A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 18. szám
Ml kuglié a baglyok ? Amikor a magyarok ősei a Kaukázustól északra elterülő hazájukban laktak, a nagy Türk birodalomba tartoztak. A gazdag és hatalmas türkök birodalma azonban a 6. században felbomlott és helyén kisebb fejedelemségek keletkeztek. A fejedelmek között akadtak békeszerető és jóakaratú emberek. de akadtak zsarnokok is, akik elnyomták népüket és megkeserítették alattvalóik életét. Az egyik ilyen gonoszlelkű zsarnok mármár a pusztulás szélére sodorta népét és országát. Súlyos adókkal sújtotta és keményen robotoltatta alattvalóit. Aki vonakodott eleget tenni a rászabott kötelezettségeknek, azt szigorúan megbüntette, börtönbe vetette. sőt sok esetben vagyonát is elkobozta, házát felgyújtatta. Mindenki rettegett tőle, de senki sem mert ellenszegülni. Aki tehette, elkerülte. Néhány talpnyalón kívül senki sem maradt a környezetében. Élt abban az országban egy regös költő, dalnok, aki kobozénak kíséretében hősi dalokat szokott az ünnepi összejöveteleken énekelni és az ősök hősi tetteiről szóló legendákat mondogatott. Amikor a költő hírét vette a fejedelem népszerűtlenségének, felkereste őt és arra kérte, hogy hallgassa meg az ősök hőstetteiről szóló legendákat és a régi kiváló fejedelmek igazságos cselekedeteinek történetét. A regős azt remélte, hogy a hősi legendák megpuhitják a gonosz fejedelem szivét és jobb útra térítik. A költő legendái annyira megtetszettek a fejedelemnek, hogy udvarába és díszes kíséretébe fogadta öt. Egy alkalommal a fejedelem kíséretével hosszabb útra indult, hogy megtekintse országának egyes vidékeit. Több elhagyott és elpusztult falu mellett haladtak el, sok rombadőlt, vagy leégett házat láttak, melyeknek csupán a kéményük maradt meg és mint egy vádló fekete felkiáltó jel meredt a magasba. A falvak lakói mind elmenekültek és többnyire a magas hegyvidék járhatatlan völgyeiben és erdeiben találtak menedéket. A költőnek elszorult a szíve a nagy pusztulás láttán. Amikor elhaladtak az egyik rombadőlt ház mellett, hangos beszédjüktől felriadva két bagoly repült fel a romok közül nagy vijjogással. A fejedelem nem szerette a baglyokat, amelyek nappal romokban rejtőzködnek és csak éjjel merészkednek elő, hogy vadászatra induljanak. — Te költő vagy és ismered a világ titkait. — Szólalt meg egy idő múlva a fejedelem. — Nemcsak a régi legendákat ismered, hanem a természet titkát és rejtélyét is .. . Magyarázd meg tehát nekem, mit beszéltek ezek a baglyok? — 'Azt nem merem elmondani, uram! — felelte szomorúan a regös. — Ugyan ? És miért nem ? — Mert nem akarom nagyságod szívét megszomoritani... — Köszönöm jóakaratodat. Számíthatsz megértésemre és fejedelmi kegyeimre! Ezért kérlek, mondd el őszintén, mit gondolsz. — Uram! Tudod, hogy ezek a madarak nappal a romokban szoktak fészkelni. Ez a két bagoly arról beszélt, hogy melyikük gazdagabb. Az egyik azt mondta, hogy neki tíz rom és elhagyott kémény van a birtokában ... — Én gazdagabb vagyok, válaszolt a másik, — mert az itteni fejedelem közreműködése következtében sokkal több rombadőlt ház birtokosa lettem. A fejedelem ezekre a szavakra megtorpant. Arcát elöntötte a pirosság, majd elsápadt és egy ideig nem tudott szóhoz jutni. — Köszönöm szavaidat! Szólalt meg kis idő múlva csendesen. — Tudom, hogy jó útra akarsz téríteni. Tudom, hogy országom és népem iránti szereteted késztetett ezekre a szavakra. De tudd meg, hogy a mai naptól fogva nem lesz több romos épület a baglyok számára. Azonnal küldj szét futárokat országom minden tájára és hirdessék ki, hogy mindenki térjen vissza elhagyott falujába, építse fel elpusztult otthonát és biztosítson becsületes munkával megélhetést családjának. Fejedelmi kincstáramból fizessetek mindenkinek bőséges kárpótlást! Futótűzként terjedt el ez az örvendetes hír az országban és az emberek lelkesen fogtak hozzá a romok eltakarításához és az újjáépítéshez. Nem tartott sokáig és virágzó falvak keletkeztek és megindult a békés termelő munka. Az emberek nem győzték dicsérni a költő bölcsességét és a fejedelem bőkezűségét. Ennek a szinte csodálatos változásnak az okát azonban senki sem tudta. A fejedelem a költőt magas udvari méltósággal tisztelte meg és tanácsadójának nevezte ki. Késő öregkoráig szolgálta a nép érdekeit a fejedelmi udvarban és sokat regélt gyermekeinek és unokáinak a régiek dicső tetteiről. — Kedves gyermekeim! — szólt egyszer hozzájuk. — Tiszteljétek elődeiteket! Becsüljétek hősi küzdelmeik