A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 18. szám
AZ ORVOS VÁLASZOL Tévhiedelem az AIDS gyógyszeréről Helytelenül értelmezett hazai és külföldi orvosi közlemények alapján az a tévhit van kialakulóban, hogy már megtalálták az AIDS ellenszerét ill. gyógyszerét, s e veszedelmes, halálos betegség már nemcsak gyógyítható, hanem ki is kezelhető. Galántai olvasónk P. László ezzel kapcsolatban egyenest rákérdez: „Miféle gyógyszer a sokat emlegetett AZT, megmenthető-e vele a beteg és főleg hozzájut-e Csehszlovákiában az egyszerű dolgozó, ha netán úgy adódik, hogy életben maradásához szüksége lesz rár Az AIDS legfontosabb gyógyszere ma valóban az Azidothymigin, aminek rövidítése az AZT. Előre kell bocsátani, hogy e készítménnyel gyógyítanak ugyan, de a fertőzésre és a kialakult betegségre továbbra sincs orvosság. Mi hát a lényeg: Az 1988 júniusában lezajlott stockholmi AIDS-konferencián beigazolódott, hogy az AZT jelentősen javítja a beteg állapotát és közérzetét, stabilizálja a betegséget és legalább egy évvel meghoszszabbítja azt az időszakot, melynek során szinte teljes értékű életet élhet. Az AIDS igazi ellenszerét mindeddig nem találták meg, tehát nem indokolt az óvintézkedések, a megelőzés alapelveinek alábecsülése vagy semmibevevése. Az Azidothymidint David Barry professzor' állította elő az amerikai Wellcome cég laboratóriumában. 1986-ban kezdték alkalmazni. Csehszlovákiába is sikerült behozni belőle Jegenyesor a határon Folyt a 14. old. megmerevedett akadály, a borzalmas ágcsonk, hogy semmi emberi szándékot ne engedjen sehova. Ájulásba hullott az ágcsonkon az odakötözött élet. Csak a vére csörgedezett vastag, piros érben a fa derekán a föld felé. A major messze volt, sokáig tartott, amig odaszaladtak és létrát hoztak. Addig az embertest keresztnek lógott a világ fölött. Egy zsellérember volt a faluból. A társai ott ténferegtek alatta a földön, mint valami vigyázok, akik a nyomorúságos sorsukat őrzik, hogy el ne vigye senki. Létrát is hoztak a majorból, és lehozták a fáról a fát keresztté jelölő embert. Ájultan feküdt a hunyorgó tűz mellett, a fagyott földön. Fölötte álltak a társai, meggömyedt testű emberek, szemükben részvét. Csak álltak, mint hogyha semmit se tudnának tenni, csak nézni ezt a sorsot, addig nézni, amig elhatározó ököllé formálódik a tenyerük. Mintha el akarnák fogni előle a vágó szelet, hogy ne érhesse. Mintha el akarnák bújtatni maguk közé minden fenyegetés elől. A majoros a motorját rohantatta oda a hírre. Világos parancsot adott a sofőrjének, sietésre biztatta a zsellértesttel az orvos felé. Motor vitte Rudkót a faluba, életében egyetlenegyszer. Ugyanakkor már a faluból is indult egy szekér, hogy hazahozza. Az egyhónapos asszonyka lélektelenül járkált a hírvétel után, nem tett semmit. Nem látott még az életből semmi mást, csak azt, hogy ö a Rudkóé, nem is tudott semmi mást, mint az övé lenni. A gyereke a karján sírdogált a pólyában. Egészséges fiú volt, és most teher volt az anyján. A dunyhákkal bélelt kocsit Rudko apja egy nagyobb tételt 1988-ban. A Csehszlovák Tudományos Akadémia szerveskémiai és biokémiai intézetében dr. Antonín Holy kimunkálta az AZT hazai változatát, amelynek hatása egyenlő az eredetiével, javarészt belföldi alapanyagok felhasználásával készül. Egyelőre azonban a klinikai kipróbálás, megfigyelés és ellenőrzés szakaszában vagyunk. Az olvasó kérdésére válaszolva: a rendelkezésre álló külföldi gyógyszerből, akár az AZT-ről akár más készítményről van szó, orvosi megfontolás alapján részesül a rászoruló beteg, anyagi lehetőségeitől, szociális helyzetétől teljesen függetlenül. Ezt bizonyára az is lehetővé teszi, hogy hazánkban aránylag még kevés az AIDS-szes megbetegedés. A fertőzöttek közül a külföldi állampolgárokat nyomban a vizsgálat pozitív eredménye után hazaküldik. A kifejlődött betegséggel küzdő személyek mellett már ezerszámra élhetnek köztünk olyanok, akiket az AIDS vírusa már megfertőzött, akiknél azonban a tünetek csak évek múltán jelentkeznek majd. Az, hogy ma más országokhoz viszonyítva kevés a betegünk, nem nyújthat társadalmunknak teljes biztonságérzetet, hiszen sehol sem volt a járvány kezdetén sok a beteg. Március közepén a Moszkvában lezajlott európai AIDS-értekezleten Olof Kallinga svéd professzor bejelentette, hogy a valóságban közel háromszor annyi a beteg. Öttíz milliónyian lehetnek a fertőzöttek, számuk a kilencvenes évek elejére további két-három millióval megnövekszik. Azzal mi sem számolhatunk, hogy hamarosan rendelkezésünkre áll majd az AIDS-szel szemben alkalmazható oltóanyag, amit még nem találtak fel. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY hajszolta föl, aki gondolkozni és tenni is tudott a megdöbbenésben is. Ő először kis balesetre gondolt, nem volt a megdöbbenése akkora nagy. Vén zsellér volt, és még nem történt körülötte ekkora tragédia. Hihetetlen volt előtte a halálos esés. A parasztlegény, akihez elment, akit megérintett az emberi sors szava, kötelességérzettel rohant az istállóba, befogta a lovait a szekérbe, fölültette rá a vén zsellért is, aztán nekivágott az országúinak. A parasztlegény, akihez elment, akit megérintett az emberi sors szava, kötelességér-De félúton már nagy integetéssel szólította vissza a sofőr. Amikor benéztek a motor ablakán, ott látták Rudkót a bőrpárnákon. Az orvosnál ott volt Maris is.. Szörnyülködve és fásult csöndben nézte a nyitott sebeket, azt, hogy húscafatok és véres faszilánkok keverednek egybe, azt, hogy meleg vízzel mosta az orvos a rettenetes sebet, és hat darab kisebb-nagyobb fadarabot húzott ki a csipeszével a húscafatok közül. Rudko dermedt mozdulatlanságban feküdt. Az asszony magafeledten nézte. Egyszerre fölnyíltak az ember szempillái. Üveges fény bámult az asszonyra, ahogyan ott állott, ahogyan olyan hatalmas teher volt neki a pólyás gyermek, hogy nem szorította anyai vigyázással, hanem asszonyi fáradtsággal hagyta, hogy a pólya feje lelógjon, a gyermek nyála a földre csurogjon. Nézte azt a kihunyó, üveges tekintetet az asszony, és megrezdült. Szégyenesen kapta magához a gyereket. Az üveges tekintet üveges tekintet maradt. Már az orvos se tudta leragasztani. Nyitott Olyan volt ez a tekintet, mint azé az emberé, aki az örökké rejtegetett emberi igazságokból megsejtett valamit, és azontúl nyílt szemekkel akarja látni és formálni a világ arcát, még hogyha megölik is érte. EMBERI SORSOK TÁRGYALÓTEREM & SZAKRENDELŐ Mi garantálja, hogy épelméjűt nem csuknak elmegyógyintézetbe „kényszergyógykezelni"; elmebeteget pedig nem ítélnek el a bíróságok? — erről beszélgettünk dr. Ivan Horvai törvényszéki orvosszakértővel. — Megfogalmazható egyáltalában, hogy vajon milyen a bűnözök személyisége? — Éppen olyan sokrétű, mint maga az élet. Hogy erről — például a törvényesség szemszögéből nézve — mégis kevesebbet tud a közvélemény, annak oka nyilván abban rejlik, hogy az emberek a mindennapi élet ilyen-olyan tapasztalatai alapján sokkal jobban ismerik a bíróságoknak a bűnözéssel, a bűnüldözéssel, a büntetőjogi felelősségre vonással vagy akár a vádemeléssel kapcsolatos napi teendőit, mint a pszichológusok dolgozószobáiban és a pszichiáterek szakrendelőiben folyó munkát. Itt van hát az alkalom, hogy elmondjam: egy pszichiáter, bírói felkérésre és a törvényességet segítve, indokolt esetben azt hivatott eldönteni, vajon a vád alatt álló személy lelkibeteg-e. avagy épelméjű, s így tettének valamennyi részletéért felelős is. Természetesen, tudományos szinten, szélesebb összefüggésekben foglalkozunk a bűnözés egyedi és társaslélektani okaival, a sértettek lélektanával, valamint a visszatartás és az átnevelés lélektani módszereivel is. — Arisztotelész a Nagy Etika című munkájában „szerencsétlenség"-nek nevezi és nem tartja bűnnek például a tudatlanságban elkövetett jogellenes cselekedetet. Spinoza szerint a bűnelkövetés nem más, mint elégedetlenség a törvényekkel szemben. Mit tart bűnnek a pszichiáter? — A szó jogi értelmében semmit sem nevez bűnnek, mert nem értékítéletére, hanem szakorvosi véleményére kíváncsi a bíróság. Egy pofon vagy egy simogatás egyaránt cselekvés a lélektan számára, amelynek a pszichés mechanizmusát esetleg le tudja írni; ám azt elsősorban az etika és a jog tudja eldönteni, hogy e cselekvés jó-e vagy