A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-02 / 23. szám
A CSEIVJADOK ÉLETÉBŐL MINDEN EMBERRE SZÜKSÉG VAN Beszélgetőpartnerem, dr. Lóska Tibor, az SZLKP JB ideológiai titkára Nagykürtösön (Vefky Krtis). 1939. március 31 -én született Alsószemeréden (Dőlné Semerovce). Eredeti foglalkozása tanár. 1969-ig tanított a kelenyei alapiskolában. Azóta a járási pártbizottság apparátusában dolgozik. 1985 óta ideológiai titkár. — Titkár elvtárs, milyen elhatározásokkal látott munkához? — Minden új évben új területen, új elképzelésekkel, célokkal lát munkához az ember. Az én feladatom és természetesen az ideológiai osztály feladata volt minőségileg javítani a pártirányítást a meglevő alapszervezetekben s új alapszervezeteket alakítani ott, ahol arra megvannak a feltételek. Rendkívül fontos feladatunknak tartottuk és tartjuk, hogy minél többet tartózkodjunk az alapszervezetekben, beszélgessünk a párttagsággal, az emberekkel azokról a problémákról, amelyek foglalkoztatják őket. négyre emeltük. Ebben a fejlődésben reményt látok arra, hogy a párt vezető szerepe mind a szlovák, mind a magyar tannyelvű iskolákban biztosítva van. Haladás az is, hogy az iskolaüggyel közösen járási aktívákat szervezünk. Tapasztalataim szerint az iskolaigazgatók, pártelnökök, aktivisták pozitívan értékelik törekvéseinket, felszólalásaikkal nemcsak a saját munkájukon igyekeznek javítani, hanem mi is sokat meríthetünk tapasztalataikból. Újabb feladatot jelentett az ideológiai osztály számára az az aktíva, amelyen alaposan és részletesen foglalkoztunk az iskolaüggyel kapcsolatos kérdésekkel. Nem kétséges, hogy a párthatározat realizálásához nagyon sok emberre van szükség, beleértve azokat a pedagógusokat is, akik nem párttagok. Nem titkolom, az iskolaügyet szívügyemnek tartom, egyrészt mert magam is éveken át tanítottam, másrészt mert az iskolaügy minőségi fokától nagyban függ az egész társadalom színvonala. — Az elképzelésekből mi valósult meg mára, mi okozta és okozza a legtöbb gondot? — Úgy gondolom, nagy lépést tettünk előre. 1985-ig mindössze öt iskolai alapszervezet létezett, ezt tizen— A Nagykürtösi járás tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját Milyen eredmények születtek ez idő alatt a kultúra területén? — Gazdasági eredményeinkkel külön járási pártbizottsági ülésen foglalkoztunk. Ezek a gazdasági eredmények megváltoztatták járási székhelyünk és falvaink arculatát is. Művelődési ház épült Lukanényében (Nenince), Bussán (Busince), Ipolyvarbón (Vrbovka). Kőkesziben (Kosihovce), épülőfélben van Zsélyben (Zelovce), és Ipolyhidvégen (Most n/lplom). Kihasználtságuk azonban sok kívánnivalót hagy maga után. Mi nem vagyunk a lakodalmak megtartása ellen ezekben a művelődési házakban, de ne egyedül ez jelentse a „művelődésüket". Ugyanakkor fájlalom, hogy Nagykürtösön nem sikerült új kultúrközponttal gyarapítani a kulturális élet palettáját. Egy minden igényt kielégítő művelődési-központ felépítésére égető szükség van a járási székhelyen. Elégedettséggel tölt viszont el, ha amatőr csoportjainkra gondolok. A Csemadok járási bizottságának aktív irányításával érdemes tevékenységet fejtenek ki, amelyek eredménye évente megmutatkozik a hagyományos nagycsalomijai (V. Calomija) járási dal- és táncünnepélyen. — A Csemadok megalakulásának 40. évfordulója jó alkalom arra, hogy emlékezzünk a megtett útra, de arra is, hogy a jövőbe tekintsünk. Mi a véleménye a Csemadokról, hogyan értékeli a Nagykürtösi járás Csemadok-alapszervezeteinek tevékenységét? — A Csemadok a Nagykürtösi járásban a Nemzeti Front egyik legerősebb tömegszervezete. Kellően értékelik munkáját a járási pártbizottságon, a Csemadok Központi Bizottságán, s mint ideológiai titkárnak is jók a tapasztalataim. Én magam is Csemadok-tag vagyok. Úgy gondolom, a magyarok lakta községekben a Csemadok-alapszervezetek munkája nemcsak a kulturális tevékenységben mutatkozik meg, hanem a gazdálkodás területén is, hiszen a Csemadok-tagok többsége szövetkezeti tag is. Örülök annak, hogy 40 év alatt komoly eredményeket értünk el a járási versenyeken, a kerületi megmérettetéseken, sőt