A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-28 / 18. szám

tam, az jó lesz, ha ott kapálgatok szabad időmben. A sok munka miatt ebből sem lett semmi. Beiratkoztam nyelvtanfolyamra is, hogy tolmács nélkül tárgyalhassak a külföldi partnerrel... Megbízott igazgatóként is teltek-múltak a hetek, amíg egy nap megtudtam, hogy a minisztérium egyik osztályvezetőjét akarják megtenni igazgatónak. Nem nehéz kitalálni, mit éreztem. De nem szóltam senkinek, még a feleségemnek sem.

Frantisek C. szúrósan a szemembe néz.

— A kiszemelt jelölt azonban nem vállalta. De még ezután sem én következtem, hanem újabb meg újabb személyeknek kínálták fel az igazgatói széket. Őszintén szólva, ekkor már előfordult, hogy ki-kimaradoztam és kapatosán jöttem haza ... Ezért viszont otthon támadtak nézeteltéréseim ... így ment ez februárig, amikor hivattak a minisztériumba, és kezembe adták a kinevezést. Másnap hajnalban a fürdőszobában rosszul lettem, azóta pedig az ágyat nyomom ...

— A munkatársai nem figyelmeztették? Nem intették, hogy kímélje magát ?

— Vigyáztam, hogy ne látszódjék az erőlködésem.

A szomszédos ágyon a szlovákiai zenei élet egyik sokat tapasztalt, felelős beosztású irányítója panaszkodik:

— Én nagyon tisztelem az orvosokat, csupán bánt, ha nem őszinték — mondja halkan. — Azt mondják, hogy az infarktust akár teljesen is meg tudják gyógyítani. Én érzem, hogy nem. Nekem nagyon kell vigyáznom. Ha frontátvonulás van, lefekszem; ha elfáradok a gyaloglásban, megállók. Keveset eszem, mégis könnyen hízom ... Látja, belegörbedtem a kötelességeimbe, az ilyenolyan funkciókba. Abban az állandó rohanásban ébrén kellett tartani magam. Naponta hat-hét kávét ittam, korábban cigarettáztam is. Sok évig húztam Így, különösebb baj nélkül. Egy reggel azonban alighogy leültem az íróasztalhoz és nyitni akartam a fiókot, nem engedelmeskedett a kezem. A bal. Emelni akartam a másikat, az se. Elsápadtam, fulladtam, verejtékeztem. Az ajtóhoz vánszorogtam és az állammal nyomtam le a kilincset. Kizuhantam a folyosóra, ahol öszszefutottak a munkatársaim. Autóba tettek, a kórházban pedig már vártak az orvosok. Nagyon rendesek voltak hozzám, talán a halálból hoztak vissza ... Csak ne áltatnának azzal, hogy teljesen meggyógyulhatok.

A betegszoba harmadik ágyán egy olyan 49 éves férfi fekszik, aki tavaly nyáron a szenei tó partján, víkendházának kertjében kapta az infarktust.

— De nem a naptól, a csónakázástól, mint sokan hiszik, hanem — legalábbis orvosaim szerint — a túltápláltság árthatott meg nekem. Tavaly egészen jól felépültem, de most

újból rosszul lettem, így be kellett jönnöm utókezelésre — mondja némi indulattal.

Társalgás közben kiderül: emberünk és családja vasárnap reggel sonkás tojásrántottát eszik. Az ebéd: húsleves, két főétel, utána tészta; de hasonlóképpen kiadós a vacsora is. Hétköznap reggelire szalonna, kolbász, vaj, felvágott, töpörtyű a leggyakoribb menü; a nap többi részében pedig pörköltféléket, sülteket, főtt tésztából sokat, disznótoros ételeket vagy kolbásszal készíthető ínyencségeket eszik a legszívesebben. Természetesen, a kenyeret is szereti, különösen, ha friss.

A szóban forgó páciens raktáros, autóval jár a munkahelyére és a récsei (Raca) dombokon húzódó szőlőjébe is ... Beszélgetésünk egyik könnyelmű pillanatában megemlítem neki, hogy a kezelőorvosai nem is annyira a jó falatok, mint inkább a mértéktelen evés ellen vannak.

— Nem érdemes beszélni az ügyről! — mondja haragosan. — Az orvosok mindent felfújnak. Apám nyolcvankilenc évet élt, anyám pedig még most is dolgozik a kertben. Én egészséges famíliából származom, minden más szóbeszéd. Az ősszel több mint tizenöt kilót fogytam a kórházban.

— Úgy tűnik, a javát már felszedte ...

— Miért baj az magának?! Én egyszerűen szédülök, ha nem eszem. Senki orvosa ne kívánja tőlem, hogy koplaljak. Az orvosok azt akarták, menjek néhány hétre szanatóriumba. Hát nem, nekem elég volt! Az orvosokból is, a diétájukból is! Az idén is megkaptam a devizakiutalást, és az Adrián akarok nyaralni!

