A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-26 / 22. szám

••• A nagy angol humanista államférfi és gondolkodó, Thomas More (1478—1535) Utópia c. müvével új műfajt honosított meg (illetve — részben — elevenített fel) az európai irodalomban, s elindította azoknak a könyveknek az áradatát, amelyek a legtökéletesebb államforma és társadalom bemutatására vállalkoztak. Ezeket a fejtegetéseket természetesen nem csupán a témában rejlő lehetőségek ösztönözték, hanem az a dicsőség és elismerés is, amely Thomas More-nak jutott — nem is annyira az Utópia jóvoltából, mint tragikus sorsa és halála miatt (Vili. Henrik lefejeztette). Az Utópiát Európa számos országában kiadták, Itáliában 32 esztendővel a megírása után, 1548-ban jelent meg először olasz nyelven s rögtön óriási hatást váltott ki. Európának ezen a táján egyébként is fogékonyak voltak az emberek a politikai iratok és a különböző társadalomelméletek iránt, elegendő talán csak Dante nagy művére, a Divina commediára vagy Machiavelli A Fejedelem c. traktátusára utalni, hogy belássuk ezt. Mire Tommaso Campanella 1602-ben a nápolyi börtönben belefogott a Napállam c. könyvecskéjének a megírásába — egy egész kis könyvtárra való irat és eszmefuttatás látott napvilágot a témáról olasz szerzők tollából. Többnyire unalmas és lapos fejtegetésektől hemzsegő dolgozatokról van szó, amelyeknek még a címét sem érdemes említeni. Campanella ismerte ezeket, mint ahogy azokat a vitairatokat is, amelyek kritikusan elemezték ezeket az utópiákat, érdekes módon azonban a Napállamban sem ezekről, sem More munkájáról még csak célzás sem esik, bár az aligha vitatható, hogy az Utópia több volt számára egyszerű inspirációnál és modellnél. Mielőtt azonban magáról a műről Írnék, essék szó röviden a hányatott sorsú szerzőről.

Campanella 1568. szeptember 5-én született a calabriai Steníano falucskában, Stilo város közelében. Tizenöt éves korában lépett be a dominikánusok rendjébe, ahol elmélyült stúdiumokat folytatott nemcsak a teológia, hanem az antik filozófia és a természettudományok területén is. Nagy hatással volt rá földije és kortársa, Bernardino Telesio (1508—1588). aki Arisztotelész elleni fellépésével és az empirikus megfigyelés szerepének a hangsúlyozásával hívta fel magára a figyelmet. Fő müve, a De terűm natura iuxta propria principia Campanella kedvenc olvasmánya volt, s amikor Telesio könyvét támadás érte Philosophia sensibus demonstrata c. munkájában a védelmére kelt. Ez az 1591 - ben megjelent mű volt Campanella első

LATERNA

MAGICA

INGMAR BERGMAN ÖNMAGÁRÓL

Aki látta a televízióban a .Jelenetek egy házasságból" című filmet, vagy volt alkalma a moziban néhány Bergman-filmet megnézni, az biztos nem mulasztja el megvenni a hires svéd filmrendező önéletírását.

Bergman asszociatív módon pergeti vissza az eseményeket egészen a szerinte valószínűleg első — általa érzékelt — eseményig: „Tudatom legmélyéről fel tudom idézni magát az állapotot: testváladékaim kellemetlen szagát, az érdes tapintású, nyirkos ruházat.

Egy börtönlakó feljegyzései

TOMMASO CAMPANELLA HALÁLÁNAK 350. ÉVFORDULÓJÁRA

kinyomtatott könyve. A természet közvetlen tanulmányozásának fontosságát hirdeti benne. s nem szalasztja el az alkalmat, hogy a legújabb felismeréseket is felhasználja érvelésének alátámasztása céljából. Természetesen saját korának gyermeke volt, ezért aligha meglepő, hogy az asztrológia jelentős szerephez jut a fejtegetésekben — ez kiváltképp a Napállam olvasását zavarja és talán kissé le is fokozza a művet a mai olvasó szemében. Campanella nyughatatlan természetének parancsát követve állandóan úton van; egyszer Rómában tűnik fel, máskor Pad óvá ban, közben kéziratait a Szent Hivatal tanulmányozza behatóan sez — nem nehéz kitalálni — baljós fejleményeket sejtet. Bevádolják, majd elítélik, de hamarosan szabadon engedik, aztán ugyanez még egyszer-kétszer megismétlődik vele. Jóllehet szabadon járkel továbbra is, most már figyelik őt. számontartják, mint potenciális lázadót és eretneket. Egy újabb összetűzés eredményeként szobafogsággal büntetik. Később a szobafogságot feloldják, ekkor úgy tűnik, hogy Campanella „jó útra tér", néhány évig csendesen éldegél szükebb pátriájában. Közeledik azonban az évszázad vége — 1599-et imák —, s egy jövendölés szerint hamarosan eljön a világvége is. A calabriaiakon nyugtalanság lesz úrrá — egyébként is elegük van a spanyol uralomból —, kisebb-nagyobb lázadások és felkelések törnek ki, s Campanellát is magával ragadják az események. A rend persze idővel helyreáll, a főkolomposok pedig a törvény elé kerülnek. Campanellát életfogytiglani elzárásra ítélik, s 27 kemény évet le is tölt a tömlöcben. Igaz persze, hogy ez a raboskodás nem lehetett olyan elviselhetetlen. ha közben lehetőség nyílott levelek és könyvek írására. A nápolyi börtönben fogott hozzá főműve, a Napállam megírásához. Az olaszul írt munkát később maga fordította le latinra, s ez a változat jelent meg először — még Campanella raboskodása alatt — Frankfurtban, 1623-ban.

