A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-02 / 23. szám
szetesen magam sem vagyok elégedett. Az az elképzelésünk, hogy a nógrád megyei elvtársak segítségével egy új expozíciót valósítunk meg. Támogatom a Csemadok jb indítványát, hogy az író halálának 80. évfordulója alkalmából állítsunk mellszobrot szülőfalujában. Az elvi beleegyezés már megtörtént a részünkről, az anyagi lehetőséget a jnb művelődési osztálya biztosítja, csupán az idő rövidsége miatt aggódom ... — Saját tapasztalatai és a pártbizottság elé kerülő vélemények alapján milyen a hangulat a párttagok és általában a dolgozók körében ? — Az a tapasztalatunk, hogy az átalakítás folyamatára az emberek többsége pozitívan néz. Vannak, akik félnek tőle, mások drukkolnak sikerének, de csak addig, amíg őket nem érinti a szele. Ismét mások kételkednek szükségességében. Nagyon örülök annak, hogy az emberek sokkal bátrabbak lettek, a hiányosságokat felfedik. Azt azonban nem értem, miért nem mertek bírálni negatív jelenségeket azelőtt? A nyíltságtól nem szabad félni. Azzal viszont magam sem értek egyet, hogy csak kritizáljunk, elvetve mindent, amit eddig tettünk. A pártalapszervezeteinkben folytatott beszélgetéseinkkel is azt szeretnénk elérni, hogy aktivizáljuk a kommunistákat a gondok megoldásában. Célunk, hogy ne szakadjunk el az emberektől — és itt most nemcsak a párttagokra gondolok —, ellenkezőleg: fűzzük szorosabbra kapcsolatainkat, hiszen ma is időszerű a gottwaldi gondolat: „Arccal a tömeg felé.” Nyilvánvaló, hogy az egymillió-hatszázezer kommunista egyedül nem képes megoldani a problémákat. Nekünk szükségünk van minden emberre, — politikai hovatartozásra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül —, aki hazáját szereti, s ezt tettekkel bizonyítani is tudja. Köszönöm a beszélgetést. URBÁN ALADÁR ménybeszámolókat, irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat szervez. Járt nálunk Duba Gyula, Zalabai Zsigmond, Lovicsek Béla, Ordódy Katalin, Grendel Lajos, Csontos Vilmos, hogy csak néhányat említsek." Időből, gondolom, mint általában mindenkinek. Farkas Istvánnak is kevés van. A városi nemzeti bizottság képviselőjeként a polgári bizottság elnöki tisztét is betölti. Hogy fér össze mindez még a munkafeladatok teljesítésével? Az ambícióval teli fiatalember, akitől közben megtudom azt is, hogy tulajdonképpen egyidős kulturális szövetségünkkel, habozás nélkül válaszol: „Sokat köszönhetek családomnak, elsősorban feleségem megértésének és támogatásának, ami nélkül lehetetlen lenne a közéleti tevékenység végzése. Nézetem az, hogy a 900 tagot számláló szervezet irányítása és a rendezvények egész sorának megszervezése minde-SZOKATLAN VETÉLKEDŐ A versenyek, vetélkedők témaköre az irodalom, történelem, az anyanyelv helyes használatán. alapszik. A legaktívabb vetélkedő korosztálynak, a középiskolásoknak ezek a témák nem ismeretlenek, hisz kötelező tantárgyként, esetleg kedvtelésből is foglalkoznak velük. Merészségnek tűnő témakört hirdetett meg a középiskolások részére a Csemadok Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Bizottsága mellett működő néprajzi csoport. A néprajz — honismeret, sajnos, hiányzik a tantárgyak közül, sőt általában csak a szakemberek témája, esetleg folklórcsoportok műsoranyaga — ritkán diákszereplőkkel. Maga a gyűjtés, a kutatómunka, a régmúlt szokások idézése nem divatos beszédtéma sem családon belül, sem közösségekben. Talán ezért is adta az ötletet az Új Mindenes Gyűjtemény 7. kötete: ismertessük meg a fiatalokkal őseink szokásait, életmódjukat, emberi magatartásukat. A vetélkedő iránti érdeklődés meglepően nagy volt. A járás valamennyi magyar