A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-26 / 22. szám

AZ ORVOS VÁLASZOL Hűség és fertőzés A házastársi hűség ill. a férj vagy a feleség kicsapongásai több vonatkozásban is össze­függenek a testi és lelki egészséggel. Mai írásunk L L. r.-i olvasónk levelére reagál, melyben a hűtlenség és a promiszkuitás kérdését az AIDS-veszéllyel kapcsolatban veti fel. Egyetértünk a levélíróval abban, hogy a tartós párkapcsolat, a szerelmi ill. házas­társi hűség jelentős mértékben leszűkíti a fertőzés kockázatát. Hiszen ha mindkét fél tartózkodik a véletlenszerű szexuális érintke­zéstől és nem kerül intim testi kapcsolatba ismeretlen — s esetleg fertőzött — személy­­lyel, nem teszi ki a halálos veszélynek sem önmagát, sem választottját vagy élettársát. Ftersze, a teljes igazság az, hogy az AIDS nemcsak nemi úton terjedő betegség. A hűség, a tartós párkapcsolat fontossá­gát nem csupán a két különböző nemhez tartozó partnerek, hanem a homoszexuális férfiak vagy nők szerelmi életében is hangsú­lyoznunk kell. Előítéletekkel teli „modem" társadalmunkban a homoszexualitás jelen van és bizony eléggé elterjedt, akár tudo­mást veszünk róla. akár nem. A homoszexu­ális, sok esetben tehetséges, képzett, dolgos emberek az AIDS terjesztése szempontjából azáltal válnak rizikócsoportba tartozó egyé­nekké, hogy hajlamukkal rejtőzködniök kell, párkeresés tekintetében nincsenek oly lehe­tőségeik, mint a többségnek, s így véletlen­szerű ismeretségekre, zugkapcsolatokra, eb­ből következően pedig gyakori partnercseré­re vannak kárhoztatva. Olvasóink helyzetismerete nem lenne tel­jes. ha ehelyütt meg nem említenénk, hogy igen sok, normálisnak tartott szerelmi életet élő, házastársával egy vagy akár több gyer­mekét nevelő férfi vagy nő egyidejűleg ho­moszexuális kapcsolatot is folytat titokban, FÁY ANDRÁS: Eszmeburkok és szikrák (aforizmák) Amely kerttel, leánnyal, festménnyel már első látásra, könyvvel egy olvasásra, és étel­lel egy kóstolásra megteltél, ha értő vagy, nem sokat érnek azok. A kevély gyakran a nevetségig alacsonyitja le magát, hogy más alkalmakra fényt s tekin­télyt vívhasson ki magának. Olyan ö mint a karikásostor, mely minél nagyobbat akar pattanni, annál szűkebb karikába görbedez. Ha író vagy, főleg szépirodalmi, tiszteld a nagyközönséget, ne azzal, hogy számára írj, se ne azért, hogy általános bírálódnak tekin­ted őt, hanem azon szempontból, hogy közte van azon töredék is, melynek imod kell, s mely bírálód lenni képes. Hol ritka a veréb, oda lakni ne menj; hol rigó és seregély meg nem fordulnak, oda szőlőt ne ültess; mely háznál kevés vagy semmi kegyelet, onnan nőt ne végy! A barátság és szerelem olyanok, mint a hegedűhúr. Ha megereszkedik ez, még fel­vonhatod. de ha elszakadt, hiába kötözöd össze, mindig hamis hangot fog az adni! amire ritkán vagy sohasem derül fény. Ily biszexuális szerelmi élet veszélye, hogy pl. a férjet vele egynemű, sok kockázatnak kitett partnere megfertőzheti, az a hitvesi kapcso­lat során átviheti a vírust feleségére. A másneműek iránti vonzódás szférájában sem lenne szabad a promiszkuitást, a gyako­ri és felelőtlen partnercserét „párkereséssel" indokolni. A szabados, nyitott nemi kapcso­latoknak is szükségszerűen határt von ma a józan megfontolás, vajon megéri-e az új, ismeretlen szexuális élmények hajhászása a kockázatot. Tapasztalatlanság, ismeretek hiánya, ka­landvágy azonban nemcsak fiatalokat, ha­nem meglett korban levő embereket is ve­szélyhelyzetbe hozhat idegen környezetben, hazai nagyvárosban, külföldön. A felelősség­érzetet, az erkölcsi gátakat kinél a szesz, kinél más befolyás gyengíti. Gyengébb lelki­­alkatúak esetében a pillanatnyi hangulat, vissza nem térő lehetőség csábítása is meg­teszi- a magáét és a bűntudat csak akkor jelentkezik, amikor már késő. Mindezt szem előtt tartva világosítsuk fel idejében fiú és lánygyermekeinket minden­ről, ami á nemi éréssel, a szexuális élettel, a szerelemmel, a párválasztással és a családa­lapítással összefügg. Az AIDS-veszély elhárí­tása érdekében tegyék félre szülők és neve­lők az álszemérmet vagy küzdjék le a gátlást, amely eddig útjában állt annak, hogy a legnagyobb természetességgel elbeszélges­senek a gyerekekkel arról, ami köztük már régi beszédtéma. A felnőttek sok homályos pontot tisztázhatnak számukra és gyakorlati szempontból számos hasznos tanáccsal lát­hatják el őket, amihez azonban meg kell találni a megfelelő, baráti hangnemet. így kell tanítani — mellőzve a kioktatást, tiltást — a párválasztás kritériumait, a kölcsönös megbecsülést, a tartós párkapcsolatot és a család iránti felelősségtudatot — saját élet­vitelünkkel, házastársi hűségünkkel és be­csületünkkel. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Sok ember lángol a tiszteltetésért, de az eszközökre, mik arra vezetnének, tunya, ép­pen mint a macska, mely szereti a halat, de a víztől iszonyodik. Fényűzésünkkel rendesen úgy vagyunk, mint kemény télben a kandallóval: fogunk pirul nála, elölről melegszünk, de hátunk didereg a lábunk majd elfagy. Ki soha emberekkel jót nem tett. Ő maga ugyan szerencsétlensége az emberiségnek, de viszont neki szerencséje van, hogy a világ hálátlanságairól nem panaszolkodhatik. Boldogságunk egyik fő ellensége az eről­ködés: többnek látszani, mint amik vagyunk, s a velünk egyszőrüeket hátrahagyni. Úgy látszik, mintha némely embereknek csak azért adatott volna ész, hogy bukdosá­­sokat mentegessen, s a szív, hogy szüntelen csalattassék. Sok ész menteni jó, tanácsolni rossz, sok szív pedig olyan mint az ajtón a rossz pléh: csak nyílni szokott és zárni nem tud. Ki minden harmadik szavában magáról beszél, bárha nem dicsekszik is mindenkor, vagy szokásait mentegeti, vagy ízlései előter­jesztésével untatja a társaságot, vagy körül­ményeivel kívánja azokat az unalomig meg­ismertetni, vigyázz rá: vaskos önző! _____ 1RK7I EMBERI SORSOK Lopott autóval randevúra Ezerkilencszáznyolcvanhat utolsó napjai peregtek a naptáron. A húszéves kassai (Kosice) fiatalember, Vladimir H. először azt hitte, hogy rosszul hall, amikor a telefonban egy ismerős férfihang december 30-ára ta­lálkát kért tőle a város főterén lévő Carpano presszóban. Azonnal ráismert a rég nem látott unokatestvér, Tibor B. hangjára; és a hívás nem hagyott benne kétséget afelől, hogy a kedves rokon nem valamelyik fegyintézetből telefonál, akit 1986 nyarán gázolás miatt több esztendei börtönbüntetésre ítéltek ... A részletek másnap a Carpanóban elég gyorsan tisztázódtak. Tibor B. és rabtársa Peter G. egy pillanatig sem titkolták, hogy karácsony második ünnepén szöktek meg az egyik csehországi büntetés-végrehajtási in­tézetből. Tibor B. segítséget kért unokatest­vérétől, aki eleinte megpróbálta a két bör­tönbarátot rábeszélni: jelentkezzenek a ren­dőrségen, hiszen elöbb-utóbb amúgyis le­buknak. Tibor B. azonban hajthatatlannak bizonyult, és kijelentette: nem azért szöktek meg, hogy most önként visszamenjenek. Nem tudni, hogy ez a kristálytiszta érvelés, vagy a később felajánlott készpénz győzte meg Vladimír H.-t. Tény viszont, hogy a két szökevény csaknem tíz hétig hűséges segítő­társra lelt az eleinte vonakodó unokatestvér­ben. Az esetrajzhoz tartozik még, hogy a két börtönbarát 1986 őszén találkozott a dutyi­ban. Közös érdeklődési körük is volt, neveze­tesen a gépkocsik, ám ennek a szenvedély­nek eléggé nehéz hódolni a rácsok mögött. Tibor B. egyébként kitanult autószerelő volt, és Peter G. „karrierje" is a volánhoz fűződött, elvégre biztoskezü gépkocsivezető volt egé­szen addig, amíg súlyos testi sértés miatt el nem ítélték. Úgy tűnik, a lóerők szerelmesei a gépko­csiknál is jobban kedvelték a szabadságot, s amikor összehozta őket a sors, csak a kínál­kozó alkalomra vártak, hogy megszökhesse­nek. Ez a nap karácsony második ünnepe volt, amikor valamelyikük észrevette, hogy az egyik szolgálati helyiség ablaka nyitva ma­radt. Több se kellett a két jóbarátnak! Ki­használva őreik figyelmetlenségét, fürgén ki­másztak az épület tetejére, majd lejutottak az utcára és elmenekültek. Első útjuk egy ruhaüzletbe vezetett, ahol feszitövassal ki­bontották a raktárajtót, majd öltözetüket az ott talált divatos ruhákra cserélve, gyorsan továbbálltak. Pontosabban: továbbutaztak. Talán nem is kell különösebben hangsúlyoz­nom, hogy lopott gépkocsin. Ekkor utaztak Kelet-Szlovákiába, mert úgy