Ha összevetjük More Utópiáját és Campaaz éjjelilámpa szelíd fényét, a szomszéd szoba résnyire nyitott ajtaját, a dajka mély lélegzését, a halk lépteket, a suttogó hangokat, a vizeskancsón viliózó napfényt. Erre mind emlékszem, de arra nem, hogy féltem volna. Az később kezdődött."

Bergman nem von éles határt élete és művészete között. Nehéz volt számára megkülönböztetni képzeletének szüleményeit attól, amit valóságosnak tartott. A gyermekkor kiváltság volt a számára: „akaratlanul mozogni varázslat és zabkása, határtalan iszonyat és kirobbanó öröm között".

Tilalmak, szabályok a gyermek Bergman számára érthetetlenek voltak, pedig ezek a dolgok egy lelkészcsalád számára nagyon is testközeliek: „Neveltetésünk legnagyobbrészt olyan fogalmakon alapult, mint bűn. vallomás, büntetés, megbocsátás és kegyelem, és ezek konkrét tényezők voltak a gyermekek és szülök egymáshoz és Istenhez való viszonyában."

Ez a feszes életmód, a külvilág felé mutanella Napállamát nem nehéz felismerni a külső hasonlóságokat. Akárcsak Morusnál, Campanellánál is egy hajós meséli el élményeit, amelyekre utazásai során tett szert. A Napállam is egy szigeten fekszik, akárcsak Utópia, bár ez esetben a sziget közelebbről is behatárolható; feltételezik, hogy Ceylonról. a mai Sri Lankáról van szó. Persze Ceylon olyan távol fekszik Nápolytól. hogy akár nemlétezönek is tekinthette a korabeli olvasó. Maga a Napállam (olaszul: Cittá del Sole. latinul; Civitas Solis) meglehetősen csekély kiterjedésű: átmérője két mérföld, kerülete pedig hét mérföld, tehát akkora mint egy kisebb város. Hét körbefutó sánc övezi és védi. ezért — a genovai hajós szerint — bevehetetlen. A férfiak és a nők egyaránt értenek a fegyverforgatáshoz, mint ahogy egyéb mesterségekhez is. hiszen kicsi koruktól kezdve tanítják őket. Igen érdekes, ahogy Campanella ezt a nevelést leírja. A napállambeliek nagy súlyt helyeznek a szemléltető oktatásra: képeken mutatják be a tanulóknak a növényeket, állatokat és a természet egyéb képződményeit. Minél több mesterséghez és tudományhoz ért valaki, annál magasabbra emelkedhet a társadalmi ranglétrán. Az állam feje. akit Sóinak, vagyis Napnak hívnak, ért a legtöbb mesterséghez és tudományhoz, s addig kormányoz, amíg fel nem bukkan valaki, aki még nálánál is sokoldalúbb és tehetségesebb. Három társuralkodó segíti a munkában: Pon, Sin, Mór — ők egy-egy részterületért felelősek (hadügyek és katonai kiképzés; képzőművészetek, mesterségek, tudományok és oktatás; születésszabályozás, mezőgazdasági termelés, egészségügy). Az ő kormányzásuk is ideiglenes; ha valaki rátermettebb jelentkezik. azonnal átruházzák rá a hatalmat. Campanelia birodalmában nincs magántulajdon, mindenki megkapja a létezéséhez szükséges táplálékot és ruházatot. Család sem létezik, a gyermekek születését tervszerűen irányítják. A párokat úgy válogatják össze, hogy minél tökéletesebb utódokat nemzzenek. A

tott arc feddhetetlensége kikezdte a családtagok egymáshoz fűződő viszonyát.

