A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 3. szám

A BIZALOM KÉRDÉSE Beléptünk az 1989-es évbe és kezdetét vette a gazdasági reform előkészítésének döntő időszaka. Ladislav Adamec szövetségi kormányfő szavaival élve: „Súlyt fogunk he­lyezni arra, hogy az irányítás minden lánc­szemében a gyengeség puszta bírálatáról a problémák regisztrálásáról és a panaszok megírásáról áttérjünk a konkrét megoldások keresésére, valamint előbbrevivö gyakorlati kérdésekre." A kormány az egyik legfontosabb feladat­nak a belpiaci helyzet javítását tekinti. Ezért korlátozzák egy egész sor hiánycikknek szá­mító áru kivitelét, javítani akarja a kormány a kínálatot, építőanyagokból, műszaki cikkek­ből, ruhákból, cipőkből. Ebben az évben ügyelnek arra, hogy olyan exporttervük le­gyen a vállalatoknak, hogy az ne veszélyez­tethesse a hazai ellátást. Ezt a prioritást minden olyan vállalatnál kötelezővé teszik, amely fogyasztási cikkeket gyárt. A belpiaci választékot bővítő új gépek és technológiák beszerzésére könnyebben kapnak hitelt a vállalatok. Igen fontos további elv, hogy nem engedhető meg a fogyasztói árak indokolat­lan emelése és az olyan olcsó áruk termelé­sének leállítása, amelyek iránt nagy a keres­tet. A CSKP KB legutóbbi. 12. ülésén miniszterelnökünk elmondotta azt is, hogy a sikeres kezdés szempontjából az első helyre kerül az emberek állami politikába vetett bizalmának helyreállítása. Nem fér kétség ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket az állam­polgára gazdasági mechanizmus funkcioná­lása, az áruellátás és a szolgáltatások színvo­nala szerint ítéli meg. Az állampolgárok ter­mészetes, szélesebb kérdéseket is felvetnek. Tudni akarják, miért fogunk hozzá ilyen mélyreható társadalmi változásokhoz, elgon­dolkodnak azon, hogy tőlünk mit fog ez megkövetelni. Megkezdődött gazdaságunk­ban a szerkezeti átalakítás, ami természete­sen különböző problémákat vethet fel. A gazdaság bajairól kiderült, hogy el vannak hanyagolva és ami még fontosabb, alábe­csültük a régi gazdasági mechanizmus el­lenállását, a régi gondolkodásmód sztereo­tipiáinak tartósságát. Az utóbbi időben több olyan törvény szü­letett, amely biztosítja a vállalati önállóságot, újjászületett és továbbfejlődik a kooperáció, szélesebb teret kapott az egyéni vállalkozás lehetősége. Az állami vállalatoknál bevezet­tük a vezetők választását, az egyenlősdit a gazdasági ösztönző rendszer helyettesíti. Ezek a tények csupán vázlatos kifejezői an­nak az általános mozgásnak, melynek során az adminisztratív módszereket a gazdasági­ak váltják fel, amikor nem az utasítások vak teljesítését, hanem a kezdeményezőkészsé­get, a hatékonyság növelését értékelik. A következetes gazdasági reform alapját képező változtatások azonban sok helyen, lefékeződnek, ellenállásra találnak annak az adminisztratív rendszernek a részéről, ame­lyek léte ellen irányulnak. Az eredmény, a reform lassan, sok konfliktussal valósul meg. Haladnunk kell előre, és ez ma teljes mérték­ben az átalakításban résztvevők energiájától függ, amely erős impulzust kapott a nemrég lezárult 12. központi bizottsági üléstől. STRASSER GYÖRGY Mihail Gorbacsov december 26-án fogadta Herbert Miest, a Német Kommunista Párt elnökét. Miest moszkvai sajtóértekezletén kijelentette, hogy az NKP küldöttsége elsősorban pártközi eszmecsere céljából járt a Szovjetunióban. VISSZAPILLANTÓ DECEMBER '88 A Szlovák Nemzeti Tanács Elnök­sége elfogadta Miroslav Válek­­nak, a Szlovák Szocialista Köztár­saság kulturális miniszterelnöké­nek lemondását, és köszönetét mondott neki az e tisztségben végzett munkájáért. A Szlovák KEDD 20 Nemzeti Front KB Elnökségének és az SZSZK miniszterelnökének javaslatára az SZNT Elnöksége Pavel KoySt kinevezte az SZSZK kormányának tagjává és az SZSZK kulturális miniszterévé. Gustáv Husák köztársasági elnök a prágai várban fogadta Willy de Clercq-et, az Európai Közösségek Bizottságának külkapcsolatokkal és kereskedelmi politikával fog­lalkozó megbízottját. A szívélyes SZERDA 21 légkörű megbeszélésen a felek hangsúlyozták, hogy nagy jelen­tősége van az EGK és Csehszlová­kia által Brüsszelben aláírt ipa­­ritermék-kereskedelmi egyez­ménynek. Milos Jakeé, a CSKP KB főtitkára Prágában fogadta Mario Rodrigu­ez Martinez, a kubai köztársaság csehszlovákiai nagykövetét. CSÜTÖRTÖK 22 Befejeződött a lengyel szejm két­napos ülésszaka, melyen fontos gazdasági törvényeket fogadtak el. A gazdasági reform második szakasza szempontjából rendkí-PÉNTEK 23 vüli jelentőségű a gazdasági tevé­kenységről és a külföldi tőke részvételével folyó gazdasági te­vékenységről szóló törvény. