A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-26 / 22. szám
KEMÉNY SZAVAK Nagy érdeklődéssel olvashattuk miniszterelnökünknek, Ladislav Adamec - nek az Új Szóban is publikált május 4-i beszédét. A miniszterelnök dél-morvaországi üzemek meglátogatása befejeztével mélyrehatóan elemezte a gazdasági életben tapasztalható hiányosságok okait. Elmondotta, hogy az emberek eredményeket a munkahelyeken, az üzletek polcain, a szolgáltatásokban, a hivatalok eljárásaiban, lakóhelyükön, mindenütt javulást szeretnének látni. Az élet meggyőzött — mondotta —, bennünket arról, hogy az apróbb javítások, a részmegoldások nem fordíthatják vissza a negatív folyamatokat. nem vethetnek véget a stagnálásnak. Ezért olyan fontos, hogy országunk lakossága megértse az átalakítás lényegét, azonosuljanak céljaival és kezdeményezöen járuljanak hozzá elérésükhöz. Az átalakítás országunkban felkavarja az állóvizeket, élénkséget és alkotó nyugtalanságot visz be életünkbe. Mindez hozzájárulhat a gazdasági életben tapasztalható problémák megoldásához. Szükség van azonban bizonyos fokú türelemre is, hiszen átmeneti időszakban élünk, egymás mellett hatnak még a régi törvények, de érvényesülni kezdenek az újak is. Mindez bonyolítja a helyzetet a központban és a vállalatoknál is. Rendkívül kritikus és önkritikus hangvételű beszédében Ladislav Adamec átfogó képet vázolt a kialakult gazdasági helyzetről. Negatív jelenségnek tartja, hogy népgazdaságunkban legalább egymillióval több ember áll rendelkezésünkre és ugyancsak nagy luxus, hogy kb. egymillió adminisztratív dolgozó működik, ami túlméretezett országunk nagyságához képest. Ezen a területen sürgősen változtatni kell, mégpedig anélkül, hogy fennállna a munkanélküliség veszélye, mert a szolgáltatásokból szintén kb. egymillió ember hiányzik. Az új gazdasági mechanizmusra való áttérésnél az a fontos, hogy a vállalat visszakapja a nevében is rejlő vállalkozói funkcióját. Ez természetesen megköveteli a versengést. Vállalkozónak lenni — mondotta a miniszterelnök — azt jelenti, hogy nyereséggel kell termelni, egyszer és mindenkorra búcsút kell venni a veszteséges vállalatoktól, attól, hogy azok jól éljenek, sőt beruházzanak a nyereségesek kárára. Nagyon fontosnak tartja a miniszterelnök az infláció megakadályozását és államunk el akarja kerülni az életszínvonallal összefüggő olyan súlyos problémákat, amelyekkel jelenleg Lengyelországban, Magyarországon és Jugoszláviában küszködnek. A kormányzat nálunk abból indul ki, hogy szigorú pénzgazdálkodás nélkül nem juthatunk előbbre. A lakosság jövedelme növekedésének összhangban kell lennie a közszükségleti cikkek gyártásának növekedésével és a szolgáltatások javulásával. Ennek elengedhetetlen feltétele a bérpolitika elveinek betartása. Megengedhetetlen, hogy valakinek bért fizessenek ki munka nélkül és mint a miniszterelnök mondotta, olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a munkás pontosan ki tudja számítani, hogy egy nap alatt menynyit keresett. STRASSER GYÖRGY Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke május 5-én fogadta Unó Szószuké japán külügyminisztert. A tárgyalások napirendjén a Szovjetunió és Japán közötti jószomszédi kapcsolatok fejlesztésével, az időszerű nemzetközi politikával kapcsolatos kérdések, valamint az ázsiai és csendes-óceáni térség problémái szerepeltek. Unó Szószuké moszkvai sajtóértekezletén megerősítette, hogy országa nem hajlandó lemondani a Szovjetunióval szembeni területi követeléseiről. VISSZAPILLANTÓ Í_Ti_I MÁJUS '89 A CSKP KB meghívására baráti munkalátogatáson hazánkban járt Erich Honecker, a Német Szó-SZERDA 3 cialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke. Ladislav Adamec, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök munkalátogatást tett a Dél-morvaországi kerület-CSÜTÖRTÖK 4 ben. Üzemlátogatásai során a dolgozók munkakörülményeivel és kereseti lehetőségeikkel ismerkedett meg. A prágai Julius Fucík Művelődési és Pihenöparkban a főváros dolgozóinak és tanulóifjúságának részvételével ünnepi nagygyűlést tartottak Csehszlovákia népe nemzeti felszabadító harca tetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 44. évfor-PÉNTEK 5 dulója alkalmából. Bratislavában ugyanakkor Pjotr Kosztyikov, a Szovjetunió bratislavaí főkonzulja fogadást adott a Szovjetunió fasiszta Németország fölött aratott győzelmének 