találták, hogy a keleti végek meglehetősen messze esnek mind állandó lakhelyüktől, mind a faképnél hagyott büntetés-végrehaj­tási intézettől is. Ráadásul itt lakott Vladimír H., a jószívű rokon is. Sőt! Nemcsak jószívű, hanem segítőkész is. Eleinte például rendelkezésükre bocsátot­ta a család összkomfortos vikendházát, és azt is vállalta, hogy étellel-itallal látja el őket... Mint később, a bírósági tárgyaláson kifejtette: vádlott-társai nem voltak abban a helyzetben, hogy az olyan ügyleteket, mint a bevásárlás, maguk bonyolítsák le. Persze, jószívűségében ő is hibázott, mert „elfelej­tette" megkérdezni a haverjait: honnan van náluk tekintélyes összegű készpénz?! Erre is a bírósági tárgyaláson derült fény, ahol kitu­dódott, hogy Tibor B. és Peter G. a szökésü­ket követő első nap délelőttjén — ugyancsak egy könnyen „kezelhető" ablakon keresztül — beugrottak Tiborékhoz, mert a fiatalem­ber két dolgot biztosan tudott: hogy az üres lakásban nem talál senkit, nomeg azt is, hogy a szülei hol tartják az iratokat és betétkönyveket rejtő dossziét... Száz szónak is egy a vége: amolyan szegé­nyesebb évjáratban született lordokként lep­ték meg Vladimír H.-t, hiszen pénzük és (lopott) autójuk egyaránt volt. » Amikor azután újév után megnyugodni látszottak a kedélyek és a két szökevény eladdig nem került rendőrkézre, a triónak egyre vakmerőbb ötletei támadtak. Bátorí­totta őket az a gondolat is, hogy a segítőkész Vladimir H. megbízhatóságának jóvoltából már több váltásnyi ruhájuk volt. És mert a borotválkozással sem bíbelődtek, hát a kül­lemük is egészen más volt már, mint amikor fegyencekként az ország túlsó végén olajra léptek... Mert azt azért sejtették, hogy időközben országos körözést adtak ki ellenük. Az új ruha és a korszakán azonban bátor­ságot, önbizalmat öntött ereikbe. Eleinte csak kisebb kiruccanásokkal próbálkoztak, de mert az evéssel jön meg az étvágy, hát úgy döntöttek, hogy országjárással töltik ide­jüket. És hogy ne legyen annyira egyhangú a dolog, hát váltogatni fogják az utazgatások eszközéül szolgáló gépkocsikat. Ennek az ötletnek hat autó esett áldozatul. A lopások több-kevesebb nehézséggel, de sikerültek. És mint az események további menete bizo­nyította: Vladimír H. és börtönbarátai nem­csak „étvágyat", hanem vérszemet is kap­tak ... Volt, ahol ajtóbefeszítés módszerével lakást törtek föl, másutt viszont biztonsági patentzár híján, egyszerű ríglihúzással buk­kantak nem várt gazdag zsákmányra. Egyéb tetthelyeken viszont képmagnót, videokazet­tákat, aranytárgyakat, idegen valutát vettek magukhoz, amit ök értékesítettek a Tuzex­­ban, vagy a feketepiacon eladtak. Persze, mindez csak egy töredéke a külön­böző stiklik sorának. Az egyik lopott kocsiból például elemelték az ott felejtett személya­zonossági igazolványt, egy gazdátlan tele­fonfülkéből pedig irattárcát loptak el. A fele­dékeny telefonáló később már hiába ment vissza a fülkébe, iratainak hűlt helyét találta. A két börtönhaver viszont egy percig sem tétovázott: az igazolványokból kitépték az eredeti fotót, s annak helyére a saját fényké­püket ragasztották. A tavasz közeledtével Vladimir H. tudtára adta a két szökevénynek, hogy a víkendház most már nem lesz biztonságos menedék­hely; ám hogy megőrizze leleményességét, azt is közölte a fiúkkal, hogy tudna egy állandó lakásról, amelynek tulajdonosa huzamosabb külföldi kiküldetésben van. Előzékenyen meg­adta a pontos címet, s hozzáfűzte: ha tetszeni fog haverjainak a környék, ö meg­szerzi a kulcsot. Ez a „helyszínelés" lett a két börtönbarát veszte. Autójukat ugyanis egy rutinellenőr­zést végző rendörjárőr állította meg. A rend őrei azt még hajlandók lettek volna elhinni, hogy Peter G. „otthonfelejtette" a kocsi jár­műforgalmi igazolványát, ám a sebtiben át­ragasztott személyi már gyanúsnak tűnt. An­nál inkább, mert tulajdonosaik a „saját" ada­taikat sem tudták pontosan elmondani, a kocsi csomagtartójában pedig ital és feszítő­­vas egyaránt találtatott... A lopott autón való randevúzgatás és a szabadság mámorító pillanatait őrizetbe vé­tel, bírósági tárgyalás és szigorított börtön­büntetés váltotta föl. Imp) 19

Next

/
Thumbnails
Contents