és fáradságos munkájuk eredményeit. Hallgassátok meg a köttök és regösök elbeszéléseit és legendáit, mert azok sok jót tehetnek az embereknek, még akkor is ha néha-néha hazudnak. Régi török legenda alapján feldolgozta: BLASKOVICS JÓZSEF Tudjuk, vannak szenvedélyes üzletjárók. Olyanok, akik imádnak vásárolni és ha van rá pénzük, nem sajnálják elkölteni arra. amit felfedeznek, szépnek, jónak, birtoklását fontosnak és szükségesnek érzik. Vannak azután olyan üzletjárók is, akik inkább csak nézelődni szeretnek, meg olyan határozatlan típusok, akik előbb jóegynéhány üzletet bejárnak, megtapasztalnak, keresgélnek. hogy a látottakat, hallottakat egybevetve dönthessenek, hol veszik meg azt a bizonyos óhajtott, keresett, szükséges darabot. Az üzletek azt a célt szolgálják, hogy a bennük felhalmozott árukészletet a vásárló közönség elé tárják, rendelkezésére bocsássák és megszabott árért neki eladják. Az üzletekben eladókat alkalmaznak, akiket azért fizetnek, hogy a vásárlók kívánságait lehetőleg maximálisan kielégítsék, az adásvételt, vagyis a vásárlást elősegítsék, lebonyolítsák. Azt hiszem, ez eddig teljesen logikus, ugyebár? Ámde mit tapasztal az az egyén, aki a fenti logika alapján szeretne igényt tartani saját szemlélődő típusú vásárlói mivoltának elismerésére és tiszteletben tartására? Mondjuk ki nyíltan: sok mindent tapasztal. Féldául: bemegy egyik nagyáruházunk készruha osztályára. Mivel nő az illető, természetes kíváncsiság él benne a felhalmozott, vagyis a vállfákon sűrűn függő öltözékek iránt. Bár ö határozottan tudja, hogy kétrészes kiskosztümöt akar, mégis szívesen végignézi a többi kínálatot is — milyen a fazonjuk, a minőségük, divatosak-e, ízlésesek-e, mi az áruk, beleillene-e valamelyikük az ő ruhatárába? Óh, nagyon sok összetevője van annak a röviden „élvezetnek" nevezett tevékenységnek, amit egy ilyen áruházi terepszemle rejt magában a nők számára. A potenciális vásárló kis idő múltán a bőség zavarába esik. a körbe-körbe járkálástól kissé szédül, talán enyhe tengeri- vagy légibetegsóg tüneteit érzi, de közben az agya lázasan dolgozik. regisztrál színeket, vonalakat, számokat, a kisagyában lüktetést érez, mert már szűkül a látottakból kirostált esetlegességek köre és a hölgy — uram bocsá — már szinte el is tudja képzelni magát a látott modellek valamelyikében, egyiket-másikat már hosszabban meg is tapogatja, azután izgatottan ellép tőlük, néhány lépés távolságról, csak a szeme sarkából néz rájuk vissza, habozva, kétségbeesett bizonytalansággal, mintha az élete függne az elhatározástól, és amikor már-már elszánja magát valamelyik példányra, egyszerre csak ostorcsapásként éri egy hang — az elárusitónő hangja: „Parancsol?!" A potenciális vásárló felriad, hirtelen magához tér, a varázs egy szempillantás alatt eltűnik, már nem látja a „kiválasztott" öltözéket, csak a fiatal elárusitónő türelmetlen, kissé gúnyos arcát. Valakiét, aki most döntésre akarja öt kényszeríteni. — Nem, köszönöm, csak nézelődök — hebegi és sürgősen távozik, mint egy tettenórt betörő ... Óh, ti kis ördögök, akik nem engeditek ki karmaitokból az olyan könnyű áldozatokat, mint a bolti elárusítók. Beléjük bújtok, megfosztjátok őket attól a kevéske tapintattól és pszichológiai érzéktől, ami egy ilyen munkahelyen elengedhetetlenül szükséges, és amire az eladók kiképzésénél mindenek előtt fel kellene hívni a figyelmet. Mert jártam én már olyan áruházakban, ahol a vásárló — ha ideje és kedve van — akár órák hosszat nézelődhet próbálgathat, elővehet, visszatehet anélkül, hogy sürgetnék, vagy „kezelésbe vennék". Az ilyen szabad, kötetlen nézelődésnek, válogatásnak többnyire vásárlás a vége. Ezt a jó kereskedők tudják és kamatoztatják. pBrsze más helyzet is van. Akad határozott vásárló, aki elég gyorsan kiválaszt valamit és szeretné felpróbáini. vagy egyenesen blokkoltatni, viszont a világért sem képes mozgósítani egy elárusitónőt, aki figyelemre méltatná. Kénytelen szinte félve megközelíteni a csoportba verődve élénken társalgó eladókat, akik talán éppen az előző napi otthoni élményeiket beszélik meg. Nos, nem akarom szaporítani a szót úgyis ért belőle, aki akar. Mivel az ilyen divat-osztályon többnyire női elárusítók dolgoznak, talán a lelkűkbe néznek és megtalálják a helyes választ. Vagy talán a munkahelyükre érve és a vevőt meglátva ők maguk valami varázsütésre megszűnnek együttérző nők lenni, levetik az egyébként közösen hordott cipőt és nyelvöltögető kisördögökké változnak? L GÁLY OLGA 23