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB tagja, szovjet külügyminiszter be­fejezte a KNDK-ban tett munkaié­­togatását és Phenjanból hazauta-SZOMBAT 24 zott. Ezt megelőzően találkozott KNDK-beli kollégájával Kim Jong Nammal, akivel a kétoldalú kap­csolatok bővítéséről tárgyalt. A Progressz 39 teherűrhajó, ame­lyet a Szovjetunióból vasárnap bocsátottak fel kedden 6 óra 30 perckor összekapcsolódott a Mir VASÁRNAP 25 űrállomással. Az egész manővert a fedélzeti automatika segítségé­vel hajtották végre. Tuniszban rendkívüli ülést tartott az Arab Államok Ligája. HÉTFŐ 26 Luszakában egynapos értekezle­tet tartottak a Dél-afrikai Köztár­sasággal szomszédos, ún. frontor­szágok. A tanácskozáson Zambia, Tanzánia, Mozambik, Zimbabwe KEDD 27 és Botswana államfői, valamint külügyminiszterei vettek részt. A résztvevők az afrikai kontinens déli részén kialakult új helyzetet vitatták meg. Jteőfoes O/ooJŐt Nem százezreket érő, örökölhető villákról, tetszetős telkekről, divatos nyaralókról sze­retnék szólni, hanem azoknál lényegesen szerényebb, ám fontosabb örökségekről. Olyanokról, amelyek meghatározzák, ponto­sabban meghatározhatják a családok közér­zetét. Az olyan famíliákra gondolok, ahol mindig is takarékosan okos szokás volt, hogy a felnövekvő kisebb gyermek örökölte a na­gyobbik csemete levetett ruháit, játékait; belenőtt a nagytestvér dzsekijébe, pulóveré­be, gyerekkocsijába. Félreértés ne essék: nem a szegénységből kívánok erényt kovácsolni; még csak nem is hamis nosztalgiával visszakacsintani, mond­ván: bezzeg, amikor mi gyerekek voltunk, akkor mennyivel bölcsebbek voltak szüléink. Őszintén szólva, egyszerűen a józanság­nak szeretnék módit csinálni. Szó ami szó, e divatcsinálást nemigen segíti elő az, hogy a divatos gyermekholmik java része még a józan szülői szándék ellenére sem örökíthe­tő át egyik testvérről a másikra. Az üzleteink­ben vásárolt tetszetős öltözékek jelentős hányada ugyanis rosszul állja a gyerekek hancúrozásait. Lépten-nyomon hasadnak, festenek a ruhák, peregnek a gombok, lees­nek a csatok, nem zárnak a silány minőségű cipzárak. Mindez szinte parancsolja azt a hamisan csalfa elvet, hogy: dobd el és ve­gyél újat! Sajnos, nem jobb a helyzet a könyvekkel sem! Ismét nem nosztalgiából mondom, de a nagyszüleinktől öröklött régi meséskönyvek egyik-másik darabja — így a Mackó úr utazásai, a Dugó Dani kalandjai, a Dzsungel könyvének egy-egy vaskos kötésű, kemény fedelű példánya — még ma is fellelhető a polcok zugaiban. A mai könyvek? Elsősorban egyre drágábbak, ám a gyermekeknek szánt literatúra többségét a családok nagyon is hamar szállingózó lapú, jelentéktelen papír­­halommá silányulva kénytelenek kiselejtez­ni... Tudom, a régebbi dolgok túlzott tisztelete révén egykönnyen rám süthető a konzervati­vizmus bélyege, hiszen szédületes tempó­ban változó, fejlődő korunkban gyorsabban is változik, nomeg avul el minden. Kivéve a minőségeti A minőség ugyanis az értékek megbecsülésére is szoktat. A kényelmes, kellemes járást biztosító cipőt nehezebben dobjuk el, a jó minőségű téli ruhát nem szívesen vágjuk a sutba, az évek múltán is ép játékot nehéz szívvel hajítjuk a kukába és a szép küllemű, még fogásra is jóleső könyvet szíve­sebben veszi le a gyerek a könyvespolcról netán évek múlva is, ha megszokta olvasga­tását és örömét leli benne. Persze, ehhez az szükségeltetik, hogy a minőség igénye ne csak hangzatos jelszó­ként legyen jelen a hétköznapjainkban! Talán ez is segít(hetne) valamit abban, hogy fiataljaink ne az eldobálás életszemlé­letét tanulják meg és részesítsék előnyben lépten-nyomon; hanem azt, hogy a valódi értékekhez hosszabb időn át érdemes ra­gaszkodni, mert túlmutatnak a mindennapok múlásán. Minőségi értéküket és használhatóságukat tekintve egyaránt. Szerintem, csakis így te­remthető meg a minőség becsülete és az apróbb dolgok örökölhetősége iránt támasz­tott igény folytonossága.

Next

/
Thumbnails
Contents