rossz. Hadd mondjak csupán egyetlen gyakorlati példát: valaki agyongyötörheti a családját, de amíg nem sért paragrafust, jogilag nem válik bűnössé. Ha viszont valamelyik tette nyomán egyszer aztán mégis büntető tanács elé’kerül, s ott felmerül annak gyanúja. hogy nem épelméjű, akkor a törvényszéki orvosszakértő a vádlott egészségi állapotának vizsgálatával párhuzamosan az illető antiszociális cselekedeteinek tágabb értelmű viszonylatait is kutatja. — Ősi kérdés: hogyan válik valaki bűnözővé? Azzá lesz, vagy annak születik? Esetleg a társadalom formálja öt törvényszegövé? — A bűnözést mindenképpen annak társadalmi összefüggéseiben kell vizsgálni. Annyi biztos, hogy genetikus tényezők csak másodlagosak, amelyeket a környezet előhívhat vagy visszaszoríthat. Az elhajló személyiségfejlődés általános okait nagyjából ismerjük, de a konkrét ösztönzők mindig egyediek, amelyek az illető személyiségét nyitottá teszik a bűn csábításaira. — Bíróságaink mikor kémek, mikor kérhetnek orvosszakértői vizsgálatot ? — Ebben a tekintetben a büntetőeljárási jog speciális szabályai érvényesülnek. Például akkor, ha gyanús, hogy a bűncselekmény elkövetője nem teljesen, avagy egyáltalában nem beszámítható. Nyilvánvaló ugyanis, hogy aki nem beszámítható, az nem is büntethető, mert nem felelős cselekményéért. Ezért fel kell menteni és szükség esetén intézeti kezelésre utalni. — Értsük úgy. hogy ezzel „kiradirozódik" maga a bűntett is? — Kétségtelen, hogy a tárgyi bűnösség nem vitatható, de hiányzik az alanyi bűnösség, hiszen az elkövető kóros elmeállapotú, igy nem képes felmérni tettének következményeit- A szóban forgó beszámítási képességet kizárhatja az elmebetegség, a gyengeelméjűség, esetleg tudat- és személyiségzavar is. Megtörtént ugyan a bűncselekmény, óm az illető elmeállapota következtében az elkövető nem minősülhet bűnösnek. Épp ennek megállapítása a törvényszéki orvosszakértő dolga. A bíróság azután mérlegeli e szakvéleményt, és indokolt esetben újabb szakvéleményt kér. Amennyiben a kettő nem egyezik, a bíróság beidézi a tárgyalásra a szakértőt, hogy szóban nyilatkozzon, hiszen a bíróság csak teljesen egyértelmű, valamennyi részletében tisztázott szakvélemények birtokában dönt az elkövető büntetőjogi felelősségéről, ami a jogerős ítéletnek számító bírói döntésig nyitott kérdés marad. — Azt, aki beszámíthatatlan — érthetően — felmenti a bíróság. De mikor kell elrendelni kényszergyógykezelést is? — A gyógyult elmebeteget, aki tiszta fejjel követ el bűncselekményt, el kell ítélni. Aki utóbb, esetleg éppen tettének következtében, az eljárás folyamán lesz elmebeteg, azzal szemben a hatóság felfüggeszti az eljárást, míg csak meg nem gyógyul az illető. És hogy a felmentettet mikor kell gyógykezelni, azt előírások határozzák meg. Annyi azonban így is elmondható, hogy ilyen intézkedésre elsősorban akkor kerül sor, ha személy elleni erőszakos garázdaságot követett el a tettes és büntethetősége esetén súlyosabb büntetést érdemelne, illetve újabb hasonló bűncselekmények veszélye áll fenn. — Miként rendelkezik a törvény arről. aki nem teljesen, hanem csak részben beszámítható? — Az ilyen személyt nem lehet felmenteni, büntetése viszont enyhíthető. — Esetleges szimulálással meg lehet-e úszni a büntetőjogi felelősségre vonást? — Akad, aki megpróbálja, de gyakorlatilag erre nincs esélye. Többnyire már az alapvizsgálatot is két orvosszakértő végzi, de említettem már azt is, hogy a bíróságok a szakvélemények kiegészítését is kérhetik, esetleg újabb szakértői vizsgálatot is elrendelhetnek. Gyakorlatilag esélytelen, aki elmebetegséget szimulál, hiszen mind a megfigyelés időtartama alatt, mind az esetleges kényszergyógykezelés folyamán több orvos is figyeli az illető minden reakcióját. Még aki „fölkészülten" próbál szimulálni, az sem képes hónapokig úgy viselkedni, hogy esetleg valami apró reakción ne lehetne lemérni a valóságos állapotát. Ezért csak ismételni tudom: jóformán semmi esélye sincs egy esetleges szimulánsnak!... Róla rendszerint napok alatt kiderül: igenis, felelős tettéért, így a törvényesség szigora is megfelelő eréllyel sújthat le rá. (mik-) 19
