A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 3. szám

fordításszövegének nyelvi sutaságaiért, pontatlanságaiért

A halála évében nemzeti művésszé avatott Lörincz Gyula művészi hagyatéka már életében nagyobb nyilvánosságot kívánt, ami részben ugyan meg is valósult, mégsem volt kellő kárpótlása annak, hogy 1937 és 1972 között a művésznek nem volt önálló kiállítása. Jóllehet, ezidőben számos kollektív kiállításon reprezentatív módon szerepeltek a képei itthon is, külföldön is, együtt azonban mégsem láthattuk a müveit — egészen addig, amíg a Komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeum 1972-ben be nem mutatta a Dózsa katonái, és a Kosúti sortüz című grafikai ciklusát, pályájának jelentős két sorozatát. Életművének gyűjteményes kiállítására 1981-ben idehaza, 1985-ben pedig a budapesti Műcsarnokban került sor.

Közismert tény, hogy a festőművész Lörincz jelentős politikai tiszteségek viselője is volt egy személyben, aki politikus alkatából és elvi meggyőződéséből eredően, élete során a haladás mellett kötelezte el magát. Meghatározó világélménye azokéval volt azonos, akik Illyés Gyula alapművének, a Puszták népének élményét hozták magukkal a saját gyerekkorukból, s Párizs levegőjét ezzel együtt, illetve az emigráció élményével fűszerezve szívták magukba. A mátyusföldi-csallóközi uradalgépész fia ugyanabban a Fleur kávéházban üldögél Párizsban, ahol a szomszéd asztalnál Picasso épp a Guernica élményének poklát szenveaki persze nem tudja, hogy ez a fiatalember tegnap még Marseilleben szervezte a spanyolországi nemzetközi brigádok önkénteseit. Tudhatja viszont: olyanok ülnek körülötte, akik a huszadik századi Európa politiem tudom, milyen elképzelései lehettek a nyolc éve halott Lörincz Gyulának arról, hogy halála után milyen környezetben és milyen válogatásban kapjon állandó helyet művészi hagyatéka. Úgy gondolom, hogy a valóság láttán igen elégedett lenne. Az életművének állandó otthont adó várost, Dunaszerdahelyet (Dun. Streda) minden feltétel nélkül tisztelettel elfogadná, mert hiszen erős szálak kötötték őt a Csallóközhöz. Magát, a galériává átalakított épületet indokolt udvariassággal a saját képzeletét is felülmúló hajléknak minősítené, s talán a kiállított anyagot sem igen módosítaná. Haragudna viszont a szép kivitelezésű katalógus magyar

1. Csendélet az egykori műterem-