A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-28 / 18. szám

K3NÁCZ ÉVA Kaposkelecsény (Kapuáanské Kl'aéa­­ny). Tőketerebesi (TrebiSov) járás: — Már gyerekkorom óta sokat kirán­dultam a falunk mellett lévő kiserdőbe, ahol van egy nagy dobogó is. Általában itt rendeztek szabadtéri műsorokat, s itt találkoztam legelőször azzal a fogalom­mal, hogy Csemadok. Tehát e szervezet igencsak dédelgetett bennünket, ezzel is magyarázom, hogy a mi környékün­kön egyre több fiatal érzi magáénak a Csemadokot. Magam is lelkes tagja vagyok, hiszen korábban néhány barát­nőmmel együtt alakítottunk tánccsö­­portot, felléptünk a környező falvakban, városokban, Királyhelmecen, Nagyka­­poson, Ágcsemyön és sorolhatnám. El­maradhatatlan rendezvény már a Tiszai napok, ilyenkor vendégművészek is fel­lépnek mifelénk, de szervezünk külön­féle kirándulásokat, író-olvasó találko­zókat. Tavaly ellátogattam a Ghymesi művelődési táborba, ami nagyon el­nyerte tetszésemet, és sajnálom, hogy nálunk nincsen ilyen nyári tábor. Ami nemzetiségi kisebbségünk jövőjét illeti, én optimista vagyok, s mivel látom, hogy egyre több fiatal ismerősömet érdekel ez a kérdés, s egyre nagyobb számban kapcsolódnak be a Csemadok munkájába, nem hinném hogy okunk lenne aggódni. GYÖRGY ERNŐ Ragyolc (Radzovce), Losonci (Luőe­­nec) járás: — Örülök, hogy ma már nyíltabban be­szélünk ezekről a kérdésekről. Nálunk, FIATALOK A CSEMADOKRÓL 1989 jubileumi év a Csemadokban. Kulturális szervezetünk márciusban volt negyvenéves, akkor bővebben is méltattuk az elért eredményeket. Most viszont huszonéves fiatalokat, a jövő nemzedékét kérdeztük meg: hogyan vélekednek a Csemadok munkájáról, betölti-e szerepét ez a hivatalos fórum, s hogyan látják nemzetiségünk jövőjét? Riportalanyaink véleménye, nézetei nem általánosíthatók, mégsem hagyhatók figyelmen kívül. Először Kelet-Szlo­­vákiába látogattunk ... Ragyolcon a Csemadok alapszervezete aktívan működött és működik, hiszen sok emlékem fűz ide, többek közt nép­tánccsoportban táncoltam. Mégis a mai fiatalokat — legalábbis mifelénk — az ilyen jellegű foglalatosságok nem igen érdeklik, inkább elmennek diszkó­ba. Pedig hát a népi hagyományokat nekünk kéne ápolni, hogy majd gyere­keinknek is bemutathassunk belőlük egy keveset. így hát a Csemadok-alap­­szervezet nálunk szűkülöben van. A fi­atalok nagy része a SZISZ-szervezetbe tömörül, de ez nem jelent semmiféle elkülönülést. Több klubestet kellene szervezni, s elsősorban olyan tematikát feldolgozni, amire nagy az érdeklődés. Egyesek sajnos nem ismerik a magyar irodalmat és annak neves képviselőit, nem járnak olyan szakkörbe, ahol a nemzetiségi kultúrát ápolják. BALÁZS HENRIETTA Fülek (Fifakovo). Losonci járás: — A Csemadokhoz engem a Palóc néptánccsoport fűz, de igen szorosan! Tartást, szilárd gerincet adott, s erősí­tette a nemzetiségi öntudatomat, amire bizony a mi környékünkön nagy szükség van. Sajnos, most hunyt el Molnár Tibi bácsi, aki lélekben egybekovácsolta a gyerekeket. A Csemadok Füleki Alap­szervezete mellett vegyeskórus is mű­ködik, de ez nem igen vonzza a fiatalo­kat. Talán ez azért van. mert városon nem kötődnek annyira az emberek, mint falun, itt kisebb is az