A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 18. szám
■ ■ ■ ■ OROK MÁJUS Május elseje előkészületeivel kapcsolatban egy régi könyvet vettem le a polcról. A címe Örök május. Az első proletárköltők ünnepi verseitől a hetvenes évekig irodalmi alkotásokon keresztül mutatja be a könyv május elseje történetét, a munkásünnep irodalmi tükörképét. Igaza van az összeállítónak, amikor azt írja, hogy a szabadság eszméi iránt fogékony költők, írók fantáziáját kezdettől fogva megragadta május elseje gondolata. Bátran állíthatjuk, hogy csak nehezen találhatunk még egy, a proletariátus harcaiból korunk forradalmának eszmeköréből merített olyan témát, amely annyiszor ihlette a legkülönbözőbb nemzetekhez tartozó költők egymást követő, immár négy generációját, mint ez az évenkénti seregszemle. Az év egyetlen napja sem sűríti magába annyira a különböző nyelven beszélő emberek együvétartozásának, közelségének kifejezését, mint május elseje. Természetesen minden kor. minden or szág népe május elseje ünneplésekor a nemzetköziség elvének hangsúlyozása mellett a saját örömeire és gondjaira hívja fel a figyelmet. Számunkra ebben az évben május elsejének külön jelentőséget ad, hogy olyan útra léptünk, amelynek célja a népgazdaság következetes korszerűsítése, a gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsítása és a szocializmusnak, mint mélyen demokratikus társadalmi rendszernek a megszilárdítása. A gazdaságpolitika feladatainak teljesítése nem öncélú. A cél az ember szükségleteinek az eddiginél jobb kielégítése, a személyi és társadalmi fogyasztás növelése, a további dinamikus fejlődéshez szükséges erőforrások megteremtése. Természetesen az új gazdasági mechanizmus önmagában nem garantálja ezeknek a céloknak az elérését. Továbbra is meghatározó marad minden szinten a vezető, közvetlen irányító és szervező tevékenységének színvonala. Bővülnek annak a lehetőségei is, hogy a közvélemény befolyásolhassa az országban végbemenő folyamatokat. A közvélemény széles köreinek kötelező részvétele a fontos népgazdasági és szociális kérdések megtárgyalásában a politikai élet szabályává válik. Az átalakítás fö mozgató ereje a munkásosztály. A megújítás eszméi megfelelnek a munkásosztály forradalmi szellemének, alapvető érdekeinek. Érdekeltek a gazdaságirányítás további demokratizálásában, a beleszólási jog elmélyítésében. Fontos távlati érdekei fűződnek a társadalmi méretű kezdeményező, újító szemlélet állandósításához, a korszerűtlen, gazdaságtalan és fegyelmezetlen, munkát elutasító közvélemény kialakításához. A kor nagy kihívásainak nézünk elébe, amelyre az embernek minden szempontból fel kell készülnie, hogy eleget tudjon tenni a követelményeknek. Ezért van napirenden nemcsak a szakképzettség és a műveltség kérdése, hanem a kulturáltság, a szó legszorosabb értelmében és ezzel párhuzamosan annak szükségessége is. Május elseje ezért arra is emlékeztet, hogy a kultúra és a művészet gazdag formáinak kihasználásával járulunk hozzá az ország gazdasági és társadalmi feladatainak teljesítéséhez. STRASSER GYÖRGY Megkezdődtek a legfelsőbb szintű CSÜTÖRTÖK Thatcher brit kormányfő között, brit—szovjet tárgyalások Mihail Tárgyalásaik központjában a ke-Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, let—nyugati viszony, a kétoldalú a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1^ kapcsolatok és a gazdasági Elnökségének elnöke és Margaret együttműködés kérdései álltak. Az NSZK-beli Selbben befejeződött a CSKP és a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) sze-PENTEK minariuma. Ralf Dizdarevics jugoszláv államfő Belgrádban fogadta a Csehszlovák Sajtóiroda, a Rude právo és a Csehszlovák Rádió tudósítóit ab-SZOMBAT ból az alkalomból, hogy Gustáv Husák köztársasági elnök meghí-8 vására hivatalos barati látogatást tesz Csehszlovákiában. Grúzia fővárosában. Tbilisziben a kormány székháza előtt több gyűlést szerveztek, amelyet szélsösé ges csoportok nacionalista szenvedélyek szítására próbáltak ki-VASÁRNAP használni, s a lakosságot sztrájkra, állampolgári engedetlenségre 9 szólították fel. A tüntetések folya mán 16 ember eletét vesztette, többen pedig megsebesültek. Numbergben szovjet—nyugatnémet szimpózium kezdődött, ahol a Szovjetunió és az NSZK közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködésről tárgyaltak. Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök a prágai Hrzán-palotában fogadta Franciszek Gaik minisztert, a Lengyel Népköztársaság Központi Tervhivatalának vezetőjét. Április 10-én Bratislavában Sidó Zoltánnak, a Csemadok KB elnökének 50. születésnapja alkalmából Daniel Futej, az SZSZK Nemzeti Frontja KB alelnöke átadta a Kiváló Munkáért állami kitüntetést. Sidó Zoltánt levélben üdvözölte Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK Nemzeti Frontja KB elnöke is, aki méltatta a jubiláns érdemeit. Kiemelte, hogy a Csemadok a csehszlovákiai magyar nemzetiség kulturális életének kiteljesedését elősegítve járul hozzá a Nemzeti Front aktivizálásához, a lakosság hazafias és internacionalista nevelésének elmélyítéséhez. Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára baráti munkalatogatásra a Vietnami Szocialista Köztársaságba, a Laoszi Népi Demokratikus Kóztár SZERDA 5 saságba és a Kambodzsai Népköztársaságba utazott Az említett országokba Milos Jakest a legfelsőbb partvezetök hívták meg. VISSZ^PILI^NTÓ ÁPRILIS '89 /fedve/ Q fajo! „Azért születtünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne." mondta Tamási Áron. Könnyű ezt kimondani, de nagyon nehéz megvalósítani. Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a saját életében, szüksége van valamire, aminek már előre örülhet. Ha a bekövetkezendő vagy várható gondokra, bajokra gondolunk, nem tudunk örülni a mának sem. Makarenko az „egymást követő optimista távlatok rendszerérőt" beszél. Arról, hogy az ember a jövő felé halad, arról, hogy ma azért jó élni, mert holnap valami öröm vár. — És valóban vár? És mi okozhatja nekem ezt a holnapi örömöt? — A mában lenne az öröm forrása, vagy a múltban ? Attól függ. hogy mit keresünk a múltunkban, s attól, hogy milyen a saját hozzóllásunk, hogy meg akarjuk-e találni a jót. Sokan újra meg újra visszatérnek gondolatban az elszenvedett igazságtalanságokhoz. sorscsapásokhoz, kellemetlen, megalázó emlékeikhez és azt gondolják, hogy ők az „örök vesztesek", a „peches emberek", akiknek soha sincs szerencséjük. Arra gondolnak, hogy milyen más lenne a világ, ha... Az ilyen gondolatok sem az egyén, sem a közösség szempontjából nem vezetnek semmi jóra. Mások a múlt kellemes emlékeibe menekülnek. Az .akkor minden más volt" vagy a „bezzeg az én időmben" szemlélet nagyon csúnyára, már-már elviselhetetlenre festi a mát s megfoszt a holnap örömétől. Vagyis nemcsak a jövő, hanem a jelen is nagyon fontos. Jó lenne megtanulni örülni minden pillanatnak s nem elfutni fölötte azzal, hogy már várjuk a következőt, esetleg az éppen kellemetlent Megpróbálom életközeibe hozni eszmefuttatásomat: délelőtt arra gondolunk, hogy vajon mi lesz ebédre (biztos megint odaégett a hagyma). Amikor ebédelünk (bár mégsem égett oda a hagyma) nem is tudjuk mit eszünk, csak bekapjuk, ízlelés nélkül nyeljük le a finom falatokat, és már azon dühöngünk, hogy milyen sok munka vár délután. S ha végeztünk az evéssel, egy percig sem maradunk az asztalnál, rohanunk tovább, megfosztva magunkat a jóllakottság és a békés emésztés boldog tudatától... Ha éppen vasárnap van, ahelyett, hogy annak örülnénk: végre együtt ebédel a család, a felhalmozódó mosogatnivaló miatt nyugtalanítjuk magunkat. Ha mosogatunk, nem vesszük észre, milyen szépen csillog az edény s hogy mór csak néhány perc és rendben, tisztán ragyog a konyhánk, hanem búskomoran a mosogató fölé hajolva azt morogjuk: estére kezdhetem az egészet elölről. .. \ ' Ugye kedves Olvasó, most már érti, mire gondoltam. Azt szeretném, ha legalább a kiküszöbölhető rosszat mellőznénk az életünkből. A saját dolgainkon, önmagunkon, az életünkön tudunk változtatni. Elég hozzá az akaratunk, az elhatározásunk, vagy a nézeteink a hozzáállásunk megváltoztatása. Hogy otthon legyünk a saját életünkben. A külső dolgokon — mert esik az eső, vagy mert nem esik, mert nem kaptunk friss kenyeret, mert zsúfolt az autóbusz — nem tudunk változtatni, ezeket csak elfogadhatjuk, alkalmazkodhatunk hozzájuk: kérjük a járatok sűrítését, megöntözzük a kertet korábban megyünk kenyérért Szerintem az élet nagy művészete éppen abban rejlik, hogy az életünket meghatározó tényeket és eseményeket a megfelelő helyre tudjuk besorolni és ne csináljunk problémát abból, amiből nem feltétlenül szükséges.