országos viszonylatban is. A Csemadok-tagság részvételére a pártunk által kitűzött célok elérésében a jövőben is számítunk. — Járásunk nemzetiségi szempontból vegyes összetételű. Milyenek a tapasztalatai ezen a téren ? Valóban a mai járás területén évszázadok óta két nép él együtt. A lakosság 34 %-át alkotó magyarságnak a járási pártbizottság elnökségében és plénumában, a járási nemzeti bizottság tanácsában és plénumában arányban vannak képviselői. Én úgy értékelem, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvényben lefektetett elvek nemcsak papíron maradtak, hanem a gyakorlati életben is realizálódtak. A kétnyelvűségnek is érvényt szereztünk. Úgy gondolom, a tanácskozások nyelvét direktíve nem lehet elrendelni, ilyen határozat nem is született. Erre van egy bizonyos etikai szabály, hogy az ember megválassza, milyen nyelven beszél a többségben szlovák vagy magyar társaságban. Ami a feliratokat illeti: a helyi, városi nemzeti bizottságok joga, hogy eldöntsék, kétnyelvű feliratokat használnak-e a középületeken stb. Ez a jogszabály ma is érvényes, senki sem tiltotta be. Élni kell vele! — Az együtt élő nemzetiségek kölcsönös megbecsülésének egyik megnyilvánulási formája a saját hagyományok tiszteletben tartása a másik fél részéről, ill. a nemzeti emlékhelyek gondozása, ápolása. Mi a helyzet ezen a területen járásunkban ? — Területünk a magyar irodalom két olyan szellemi óriásának szülőföldje, mint Madách Imre és Mikszáth Kálmán, s akiknek szellemi hagytékával rendszeresen és körültekintően foglalkozni kötelességünk. Különösen bosszant, hogy nagyon lassan halad az alsósztregovai múzeum rekonstrukciója. Valamivel kedvezőbb a helyzet a szklabonyai Mikszáth-emlékház esetében, annak ellenére, hogy berendezésével, kiállítási anyagával, látogathatóságával termé-NAGY UTAT TETTÜNK MEG Nehéz volt összeegyeztetni az időt, mikor is találkozunk. Amikor kerestem, a Csemadok Központi Bizottságának ünnepi ülésén volt. A következő alkalommal munkakötelességei szólították el. Végül megegyeztünk abban, amint ideje engedi, felkeres. Szavát betartotta, így alkalmam nyílt közelebbről is megismerni Farkas Istvánt, a Lévai Járási Építőipari Vállalat megbízott kereskedelmi igazgatóhelyettesét, a Csemadok Központi Bizottságának és a lévai (Levice) járási bizottság elnökségének tagját, a zselizi (Zeliezovce) alapszervezet elnökét. Beszélgetésünk kezdetén felidézzük a múltat, emlékezünk a kulturális szövetség alapszervezeti szintjén elértekről. Riportalanyom a kezdeti időkre így emlékezik: „Fiatalon, még gimnazista koromban kezdtem a Csemadokban tevékenykedni, hiszen alapvető szempontnak mindig is az anyanyelv tisztaságának a megőrzését, az internacionalista szellemben történő nevelést tartottam. Természetesen, alapszervezetünk tevékenységét is ebből kiindulva végezzük. Negyven év távlatából nézve e tevékenységet első helyen említeném a színjátszó csoportot, mely a 60-as és 70-es években aratta a legnagyobb sikereit. Azokban az időkben évente színre vitt egy-egy darabot, részese volt a Jókai Napoknak. A legnagyobb sikert 1963-ban az Úri murival aratta. Ezért nem véletlenül került sor tavaly a „Szabadtéri Színház" bemutatójára, mely 25 év után ismét az említett darabot vitte színre. A egészben az volt a legszebb, hogy a régi gárdából színpadra lépett Tóth Béla bácsi. Fájó, hogy csoportunk az utóbbi években nem működik, másrészt örömkeltő, hogy kimagasló eredményeket ér el vegyeskórusunk Horváth Géza karnagy vezetésével. Nem véletlenül kapott a Kodály Napokon 1987-ben Galántán aranykoszorús minősítést. Az énekkar két tagja egyúttal tagja a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának is. A kórus fennállása ötödik évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepi hangversenyt rendeztünk, melyen nagy örömünkre részt vett Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző is. Ha már az egyes munkaszakaszokat említem, nem szeretném figyelmen kívül hagyni az irodalomnépszerüsítés terén elért eredményeket sem. Lörincz Gyula nevét viselő művelődési klubunk rendszeresítette tevékenységét, különféle előadásokat, él-6
