázatos vállalkozásnak tűnhet egy író részéről, különösen, ha a kendőzetlen valóságot kívánja megörökíteni

— a mese műfajával kísérletezni. Hacsak nem rémmesékkel teszi, mint Czakó Gábor, mert akkor még sikere is lehet. Igaz, ezek a mesék nem is annyira rémségesek. Nincsenek bennük vérszomjas farkasok, a párbajkódexet ismerő, intelligens sárkányok, sőt még királyok sem. Legfeljebb kiskirályok, őket viszont első pillantásra csak a gazdag élettapasztalatokkal rendelkező olvasó tudja azonosítani. Gyakran álcázzák magukat nagyeszű tanácselnöknek, fontoskodó szakszervezeti bizalminak vagy tömegektől irtózó gyárigazgatónak. Czakó Gábor kérlelhetetlen iróniával és bölcs türelemmel fűzi fel egy feszes fonalra a mindnyájunk által ismert figurákat, élethelyzeteket, közszájon forgó történeteket. A rémmesék talán legszembetűnőbb sajátossága: a pozitív szereplők hiánya. Az abszolút hős a kisember, aki a körülményekhez mérten lehet akár jómódú is, annyi pénze mindenesetre nincs neki, hogy a kiszolgáltatottság érzésétől szabadulni tudna. Persze, nem is mindig tudatosítja kiszolgáltatottságát. Sok egyéb gondja van. Élni akar, keresi a helyét egy működő gépezetben, és közben szüntelenül arra figyel, hogy a kattogó fogaskerekek össze ne nyomják. A siker érdekében rendkívüli mutatványokra is képes.

Czakó nemcsak megtartja a mese műfaji kereteit, hanem mondanivalójának hordozójává is teszi. A közismert nyelvi fordulatokat sajátos egyéni humorral tölti meg, csavarint rajtuk egyet, s a tartalmuk máris árnyaltabb lesz. A Gázmalac c. mesét így vezeti be:

„Mitől, mitől nem, egyszer a pestiekre rátört a rousseau-i nosztalgia. Az egyik Zemplénben vett nyaralót, a másik végleg elköltözött a zajos fővárosból, a harmadik egyszerűen letolta a gatyáját Délegyházán."

A humor, irónia természetesen nem azonos a kincstári optimizmussal. Czakóban nincs is hajlam az elnéző mosolyra, szúrásai pontosak és találóak. Banga Ferenc rajzai mértéktartóan komorak, de azért szórakoztatók és kellőképpen rémségesek.

Lendvay Tibor

A Magasztos Szózata

(Bhagavad-gítá)

A Mahábhárata és a Rámájana, az Upanisádok és a Pancsatanra, a Szávitri és Kálidásza munkái után végre megjelent, korszerű új fordításban a Bhagavat-gítá is, a hinduizmus „újtestamentuma". Szanszkrit eredetiből magyar prózára fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Vekerdi József. Átköltötte: Lakatos István.

„A Bhagavat-gítá szanszkrit nyelvű vallásbölcseleti költemény, a hindu vallás legfontosabb szent könyve. Jelentősége körülbelül akkora, mint az evangéliumoké a keresztény világban" — Írja Vekerdi József. S megtudjuk még, hogy a Szózat tulajdonképpen a Mahábhárata egy önálló részlete, s hogy az időszámításunk körüli indiai metafizikai nézeteket foglalja egységbe. Sok évszázados bölcsesség, többféle filozófiai irányzat foglalata.

Mi az oka, tehetjük föl újra (ki tudja hányadszor immár?) a kérdést: mi az oka a huszadik század embere nosztalgiájának a keleti filozófiák iránt? A Bhagavat-gítá néhány részlete világos választ kínál kérdésünkre:

„Minden lényben a páratlan / örök lényt látni szüntelen, / sokfélében az egyetlent — / a szent összhang tudása ez". Avagy:

„Megtenni kötelességed / önzés nélkül, közönyösen, / vágyva, haragra nem gyúlva — / tudd, a szent összhang tette ez."

A magyar olvasó előtt természetesen Weöres Sándor költészetéből ismerős ez a filozófia. Méginkább Weöres szellemi mesterének, az immár újra olvasható Hamvas Bélának az Írásaiból. A világirodalom huszadik századi nagyjainak keleti ihletettségü írásai közül nálunk elsősorban Thomas Mann művei (Az elcserélt fejek) ismerősek.

„Kétségtelen, hogy a Gítá nem önálló filozófiai alkotás, de nem is akar az lenni — írja Vekerdi. — Mindenekelőtt költemény a Gitá, s mint ilyen, a világirodalom legkiemelkedőbb remekei közé tartozik. Az első énekek himnuszi szárnyalása, majd a hatalmas Mindenség-látomás lenyűgöző erejű költői szövege, amelyhez hasonlót ritkán találunk a világ vallásfilozófiai költészetében."