44. évfordulója alkalmából. Franz Vranitzky osztrák kancellár megbeszélést folytatott Washingtonban George Bush elnökkel és James Baker külügyminiszterrel. Témájuk egyrészt a tervezett SZOMBAT 6 osztrák közös piaci tagság, másrészt az amerikai elnök esedékes magyarországi és lengyelországi látogatása volt. Az NDK-ban helyi választásokat tartottak. Egon Krenz, a Központi Választási Bizottság elnöke közölte. hogy a szavazáson a választás-VASARNAP 7 ra jogosultak 98.77 százaléka vett reszt és a Nemzeti Front jelöltjeire az urnáknál megjelent szavazók 98,85 százaléka szavazott. Budapesten befejeződött a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése, amelyen értékelték a politikai pártokra vonatkozó törvény előkészítése vitájának tapasztalatait és az HÉTFŐ 8 ezeket összegző jelentést. Javaslatot hagytak jóvá az MSZMP káderpolitikájának módosításáról és az egyesítő politikai fórum létrehozásáról. Hun Sen kambodzsai miniszterelnök, külügyminiszter indonéziai és thaiföldi tárgyalásai után hazafelé tartó útját megszakította a vietnami fővárosban. Nguyen Co KEDD 9 Thach vietnami külügyminisztert tájékoztatta Norodom Szihanuk herceggel tartott dzsakartai találkozójának eredményeiről. /fedőé/ Ofoojoí A néhány napig tartó viharok, záporok, felhőszakadások után lassan nemcsak a naptár szerint, a valóságban is május lett A körülöttünk lévő valóság valamilyen módon megfrissült megszépült. így ránézve alig is hiheti az ember, amit napról napra lát, hall, olvas — miszerint a körülöttünk lévő élővilág egyre pusztul, egyre fogyatkozik. E májusi napsütésben, amikor ezeket a sorokat írom, a környezet pusztulása, a savasesők, az esőerdők fogyatkozása, az ózonpajzs „defektje" valahogy hihetetlennek, távolinak tűnő, nem májushoz illő tény. Pedig hiába e csalóka ragyogás, mindazt a romlást és rombolást amit a huszadik század elkövetett önmaga ellen, nem lehet sem elfeledni sem megkerülni. Nappalaink és éjszakáink részévé lett a veszélyérzet s a pusztulás ténye. Aki hozzám hasonlóan sokat utazik, tapasztalatból tudja, hogy ahol még tíz évvel ezelőtt az utak mentén így május idusán tucatjával sétáltak a „szerelempirosban" büszkélkedő fácánkakasok, ma mutatóba is alig akad belőlük. A foglyokat a nagyüzemi gazdálkodás, a vegyszerek, a rovarirtók jóval korábban megfosztották már e/eségüktől, a rovaroktól, s az egykor csodálatosan gazdag fogolyállományunk a szó szoros értelmében éhenpusztult A nyulak se jártak jobban... Nincs szándékom leltárt készíteni faunánk pusztulásának nagyságrendjéről, csupán a legközvetlenebb hiányokat idéztem meg példaként, merthogy május volna, a fészekrakás ideje, s ilyenkor a magamfajta természetjáró ember számára a hiányok számbavétele szinte önként adódik. Csakhogy eközben — mert miért is ne? — az ember gondolatai más irányba is elkalandoznak. A természet romlása, pusztulása, elszennyeződése mellett egy másféle romlás irányába. A velem egykorúak, az ötvenen túliak nemzedéke bizonyára emlékszik még az ötvenes évekre, amikor az egyik jelszó — jövőbe mutató lendülettel — arról szólt, hogy az ember legyőzi a természetet. A cél — az időben — nem is tűnt eltúlzottnak. Csupáncsak arról az egyszerű tényről feledkeztek meg e jelszó megfogalmazói, hogy — ugye mily kicsiség! — az ember is a természet része, s ha a természet felett „diadalmaskodik", esetleg önmaga is vesztesként végzi — ha marad — valami új sivatag kellős közepén . .. Időközben — szerencsére — megváltozott a vélekedés a természet legyőzésével kapcsolatosan, ámde az előbb jelzett törekvések hordalékai mindmáig megmaradtak tudatunkban, s hajlamosak vagyunk a valós veszélyeket olybá venni, mintha nem is léteznének. Pedig léteznek. S nem csupán kívül, de amiként azt gyakorta tapasztalom, belül is. Az emberi tudat szennyeződésére gondotok. Természetesen közös gondunk a tiszta levegő, a napfény, az iható víz. De eközben elménk követi-é a valahová tartozás, az anyanyelv, az identitás, az otthontudat károsodásának mindenkori állapotát?! A közöny, a tunyaság, a szellemi restség, az elarryagiasodott szemlélet jelenléte megborzongatja-é elménket? Úgy hiszem, a tágabb, külső tájak károsodása mellett ideje volna e belső tájak, a tudati világot megérintő veszedelmek elhárítására is időt és erőt fordítani. Hogy helyre álljon — ha még elérhető — valamiféle egyensúly odakint — és idebent
