A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 18. szám
A település régmúltjáról kevés a számszerű hiteles feljegyzés. Amikor a germánok birtokolták a vidéket — bukkantam egy érdekes gondolatsorra az egyik oldalon, Eipel, később Ipollya, majd Ipao, és legtovább Ipó volt a Csalár határában még ősi medrében kanyargó Ipoly folyócska neve. Az Ipó Bakay Pál szerint „palócul" Öreg vizet. Öreg folyót jelent. A közeli Várhegy lábától háromágú alagút indult Csalár, Bússá, meg Rárósmúlyad (Mula) irányába. Az alagútrendszer egyik szárnya a csatári harangláb pincéjében végződött. A lejáratot fal zárja el a kíváncsiskodók elöl. A harangláb helyén ma a fehér falú, piros tornyú templom áll, amely hordott földre, mesterséges dombra épült. A régi házak kicsinyek, kis ablakosak, zsúposak, meg zsindelyesek voltak, s csak igazán néhány épület viselt cserépsapkát. Az emberek legszívesebben halászattal, egy időben kendertermesztéssel meg méhészkedéssel foglalkoztak. A csatári népviselet legszebb tartozéka a fejkendö volt: a fiatal menyecske eme ruhadarabja tűzpiros színben pompázott, majd évek múltával kékre, aztán zöldre, majd meg barnára, vénségére pedig fekete színűre váltotta át. A polgári ügyek testületé 1974-ben alakult. Vezetője Zlata Sláviková, a hnb Zoborból (Zombor) ingázó tisztviselője, aki már 18 éve intézi Csalár lakóinak ügyes-bajos dolgait. Betértünk hozzá, a nemzeti bizottság főtéri épületébe. — Öttagú lelkes csoportunk — mondja a már magyarul is jól beszélő asszony — a legjobbaknak kijáró miniszteri tárcakitüntetésekkel is büszkélkedhet. Szerénytelenség nélkül állítom, a járásban, kategóriánkban szinte kibéreltük az első helyet. Névadóinkat bárki megnézheti, megirigyelheti, esketőtermünk is takaros, az öt esztendeje a temetőkertben épült korszerű szertartástermünkben a falu minden halottja polgári temetésben is részesül... Megnéztük, tanúsíthatom, az alvégi temető ápolt, rendezett. A falu utcái tiszták, takarosak. A hnb-elnökkel egy traktorra felkéredzkedve kizötykölődtünk a kertészek alapszervezete tagjai számára kiutalt újkeletű szülőföldekhez is. Csalárból négy szomszédos aprófalu életét is irányítja Kiss Ferenc. — Nekem valójában nincsenek is fogadóóráim — jelenti ki szerényen —, hozzám bármikor jöhetnek, bekopoghatnak gondjaikkal, bajaikkal vagy örömeikkel az emberek. És sokan élnek is a lehetőséggel. Posta és orvosi szakrendelő csak Bussán található. A közeljövőben, avatott be terveikbe is az elnök, tűzoltó szertár építésébe szeretnének belevágni, és szeretnénk végre elérni, hogy a polgárok a háztartásokban felgyülemlett szemetet — falu csúfjára — ne a község utolsó házai mellé hordják, öntögessék. És hát a labdarúgó pályát is illő lenne már körülkeríteni... — Még a nyugdíjas, hetvenes éveik derekán járó nénikék is eljárnak a szövetkezetbe — bizonygatja odébb egy kapuban ácsorgó javakorabeli asszony —, de a csaláriak mindig is szerettek dolgozni, nem ijedtek meg a kemény munkától sem. Vagy harminc bányász is van a faluban. Mi nem vagyunk kapzsi emberek. Legtöbb bajunk a vegyesbolttal adódik. Reggelente fél nyolckor nyit csak az üzlet, a munkába igyekvő anyukák nemigen tudnak óvodába vagy iskolába induló csemetéiknek friss tejet, meg péksüteményt adni reggelire. Csatárt, állították többen is, módfelett módos polgárok lakják, pedig régebben zömmel vékonypénzü parasztemberek éltek a községben. _ ZOLCZER LÁSZLÓ Tavas; induló Kék a hajnal kék harmat hinti még. Éledező tarka mező távaszi csokra szép! Kék fönn az ég! Kqk fönn az ég! Tavaszi szellő fújja hátunk, ragyog a kikelet, örül a lég! Nóta meg ne állj, szállj te. szállj te. szállj! Prándl Sándor felvételei A szerző felvételei
