A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-02 / 23. szám
A fennsíkok virágai NOVENYPARADICSOM A GÖMÖR-TORNAI-KARSZTON környéküket, sajátos arculatot kölcsönözve a fennsíki tájnak. Másik elterjedt bokortermetű faj a mogyoró (Corylus avellana). Néhol sűrű áthatolhatatlan bozótokat alkot más bokortermetű fajokkal — a veresgyürűvel (Swida sanguinea), galagonyával (Crataegus), ostorménfával (Viburnum lantana), stb. A dimbes-dombos, töbrök százával tarkított táj sűrű, tömött gyepében a taposást, legeltetést, valamint a perzselő nap melegét jól bíró, szárazságtűrő növények érvényesülnek: az aromás kakukkfüvek (Thymus), a különös megjelenésű szártalan bábakalács (Carlina acaulis) és a füfélék megannyi faja. Ezen sztyepprétek jellegzetes, de ritka képviselői a közönséges gubóvirág (Globularia punctata) és a piros kigyószisz (Echium rubrum). Az apró, 8—10cm-es gubóvirág világoskék, gömbszerű virágait a Fábiánszék-tetö, Beke-hegye és Hosszúszó környékének sovány, meszes talajú rétjein csodálhatjuk meg. Egyben ezen lelőhelyek a Nyugati-Kárpátok legkeletibb elterjedési pontjait is jelzik. A piros kígyósziszhez hasonló vérpiros színű növény szinte alig akad a Kárpát-medence flórájában. Sajnos, mindössze 70—80 példány terem még elszórtan ebből a kecses növényből a napsütötte legelőkön. Összéfüggő erdőterületeinek nagy részét a gyertyánosok és tölgyesek alkotják, de az északi, hűvösebb oldalakon szép bükkösök. A Szilicei-fennsik A Pelsőctöl (Plesivec) Kassa (Kosice) felé utazókat jobb kéz felől hosszú kilométereken át kíséri ez a hatalmas sziklaletörésekkel csipkézett, éles levegőjű karsztplató. Nyugaton és északon meredek sziklafalak határolják, mig dél felé sekély lejtéssel átnyúlik Magyarország területére. Keleten két keskeny nyúlványa alkotja az Alsó- és Felsőhegyet. Igen változatos geológiai képződményei Jcözül világhírűek barlangjai: a Gombaszögi- és Domicai-cseppkőbarlang, valamint a Szilicei-jégbarlang. Nevezetes szakadékaizsombolyai: a Barazdalás (183m mély), a Nagy-Bikkfa-zsomboly, az Ikri-zsomboly stb. Nem kevésbé meglepő a különben vízszegény tájon található egyetlen karszt tó, a Gyökérréti-tó — a fennsík jelképe. Ha már a fennsík tájmegnevezéseinél tartok, meg kell említeni, hogy a 150 km2 kiterjedésű területnek jóformán nincs egy talpalatnyi területe, eldugott zuga sem, amelyet az itt lakó szilicei és borzovai nép ne illetett volna valamilyen találó, jellegzetesen palóc megnevezéssel. Ezek a megkapó nevek aztán évszázadokon át szájról szájra szállva maradtak meg, mint páratlan nyelvi értékek. Ezek közül néhány: Batréte, Bulyám-hegye, Csivaj-parlag, Eresztvény, Furjánszög, Grulyahegy, Haragistya, Horpota,, Korotnok, Lúdbikk, Magosbárc, Nádoséger, Rakattya, Szamároska, Sásbikk, Tilalmás stb. Növényvilága nemcsak a nagy kiterjedése miatt, hanem az életterek (biotópok) változatosságának köszönhetően is nagy fajgazdagságot mutat. Borzova és Szilice környékén jobbára a mezőgazdasági kultúrterületek (szántók, gyümölcsösök) vannak túlsúlyban. Felszínének jelentős részét a fennsíki jellegű karszt-sztyeppi növénytársulások uralják. A fák közül csupán egy-egy magános tölgy (Quercus), nyír (Betula), vagy lucfenyő (Picea abies) őrzi a néhai összefüggő erdőségek emlékét. A cserjeszintben kiváltképp az 1 —4 m magasra növő borókabokrok (Juniperus communis) lepik el a töbröket és juharos-hársas sziklaerdök is díszlenek. Kora tavasszal a lombfakadás előtt, amikor az erdők aljnövényzetét még elegendő napsugárzás éri, bontja szirmait a kikelet legvonzóbb vadvirága, a kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Egyéb népies megnevezései: fogasgyökerű fű, földi píroska, kankósdi, kutyafoggyökér, tavaszika, veres nyakagyar stb. Ezen megnevezések mind a rá jellemző alaktani és élettani tulajdonságaira utalnak. Törékeny, kecses kis növény, de a márciusi —10, —12 °C-os dermesztő fagyokat és hóviharokat is aránylag jól bírja. Nagy, 5—6 cm-es bókoló, rózsaszínű virágához hasonló nincs a hazai flórában. Egy-egy virág élettartama csupán 7—8 nap — a virágzás időtartama szintén rövid — kb. 2 hét. A virágzás után a mandikó levelet hirtelen megsárgulnak és május végére már nyomát sem leljük ennek a rövidéletű kora tavaszi ékességnek. Lelőhelyén gyakran együtt találjuk a hóvirággal (Galanthus nivalis) és a tavaszi csíllagvirággal (Scilla bifolia). Elterjedése szintén figyelemre méltó, mivel legkö-1. A védett kakasmandikó a szépség, kecsesség megtestesítője 2. Már csak szálanként nő a napsütötte legelőkön a piros kígyószisz 3. A nagy ezerjófü dekoratív virágfürtje már messziről észrevehető 4. Egy kis, eldugott, mocsaras réten maradt meg a ritka szibériai nőszirom 5. A Szilicei-fennsik és egyben a karsztvidék legnagyobb kiterjedésű karrfelszíne (ördögszántása) Kecsö környékén található 8