nyelvű középiskolájából 2—3 csoport jelentkezett. Sőt még a Komáromi járásban is felfigyeltek a felhívásra. A Karvai Mezőgazdasági Szaktanintézet 80 darab könyvet vásárolt meg. Itt iskolai versenyt is rendeztek az önkéntes jelentkezőkből, s a győztes csapat részt vett Érsekújvárott a járási vetélkedőn. A járási néprajzi vetélkedőn az érsekújvári és párkányi (Stúrovo) gimnázium 2. ill. 3. csoportja, a surányi közgazdasági szakközépiskola 2 csoportja, az udvardi mezőgazdasági szaktanintézet 1 csoportja, az egészségügyi középiskola 2 csoportja és a karvai vendégcsoport vetélkedett. A kérdések főleg a legjellegzetesebb Garam menti szokásokra, alapvető néprajzi ismeretekre vonatkoznak. Pl. a kiállított népviseletbe öltöztetett babák viseleti hovatartozása, egy-egy szokás ismertetése, stb. Kedves és kellemes élmény volt az egyik csoport népviseleti bemutatkozása (beöltözve) csakúgy, mint a szóló- és páros tánc. Egy ilyen vetélkedő értékelésekor lényegtelennek tűnnek a helyezések, a dijak (könyvek és népzenei lemez), hisz nagyobb az öröm, a kölcsönös élmény, amit adtunk és kaptunk. Érdemes volt, s a jövőben folytatjuk — így döntött a csoport tagsága (a könyv szerzői) dr. Liszka József vezetésével. DÁNIEL ERZSÉBET nekelőtt a vezetőségi tagok, és az egyes odaadó, aktív, szabadidejüket feláldozni képes tagok nélkül szinte elképzelhetetlen. Nagyon sokat köszönhetünk a városi nemzeti bizottságnak, a Nemzeti Front többi tömeg- és társadalmi szervezetének — melyekkel nagyon jó az együttműködésünk." Farkas István a Csemadok megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi nagygyűlésen átvette „A Lévai (Levice) Járás Érdemes Dolgozója" kitüntetést. A szerény fiatalember erről így nyilatkozott: „A kitüntetéssel nemcsak munkámat, hanem az alapszervezet tevékenységét is elismerték. Úgy érzem, a jövőben még többet kell tennünk a nemzetiségi kultúra felvirágoztatása, ápolása érdekében.” TÓTH ILONA Citerazenekar A néptánccsoport tagjai Három nemzedék a színpadon A Csemadok megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére az ajnácskői (Hajnácka) alapszervezet, a SZISZ és pionírszervezet fiataljaival karöltve egész estét betöltő esztrádmüsorral szórakoztatta a község lakosságát. Ez az esztrádműsor egyben jelképes felavatója volt az új művelődési otthonnak. Az előadás kezdetére a nézőtér zsúfolásig megtelt, hiszen hosszú idő óta nem volt hasonló kulturális esemény községünkben. A rendezvényt a Csemadok helyi szervezetének elnöke. Kovács Dezső nyitotta meg. Elsőként megemlékeztünk Pósa Lajosról, a Radnóton született költőről. Az irodalmi összeállítás a rimaszombati Tompa Mihály Klub segítségével készült. A műsor következő részében színre lépett az alapiskolásokból álló citerazenekar Agócs Ferenc vezetésével, a férfi éneklőcsoport Lázár Ferencné vezetésével és Blaskovits Katalin, aki villanyorgonán klasszikus zeneműveket játszott. A műsorból természetesen nem hi-Férfi éneklőcsoport ányozhatott a vidámság sem. A közönség jót derült Vigh Rózsa: Egy félreértés című darabján, melyet három tehetséges fiatal adott elő. Környékünk leánykérö szokását népdalokkal és néptánccal gazdagított színdarabban elevenítette fel a SZISZ és Csemadok helyi szervezetének színjátszó csoportja. A „Minden jó ha a vége jó" mondáshoz híven, az est zárószámaként a nemrégiben alakult, fiatalokból álló néptánccsoport szerzett kellemes perceket a nézőknek. Műsorukban medvesalji néptáncokat adtak elő Lázár Ferenc koreográfiájával, nagy sikert aratva. . A „Három nemzedék a színpadon" találó elnevezése volt az estnek és gazdag kulturális élményt nyújtott a közönségnek. FARKAS KATALIN Fotó: Kovács Vilmos 7