3. Your heart...

A kórház belgyógyásza székkel kínál a rendelőben.

— Figyelje meg az embereket, hogy elterebélyesedtek — mondja tárgyilagosan. — Esznek, isznak, alig mozognak; a legszívesebben talán még a vécére is autón mennének. És nem akarják elhinni, hogy nem a jólét, hanem a sok zsír, a rengeteg édesség, az ideges dohányzás árt a legtöbbet a szívnek. Talán sértésnek tűnik, de kimondom: az ember az állattól vehetne példát! A kutya sem eszik többet, mint amennyire szüksége van. Ha már jóllakott, a maradék csontot elássa. Az ember? Rátarti büszkeséggel azt mondja: az az enyém, amit megeszem, amit megiszok!

MIKLÓSI PÉTER

(Folytatjuk)

A megoldások keresője

MEGBECSÜLIK AZ ÚJÍTÓK MUNKÁJÁT

— Most már csak akkor adagolja a vizet a gép, ha van üveg a futószalagon — mondja Száraz Péter (Ottinger Árpád felvétele)

Bevallom, kíváncsian kerestem fel munkahelyén Száraz Péter vegyészmérnököt, az érsekújvári (Nővé Zámky) Novofruct konzervgyár termelési osztályának 37 éves vezetőjét, hiszen az újságokból értesültem róla, hogy az újítómozgalomban elért sokéves eredményeiért az idén Antonín Zápotocky-díjat kapott. Egyszerűen berendezett irodájában fogadott.

— Szőnyeg nincs a padlón — mondta, majd mosolyogva hozzátette. —■ Ide ugyanis mindenkinek bejárata van.

Vagyis mindenkinek a véleményét meghallgatja. Az újítók ma már csakis közösen tudnak kiváló eredményeket elérni. Nem győzi eleget hangsúlyozni, hogy a kollektíva többi tagja nélkül ö sem lehetne eredményes. Egy-egy újításban csupán része van. Igaz, jelentős része. Van, aki a feladat elektromos részét oldja meg, van aki más részkérdést.

— A technikai képzelőerő a legfontosabb — magyarázta. — Én a technológiával kapcsolatos problémákat oldom meg.

Legelső újítását még 1976-ban adta be, s ma már 160 újításnak társszerzője. Megvalósult ötleteivel évente 11 millió koronát takarítanak meg. Öt találmány is fűződik a nevéhez.

Egyik találmányát részletesen elmagyarázza. Mi több, megmutatja, hogyan működik a gyakorlatban. Ennek lényege, hogy a beföttesüvegek mosásakor a víz adagolása automatikusan megszakad, ha nincs üveg a futószalagon. így tetemes mennyiségű vizet, illetve energiát takarítanak meg. Ez a módszer nemcsak minden termelési részlegen, hanem az ország összes konzervgyárában és húsüzemében alkalmazható.

Egy másik ötletének megvalósítása a bébiételek C-vitamin tartalmának 17 százalékkal való növelését tette lehetővé. Ezt a vitaminnak a masszába töltés előtti egyenletes adagolásával érték el.

— Most min dolgozik? — kérdezem.

— Ezen — vesz kezébe egy paradicsomkonzervet. — A paradicsom héjában értékes biológiai anyagok vannak. Ezek a héj eldobálásával kárba vesznek. Ha azonban megdaráljuk a héjat, s visszajuttatjuk a konzervbe, akkor a provitaminok nem dobódnak el. Eddig a héj a maggal összekeveredett, de újabban már szét tudjuk választani.

Természetesen egyszerre több kérdés is foglalkoztatja. Elém tesz egy füzetet, melybe szinte címszavakban beírja mi mindent kellene megoldani. Az egyik ilyen tömött bejegyzés csupán ennyi: „ecetelvezető cső".

— Ez mi ? — kíváncsiskodom.

— Az ecetelvezető cső üvegből készül, s ha megreped, kiszökik belőle az ecet és amihez hozzáér, abban kárt tesz. Elvileg már tudom a megoldást. Ha megreped az üvegcső, a szivattyúnak automatikusan ki kell kapcsolnia. Én a problémáktól nem tudok szabadulni, de a megoldás keresése számomra kikapcsolódást, pihenést jelent. Az újítókat tulajdonképpen a megoldatlan kérdések serkentik. Konzerviparunkban pedig, melynek bizony elég alacsony a technológiai színvonala, ilyen bőven van.

Az újítómozgalom eredményessége a vállalatoknál attól is függ, milyen jelentőséget tulajdonít neki a vezetőség. Az érsekújvári Novofructban, mely hazánk legnagyobb konzervgyára, megbecsülik, anyagilag és erkölcsileg egyaránt méltányolják az újítók munkáját. A vállalat igazgatója maga is sikeres újító. Az eredeti ötletek felkarolásának, az új gondolkodás serkentésének pedig része van abban, hogy a vállalat teljesíti egyáltalán nem könnyű gazdasági-termelési feladatait. FÜLÖP IMRE