aktivitás. Szívesen emlékszem vissza a gimnázi­umi éveimre, ahol Kálossi János bácsi volt mindig az, aki szívügyének tartotta a nemzetiségi ügyet. Matematikus lété­re mindig közel hozta a diákokhoz az anyanyelvet, megszerettette velünk az itteni magyar néphagyományokat. CSERI MELINDA Ipolynyék (Vinica), Nagykürtösi (Ver­ity KrtíS) járás: — Nálunk, Nyéken a Csemadok alap­szervezete nagy múlttal rendelkezik, s már alapiskolás korom óta igyekszem aktívan bekapcsolódni tevékenységébe. Sajnos, kevés fiatal tagja van. A mai serdülőket ugyanis minden vonzza a videótól kezdve, a moziig, de a népze­nére rá se hederitenek. A Csemadokot csak addig ismerik, amíg bálokat ren­dez. Pedig ide tartozik a Matesz, illetve a Thália egy-egy vendégszereplése, a kiállítások, a kórusban való szereplés. A nehézséget talán ott is kell keresnünk, hogy fiataljaink nagy része hétköznapo­kon valamelyik városban tanul, s csak hétvégekre járnak haza, s ha aktívak a SZISZ-ben, nem lehet elvárni, hogy a Csemadokban is szíwel-lélekket dol­gozzanak. Azt hiszem, ha elérik a har­minc évet, úgyis Csemadok-tagokká válnak, mert akkorra már megalapozzák a jövőjüket, nem vándorolnak, s jut idejük a kultúrára is. Falunk lakosságá­nak igen nagy része magyar nemzetisé­gű, s én nagyon bízok abban, hogy még sokáig megmarad ilyen összetartó nagyközösségnek. Nyugat-Szlovákia: ANDRUSKO ANDREA Érsekújvár (Nővé Zámky): — Az én véleményem, hogy a Csema­dok a fiatalok részére nem biztosít olyan elfoglaltságot, ami kielégítené az ő igényüket is. Például ismerek a járá­sunk területén egy-két olyan alapszer­vezetet, ahol pang a kulturális élet. A fiatalok pedig az állandó mozgást, az életet szeretik, nem fognak folytonosan csak olyan tevékenységet végezni, ami­ben túl sok a nevelési cél, hiszen van elég kötelességük az iskolában. Sze­mély szerint nagyon szeretem a művelődé­si táborokat, vagy a gombaszögi, zselizi és hasonló fesztiválokat, mert ott van zajlás, nincs unalom. A Csemadok akár az emberek „napi szükségletévé" is válhatna — talán furcsán hangzik — de képzeljük el, ha egy klub mindig nyitva állna, ahová az emberek bármikor be­térhetnének. Biztosan nem mennének annyian a vendéglőkbe, kocsmákba — ahogy az sok falun szokás. Erre az igényre viszont először az embereknek kéne rájönniük, s kezdeményezniük ilyen klubhelyiségek létrehozását... Újvárban egyre több magyar szót hal­lok, mig nyolc évvel ezelőtt visszaesést lehetett tapasztalni. NAGY ÁRPÁD Dunaszerdahely (Dunajská Streda): — A mi járásunk lakosságának nemze­tiségi összetételében nyolcvan száza­lékban dominál a magyar nemzetiség. Ilyen körülmények között, ahol az em­ber a vásárlástól a hivatalos ügyintézé­sig akadálymentesen mozoghat az anyanyelvén, kevésbé érezzük egy ofyan szervezet szükségességét, mely az ösz­­szetartozást szolgálja. Ezért a fiatalok nagy része nem is kapcsolódik be a Csemadok munkájába, viszont hasonló­képpen viszonyul az ifjúsági szervezet­hez is. Az okot talán a kissé átformáló­dott, csak az anyagiakat hajszoló világ­ban kellene keresnünk. Ami pedig lé­tünket illeti, a Szerdahelyi járásban iga­zán nincs okunk a panaszra. KOLLER SÁNDOR A szerző felvételei 7

Next

/
Thumbnails
Contents