(cselényi)

SZÍNHÁZ

Szép Heléna

Finom elmésség, vidáman szikrázó jókedv, olykor kíméletlen gúny és ostorozó szatíra, de legfőképpen életöröm — erre gondol a néző, ha a színlapon a szerző nevét olvasva azt látja: Offenbach. Valóban, ö az operett egyik igazi mestere; és ami jellegzetesen offenbachi benne, azt megismerni az első néhány taktus után. Melódiái gyorsak, könynyed folyásúak, szellemesek. Jaques Offenbach egyébként csak 61 évet élt, de 102 operettet írt; ezek között a bratislavai Új Színpadon áprilisban színre került Szép Helénát is, amely a szerző eredeti elképzelése szerint a Trójai díj címet viselte volna. Hogy azután az Orfeusz sikerét is felülmúló operett végleges címe mégis a Szép Heléna lett, annak az a titka, hogy az offenbachiádák hajdani primadonnája: Hortense Schneider csak akkor volt hajlandó színre lépni, ha újabb címszerepet kap ... Nyilván örül a címszerepnek Mária Andrasovanová is, aki az antik paródia Helénájának dallamait könynyed eleganciával szólaltatja meg, és az arra kiszemelt helyeken ironikus, pontosabban öniróniával teljes karaktert hoz színre. De a Szép Heléna egyéb tekintetben is kedves, szép kivitelű és megbízható darabja lesz az Új Színpad zenei társulatának. Igaz, elférne benne még némi szertelenség, helyenként valamicskével több pikantéria is, ám ha a szörszálhasogatástól eltekintünk, akkor bátran megállapítható, hogy olajozottan s élvezetesen pereg a mai nézőnek már valóban csak mesének tűnő történet.

Rendezőként Peter J. Oravec jegyzi ezt a közönség széles rétegeinek rokonszenvét remélő offenbachi burleszket, korábbi rendezéseinél sokkal több ötlettel. De nemcsak ő.

hanem a díszleteket és a kosztümöket tervező Péter Canecky is igyekszik kerülni a társulat utóbbi bemutatóinak sablonjait. Jó jel, hogy Jozef Sabovcik koreográfiája is igényesebb a szokásosnál, és szinte hibátlanul szól a Zdenék Machácek vezényelte zenekar is. így tehát élvezhető ez az operett; ezért nemcsak a szépséges Heléna szökhet Trójába Párisszal, hanem a közönség is a zseniális Offenbach-muzsikával a csillagos éjszakába.

Miklósi Péter

Két hétfő emléke

Arthur Miller osztrák származású amerikai drámaíró Két hétfő emléke c. egyfelvonásosával mutatkozott be az egri Gárdonyi Géza Színház Nagykürtösön. A vendégszereplésre a hazánkban megrendezett magyar kulturális napok keretében került sor.

Miller drámaírói munkásságát mélyreható társadalmi tanulmányként is felfoghatjuk (Az ügynök halála. Pillantás a hídról. Kallódó emberek). A fejlett tőkés társadalom embere áll érdeklődése központjában, aki ennek az elgépiesedett (elidegenedett) társadalomnak a terméke s aki egyben létrehozója is ennek a társadalomnak.

A Két hétfő emléke egy áruraktárban játszódik a harmincas évek Amerikájában. Vég nélkül érkeznek és indulnak az áruk, csak az idő halad könyörtelenül, visszafordíthatatlanul. Szürke hétfők, monoton munka, üres fecsegések, fel-fellobbanó majd nyomban kihunyó szenvedélyek, meg-megújuló torzsalkodások, apró örömök, nagy tragédiák... Mi készteti az embereket arra, hogy ilyen sivár, reménytelen életet éljenek? Bert, ebbe a hatalmas és piszkos üvegablakkal körülzárt raktárba csöppent fiatalember (és vele együtt a néző) töpreng ezen ...

Szól ez a darab a munkahelyhez öregedettek reménytelen helyzetéről, de azokról is, akik sejtik, hogyan viseljék el ezt a reménytelenséget. Még inkább azt sugallja, hogy „önmagunk és a világ megismerése harc az igazságért, és azért, hogy emberek maradhassunk." (Miller)

Az előadás legjobb színészi teljesítményét a Gust alakító Csendes László nyújtotta. Meggyőző a belső konfliktusait lassan pohárba fojtó fiatal munkást életre keltő Szatmári György és a Bertet alakító Sziki Károly játéka. Az előadást Szabó Ágnes rendezte.

Hogy az előadás a kitűnő művészi teljesítmények ellenére sem aratott osztatlan elismerést a művelődési házat megtöltő közönség előtt, egyrészt annak a következménye, hogy a téma időben és térben messze elszakadt napjaink hazai valóságától, másrészt a darab rövidsége, stúdiószínházi jellege — amire a közönséget elfelejtették felkészíteni — nem találkozott a közönség igényével. A szervezőknek a jövőben nagyobb körültekintéssel kell darabot választaniuk.

Urban Aladár

9