A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-28 / 18. szám

Murália, tűzzománc, porcelán. Újszerű fogal­mak, különösen ha az 1954-ben született, ez ideig grafikáival és festményeivel ismertté vált Csótó Lászlóval kapcsolatban emleget­jük őket. A Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskolában elhelyezett Csillagképek című alkotásának 1988. december 8-i ava­tása azonban indokolttá teszi a kérdezöskö­­dést. — Mielőtt azonban a muráliákról és porce­lánról beszélnénk, mondj egy pár szót magad­ról. — Nagyon röviden. 1954-ben születtem Rimaszombatban (Rimavská Sobota). A- lapiskoláimat Iványiban, Rimaszécsen (Rim. Sec), a gimnáziumot Tornaiján (Safári­­kovo) végeztem. Majd Nyitra következett, a filozófiai fakultás. Jelenleg a Királyhelmeci (Kráf. Chlmec) Művészeti Népiskola tanára vagyok. — Valamit a művészi kezdetekről. . . — Első alkalommal a főiskolán jelentkez­tem önálló kiállítással Nyitrán 1974-ben, majd a Csemadok Klubban rendeztek egy grafikákból, tollrajzokból álló kiállítást. Ezek­ben az években nagyon jól esett Lőrincz Gyula biztatása. — Miképpen alakult a sorsod a továbbiak­ban? — Királyhelmecre kerülésem után egyik meghatározó élményem a Ticce Klub meg­alakulása. Ennek egyik alapító tagja és veze­tője vagyok. Ez éven készülünk a tizedik évforduló megünneplésére. Ezek után már valóban csak idő kérdése volt, hogy kialakul­janak a kapcsolatok előbb a tokaji, majd a sárospataki alkotótáborral. Öt éve rendsze­resen látogatjuk egymást. A közös munka égyik valóban markáns bizonyítéka a bod­­rogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Vé­­csey kastélyban megnyílt állandó kiállítás. — Mikor jött a tűzzománc? — 1984-ben kaptam meghívást a kecs­keméti nemzetközi tűzzománc táborba és itt azonnal megláttam a nagy lehetőséget a tűzzománcban. Egy pillanatig sem haboz­tam, amikor 1988-ban Hollóházán lehetősé­gem nyílt egy újabb nemzetközi táborban való részvételre. Nagyon jó szakembergárda irányítása mellett léphettem tovább a porce­lán irányába. — Gondolom rengeteg tapasztalatra tettél szert ebben a hathetes táborban... — Igen. Elsősorban megismertem a por­celánt mint nyersanyagot. Miképpen lehet formálni, miképpen alakul porcelánná, ho­gyan kell festeni? Szinte minden lehetőségét kitapasztaltam. Az alapformákat a porcelán­lapokból vágtam ki, melyeket először is zsengéztünk. — Ez mit jelent? — Ez néhány órai előégetést jelent. Majd mázaztuk és így került a nagy kemencébe, ahol 1 200°C-on 26 óra alatt lett a nyers porcelánból valódi porcelán. Ezek után szer­kesztettem meg a kiégetett formák vonalait zománcfestékkel, ami egy újabb égetést igé­nyelt kisebb hőfokon (—820 °C), kisebb ke­mencében. Az 1:10 arányban elkészített terv alapján aztán egy négytagú szakember­­gárda kivitelezte az alkotást. — Bizonyára sok emberrel kerültél közeleb­bi kapcsolatba... — Természetesen. A táborban való rész­vételre 20-an pályáztak, s ezek közül nyolcat választottak ki, ugyanis ennyi a tábor kapaci­tása. így kerültem össze szovjet, nyugatné­met és más országbeli művészekkel. — Beszéljünk most Sajószentpéterről! — Bár 1987-ben már volt szó róla, hogy grafittót, azaz falgrafikát készítsek. Hollóhá­zán világosan éreztem, hogy ezt porcelánból kell elkészítenem. A Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatójával és szaktanárával való megbeszélés után megegyeztünk a segéd­eszközként is szolgáló fal elkészítésének fel­tételeiről. — Mondj néhány szót a „műről"! —- Igen, erről tulajdonképpen még szó sem esett. A Csillagképek elsősorban a vizu­ális nevelés természetes igényeit igyekszik kielégíteni. Célja, hogy a gyerekek környeze­tükben is valódi értékekkel találkozzanak és a műalkotásokkal való együttélés szokásuk­ká váljék. A csillagképeket igyekeztem nem hagyományos módon ábrázolni s egy sinus­görbe mentén helyeztem el őket, s ez a görbe visszatérő motívumként jelenik meg a bal oldali nap sugaraiban is. Tapasztalataim szerint a 13,5 X 3,6 m-es alkotás nagy nép­szerűségre tett szert a gyerekek körében, akik ottjártamkor is izgatottan várták, mikor következik az „ő" hónapjuk illetve jegyük. — Visszatérve a lehetőségekhez: milyen lehetőségeid vannak itthon ? — Úgy érzem nagyon jók. Egy közeli bará­tom, Török Antal készített nekem „ajándék­ba" egy tűzzománc-kemencét, így semmi akadálya annak, hogy megvalósítsam ezirá­­nyú elképzeléseimet. — Kiállítás? — Bár a tűzzománc skálája nagyon széles, egyelőre várok. Fejlesztenem kell azt a mód­szert, amelyet a legközelebbinek érzek. A porcelánnal hasonló a helyzet. Igény lenne rá, csak lehetőség nincs. — Reméljük, csak egyelőre. Sok sikert a továbbiakban! HOGYA GYÖRGY Fotó: Tóth Tibor CSILLAGKÉPEK (porcelán) 8

Next

/
Thumbnails
Contents