A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-19 / 21. szám

mindenkin kitört volna a cselekvési kényszer. Míg fésülték őket. a kislá­nyok teli tüdőből énekeltek, mások bemelegítettek, a kisfiúk csodálatos igyekezettel gyakorolták a botforga­tást a zenészek hangszereiket bűvöl­ték. S ami talán az egészben a leg­szebb: nemcsak magukért izgultak, hanem szurkoltak a színpadra lépő „rivális" csoportoknak is. Egy „Sok sikert!" vagy „Aztán ám jól szerepel­jetek!" felszólítás mindenkinek kiju­tott. Az idén — és ennek a mozgalomban résztvevő csoportok is örültek — na­gyon szoros volt a verseny. Míg a korábbi években 15—18 csoport har­colt az elsőbbségért, az idén 29 együttes jelentkezett, hogy felmérje tudását, bemutassa felkészültségét. Valóban mozgalommá terebélyese­dett a mozgalom, s lényegesen egész­ségesebb lett a versenyszellem. Erről tanúskodnak az alábbi rövid be­szélgetéseink is: — Mióta van Hidegkút on gyermekcso­port? — Ez az első igazi nagy fellépésük. Hídegkú­­ton létezik már éneklőcsoport, hagyo­mányőrző együttes. A Tavaszi szél... nézői mindkettőt ismerik. Most végre gyerekekkel is dolgozunk. — S mit tanítanak a gyerekekkel ? — Hidegkúton még annyi szép nóta, játék él. hogy nem kell messze vidékre vándorol­nunk tudásért. Ha csak az anyagon múlik, évekig van mit csinálnunk. Az 54 tagú komáromi (Komámo) Pántlika újonc a versenyen, SZAVAINÉ DE­METER ANNA foglalkozik a csoporttal né­hány éve. — Van egy kis táncos múltam, szülőfalum csoportjában táncoltam évekig. Pedagógus­ként pedig igyekszem átadni mindazt, amit megtanultam és élményeket szeretnék adni a gyerekeknek. — Komáromban létezik „táncos élet". Ki „atyáskodik" a csoport fölött? — Nemrég „kötöttünk házasságot" a Hajós­sal, ebben a műsorban a viselettel segítet­tek. Anyagiakkal a városi nemzeti bizottság is beszállt, azt hiszem jó a hátterünk. — Elképzelhető tehát, hogy a Pántlika a Hajós utánpótlása lesz? — Nagyon örülnék neki, sok kicsi van a csoportban, akikből lehet még jó táncos. Amikor művészeti vezetőt váltott a Kassai (Ko&ice) Új Nemzedék, új vezetőt kapott az Árvácska is PAZDERÁK EMŐKE személyé­ben. — Egy éve dolgozom a gyerekekkel, annak eredménye látható most a versenyen. — Miért döntöttél magyarbődi játékok mellett? — Összejött. Apám magyarbődi, lejártunk a faluba gyűjteni, s tavaly hozzájutottunk a régebbi gyűjtések anyagához is. — Az Árvácska „nem hivatalosan" az Új Nemzedék utánpótlása. — Szeretném, hogyha a gyerekek nagyon szeretnének dalolni, táncolni s ha a Nemze­dékben folytatnák. A mostani gárda pl. kol­lektive úgy döntött, hogy „nemzedékes” lesz — ennek nagyon örülök. — Besegítenek a felnőtt táncosok ? — Csak Gábor, a férjem. Az Árvácska—Új Nemzedék újra családi vállalkozás. Ezenkí­vül a Csámborgó zenél a csoportnak, gyer­mekzenekaron most gondolkodni sincs időm. Sok mindent kéne csinálni, de pl. a visele­­teink is Furík Rita korából maradtak ránk. — Mennyire fontos a verseny eredmé­nye? — Két éve az Árvácska ott volt Zselizen. Jó lenne, ha most is eljutnánk, már csak a gyerekek élményei miatt is. KISS DEZSŐN É. a Bodrogszerdahefyi (Streda nad Bodrogom) Tarbucka vezető­je: — Ez a csoport a véletlen szülötte — tulaj­donképpen az osztályom az iskolából. Azt akarták először, hogy színdarabot tanuljunk. Nem találtam megfelelő darabot, eközben történt az, hogy negyedikes kislányom haza­jött az iskolából, s házi feladatként játékokat próbált csokorba kötni. Elmondtam az egyi­ket, másikat — sorba eszembe jutottak gyer­mekkorom átélt játékai. Ekkor jött a Csema­­dokból a meghívó a gyermekcsoportok ver­senyére — valahogy kipattant az isteni szik­ra. Leültem, elkezdtem imi, csoportosítottam az anyagot — így állt össze a műsor. — A környék játékaiból készült. — Igen, kövesdi vagyok, leginkább saját gyermekkori élményeimre hagyatkoztam. Táncos-zenés műsort nem tudnék most csi­nálni, én játszom a gyerekekkel, s hogy most itt lehetünk a területi döntőn, már ered­mény. Töröm a fejem, hogyan tovább, de va­gyunk annyira gazdagok dalokban, játékok­ban, hogy lesz mit csinálni... — A csoportnak nagyon szép neve van. Miről nevezték el? — Tarbucka a falu mögött lévő kopár hegy. A keresztapa Tóth Elemér volt, aki még a kezdet kezdetén riportot készített a csoport­tal, s ittjártakor neveztük el az együttest. — Beszélgetésünkkor említette, hogy Bodrogszerdahelynek két érdekessége van. — Az egyik védett területünk — a Tajba —, ahol még él mocsári teknős. A másik az, hogy itt van a köztársaság legmélyebb föld­rajzi pontja — 94 m tengerszint fölött. Jó lenne, ha kultúrában nem lennénk a legmé­lyebben. (LOVÁSZ) Az írásokban megszólaltatott személyek fo­lyamatos, sokan több évtizedes munkával járulnak hozzá kultúránk fejlesztéséhez. Cso­portjaik 1989. május 26-án az országos versenyen mérik össze tudásukat (természe­tesen már akik eljutnak az országos döntőbe, és sok csoportvezetőt hely hiányában most nem szólaltathattunk meg). Május 27-én és 28-án a zselizi Schubert - parkban az Országos Népművészeti Feszti­válon kedves olvasóink is megtekinthetik a legjobbak fellépését az ünnepi műsorban. Minél többen jönnek el, annál kellemesebb lesz a hangulat, s reméljük, sokan örülünk majd a jó műsoroknak! Beszélgettek: CSANAKY ELEONÓRA és LOVÁSZ ATTILA Gyökeres György felvételei 7

Next

/
Thumbnails
Contents