A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 18. szám
492 11 Főleg fában bővelkedő helyen játsszák, fiúk, lányok egyaránt, közösen is. Először is a terepen fákat jelölnek ki, mégpedig eggyel kevesebbet, mint ahányan vannak. Ezután húznak egy vonalat, a vonal előtt felsorakoznak, majd valamelyikük háromig számol; „három"-ra mindegyikük igyekszik odafutni egy fához. Akinek nem jut fa, az a „kukurikú", ő fogja az „ollót" keresni. A kukurikú megáll valaki előtt, és megkérdezi: Kukurikú, hol az olló? Lacinál (vagy más név) — mondja a kérdezett. mire a kukurikúnak a megnevezett játékoshoz kell mennie, hogy annak is feltegye a kérdést. Közben akik a kukurikú háta mögött vannak, „árulom a házamat" kiáltással gyorsan helyet cserélnek. Ha a kukurikú ügyes, a csere közben elhagyott „házat" elfoglalhatja magának; ebben az esetben a ház nélkül maradt gyerek lesz az új kukurikú. Ugyanez történik akkor is, ha valamelyik játékost „métán" (házon) kívül sikerül a kukurikúnak megfognia. (Tallós — Tomásikovo) Hasonlóan játsszák a Földrengés nevű játékot is; itt a fákat földre rajzolt körök helyettesítik, kör alakú elrendezésben. Akinek nem jut kör, a körök által bezárt térség (nagy kör) közepére megy. Amikor a középen álló játékos azt mondja, hogy „földrengés!", mindenkinek el kell hagynia a házát, és helyet kell cserélnie. Eközben a benti játékos házat foglalhat magának. A benti játékos, hogy a háztulajdonosokat megzavarja és figyelmüket elvonja a gyors cseréről, a földrengés szót általában különböző tetszés szerinti mondatok kíséretében ejti ki. Például: Majom ül a fán. földrengés! Vagy: Nézzétek csak, ki jön ott az úton ... Földrengés! Persze előfordul az is, hogy a kísérő mondatok elmaradnak, és földrengést földrengés követ. (Egyházfa — Kostolná pri Dunaji) Galánta környékén a játéknak számos változata él. Például: Hol az olló? (Kajai), Hol lehet ollót köszörülni? (Feketenyék — őíerna Voda), Holló, holló, hol van eladó? (Hegysúr — Hruby Súr), Nyúlak, ki a bokorból! (Tallós), Róka, gyere ki a lyukból! (Vághosszúfalu — Dlhá nad Váhom), Hol árulják a túrót? (Vága — váhovce). Hol árulják a bóhát ? (vághosszúfalu). Hol árulnak kenyeret ? (Nemeskosút — Kosúty), Hol árulják a vajat ? (Nagymácséd — Velká Maca) Gyerekeink kedves játéka a Lopom, lopom mézeskörtét nevű is. A játékosok kijelölnek maguk közül egy „csőz"-t (vagy ,,jáger"-t), aki egy közeli fa alá heveredik. Mihelyt a gyerekek látják, hogy a csősz „elaludt", a fa alá lopakodnak, és kórusban éneklik: Lopom, lopom mézeskörtét. Elaludt a csősz. Vaskalap a fejére, Hu-hu-hu-hu, hú! A gyerekek huhogására a csősz felébred, és a gyümölcstolvajok után iramodik. Akit sikerül elcsípnie, azzal szerepet cserél, s a játék elölről ismétlődik (Deáki — Diakovce). A játék egy másik változatát füves helyen játsszák. Kijelölnek egy „csöz"-t, aki egy meghatározott helyen leül és „elalszik". Pár pillanat múlva melléje lopódzkodnak a gyerekek, és „tipkedni" kezdik körülötte a „mezöt" (füvet). Közben énekelnek: Lipem-lopom a mezőt. Haragszik az öreg csőz. A hangoskodásra a csősz fölébred, és sántítva a szétrebbenö gyerekek után fut. Akit megfog, az lesz az új CSŐSZ. (Felsőszeli — Hómé Saliby) GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