A gyermekkor és a serdülőkor élményeit, melyeket a közvetlen környezet, rokonok, barátok körében élt meg Bergman, filmjeiben újraéli. Pl. egy gyermekkori halál-élménye vissza-visszatérő motívum lett a Farkasok órájában, a Harsonában és a Suttogások, sikolyokban. A saját bevallása szerint meghatározta sorsát egy karácsonyi ajándékként kapott vetítőgép, és az, hogy tizenkét éves korában felfedezte a színház varázsát. A kötet, bár önvallomás, igy egyszersmind Bergman munkamódszerének rövid vázlata is. Pontosan kezdi a próbákat vagy a felvételeket, „egy rugóra járó gépezetet alkotunk, amelynek az a célja, hogy eleven képeket állítson elő". Munkatársaival nem ritkák az összetűzései (ezeket az esteket is a sokszor meghökkentő, már-már exhibicionista, bergmani őszinteséggel mondja el), de tiszteli egyéniségüket: „Van valami érzékileg is kielégítő abban, ha az ember szoros egymástúlfütött nemiséget nem nézik jó szemmel, bár lehetővé teszik, hogy a nagytermészetű férfiak vagy a fehérmájú asszonyok kielégítsék vágyaikat, de az ilyenek aligha számíthatnak nagy köztiszteletre. A napvárosiak mértéktartóan étkeznek, sőt tudósok felügyelnek rá, hogy mit egyenek és igyanak. Az emésztési zavarok ebből kifolyólag ritkán gyötrik őket. s egyéb nyavalyák is elkerülik őket s ha mégis baj adódna, kipróbált és hatásos főzetekkel lehet elűzni. Olykor büntetnek is ebben az országban, bár erre ritkán kerül sor. A külvilággal kereskedelmet folytatnak. de csak a legszükségesebb esetben fizetnek pénzzel; jobban kedvelik az árucserét.

Az államot a vallás fogja össze szellemileg, a legfőbb vallási tekintély maga az államfő. Jóllehet a Napváros felépítése jól tükrözi a korabeli csillagászati ismereteket (a hét védősánc pl. a hét ismert „bolygóra", tehát a Napra, Merkúrra. Vénuszra, Holdra. Marsra, Jupiterre és Szatumuszra utal). Campanella nem kíván állást foglalni a geocentrikus kontra heliocentrikus világkép vitában. Ismerve akkori helyzetét és persze a korabeli állapotokat is, ezen aligha csodálkozhatunk. Ugyanakkor meghökkentő, hogy amint hírét veszi a Galilei ellen indított hadjáratnak, tollat ragad és a nagy csillagász védelmére kel. Ennél is meglepőbb, hogy az irat megjelenik! Campanellára nagy hatással volt Galilei felfedezése a Jupiter holdjaival kapcsolatosan, sőt már korábban is eltűnődött azon, vajon miféle égitest lehetett az. amely 1572-ben felragyogott a Cassiopeia csillagképben és két évi tündöklés után éppoly váratlanul, ahogy felbukkant, eltűnt az égboltról. Ezek a felfedezések és jelenségek rá kellett hogy ébresszék a gondolkodó elméket arra, hogy a világról még nem tudunk mindent, tehát nincs értelme a csillagok járásából arra következtetni, milyen sors vár a földi halandóra. Ennek ellenére Campanella az asztrológiát nagyra tartotta, s a Napállamban is gyakran szerepeltette.

A börtönben íródott mű nagy visszhangot keltett, s talán ennek is volt köszönhető, hogy Vili. Orbán pápa végül is megkegyelmezett a bűnösnek és szabadlábra helyeztette. Campanella néhány évig Itáliában élt, de aztán jobbnak látta, ha elfogadja a francia király meghívását és Párizsban telepedik le. Ott nagy ovációval fogadták, elhalmozták mindenféle kitüntetéssel. 350 éve, 1639. május 21-én halt meg.

LACZA TIHAMÉR

ráutaltságban együtt dolgozhat erős, független s kreatív emberekkel : színészekkel, ügyelőkkel, villanyszerelőkkel, gyártásvezetőkkel, kellékesekkel, sminkelőkkel, jelmezkészítőkkel. mindazokkal, akik benépesítik és elviselhetővé teszik napjait." Elemzi pályája kezdetét, a sokszor szertelen kezdő rendezői próbálkozásait. vall tanítóiról, mestereiről, kevesebbet foglalkozik filmjeivel, filmjeinek utóéletével. Bergman magánélete időnként viharos. szenvedéllyel teli. Kapcsolatairól, élet- és házastársi együttéléseiről is a szokásos tárgyilagossággal ir, nem kímélve sem önmagát, sem a másik felet.

(Európa Könyvkiadó. 1988)

KOVÁCS TIBOR