A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 17. szám
HÉTVÉGE Robogunk Robog velünk a 17-es. összezötyköl minket, életterünk lélegzetnyi. A világ egy nagy szürke kabát, hátulról, jobbról-balról belénk tapad. Most valóban szűkösen vagyunk, ormótlanok vagyunk mint a medvék. Itt állok a legalsó lépcsőfokon, egész napi életérzésem belémszorul, nem izgek-mozgok, összehúznám magam egész picikére, hogy lehetőleg alig legyek. Mert itt aztán nincs terpeszkedés, olyan egyformák vagyunk! Összeboglyulunk, beleszuszogunk a kendők rojtjaiba, gallérokba. Időnként egymásra pillantunk lopva, félszeg tekintettel, vagy oldalról belebámulunk egymáshoz idomult gyűrött arcaink pórusaiba. Valami nyomja a bal lapockát, a fölső lépcsőn álló pocakja lehet, rám nehezedik egy súlyos váll, egy kitudjakihez tartozó könyök beletolakodik az oldalamba, meg-megbök, aztán elhelyezkedik valahol a medencém és az alsó bordám közt. Talán macskaköveken gurul most a busz, zötyzöty, jobbról-balról összebakalódtunk, türelmes medvék vagyunk, szelíd mormoták. bazsalygunk. Nincs tiltakozás, nincs kiváltság, egyenlők vagyunk. Robog velünk a 17-es, vonszolja öreg géptestét, nyikorog, röszög és mi alig várjuk a Pillanatot, amikor megáll és föllélegzünk. Addig is nincs „Dogunk" és nem kell fázni. Most mintha lassítanánk, gyenge lökésekkel kiköhögi magát az autóbusz, megáll. Végre úgy tűnik, történik valami, néhány gyors szippantás a beáramló levegőből. A lefelé és hátrafelé tolatásnál sikárkozunk az utcai latyakon, csússz, szorgosan leveregetjük magunkat. A böhöm gépezet figyelmeztetően fújtat — gyorsan visszaszállunk —, és nehézkesen magához húzza suta szárnyait. Újra megindul alattunk a föld, megfeszülve szorulunk, csúnyulunk tovább. Csuda jó volna csinálni valamit, mondjuk kiáltani egy nagyot, itt, üveghez lapítva mindenki bámulatára nevetni egy jó harsogót. VESZÉLYBEN v A TEHENEK Sokan megírták, tehát sokan tudják, hogy Indiában szent állat a tehén, mivel az anyaság és az ártatlanság kettős jelképeként tisztelik. E tisztelet indította arra az állatvédőként ismertté vált görög Irén hercegnőt hogy az Európában veszélyeztetett helyzetűvé vált teheneket is Indiába próbálja menekíteni. Veszélyeztetettnek elsősorban azokat a teheneket tartja kontinensünkön, amelyeket a közös piacnak szállító parasztok azért akarnak tömegesen vágóhídra küldeni, hogy gazdaságuk a vaj piaci árát is csökkentő tejfölöslegtől megszabaduljon. Az említett okból kereken kétmillió tehenet kívánnak 1990-ig kiirtani Nyugat-Európában. Indiában viszont kétszázmilliónyi tehén él jelenleg, így voltaképpen semmi szükség az újabb jövevényekre, s az ottaniak nem is lelkesülnek túlzottan befogadásukért. Irén hercegnő mindazonáltal bizakodik terve sikerében, és buzgón harcol védencei menedékjogának megszerzéséért. Madridban már jótékonysági hangversenyeket is rendezett a pártfogolt tehenek javára, hogy nem csekély útiköltségüket előteremtse. E koncerteket, igen stílszerűen, mindig egy havasi pásztor alpesi kürtszója nyitja meg. Vagy legalább belemosolyogni a tükörképünkbe, belelehelni egy esetlen vigyorgást. Nem jó, szinte hallom, ahogy elsuttogják: „Ez megkergült? Nem elég, hogy... Még üvöltözik is!" Jó, hát akkor kérdezek valamit szelíden, barátságosan a szomszédomtól, ettől, aki itt melengeti csontos csuklóját a hónom alatt. Valami olyasmit, hogy „fárasztó egy nap volt ez a mai, ugye?", és megértőén bólintok Jobb lesz, ha egyszerűen sóhajtok egyet: Szűkösen vagyunk." De csak állok, álldigálok itt üveghez tapasztva szerencsétlenül, nem is pislogok bele az üvegen túli homályba, nem rajzolok ujjam hegyével karikát a párába, mint a gyerek, aki még látni akar valami újat. Halk szuszogással robogunk tovább, tenyésszük másnapi kedélyünket. És továbbra sem történik semmi. Olyan ez, mint egy színdarab, egy hosszú, unalmas színjáték, ahonnan hiányzik a rendező, hogy ide vagy oda toljon bennünket, így aztán csak statisztálunk vaskos, szürke jelmezekben. És valahogy csak nem sikerül kilépni a jelmezemből, hogy legalább kérdezzek valamilyen kis ostoba emberséges akármit. Homályos, tompa fényű ablakká szűkült a világ, nem maradt más mint nézegetni magam fejmozdítás nélkül, körömnyi távolságból. Nem nagy látvány ez a fénytelen elmosódott arc, énem alja. Jaj, de nagyon sajátunk ez az esti arc, nehogy viseljük holnapig! És elbúsulok. Mert holnap is robog majd velünk a 17-es. a 18-as és a 32-es, és a lélegzetvételnyi megállókon nem szállunk majd ki, nem sétálunk egyet majd akkor sem. ha lelkünk már mosolygósra háborogja magát, akkor sem, ha szép idő van kint és minden cseng-bong és énekelnek a madarak mert „Dógunk" van. A tavasznak sem engedjük majd, hogy meghódítsa kedélyünket mint a jó szesz, nem pazaroljuk az időt. A homályos ablak mögött szelídülünk tovább és nem csusszan ki a kérdés: „Nem tudja hol tartunk?" ÉCSI GYÖNGYI MILYEN A KÖCSÖGDUDA? A duda egyike a legrégibb fúvós hangszereknek. Kis-ázsiai eredetű, ismerték már a régi rómaiak és görögök, gyorsan elterjedt a többi európai nép körében is, a skótoknak egyenesen nemzeti hangszerükké vált. A népzenében éppúgy helyet kapott, mint a katonazenében, sőt a XVI. században a francia királyi udvarban is kedvelt volt musette nevű változata. Egy duda általában fúvócsőből, légtömlőből és sípokból, köztük basszussípból áll. Nem úgy a népi hangszerként sokfelé ismert köcsögduda. Mert annak ugyan se légtömlője, se sípja, de még fúvócsöve sincs. Egyszerű füleden köcsög vagy más, fazékszerű edény a teste, amelynek szájára kilyukasztott hártyát feszítettek. A lyukon átdugott bot. szőrcsomó vagy cirokszál húzogatásával s értő ember kezében valóban a dudáéhoz hasonló hangot ad. A régi zenét és a régi hangszereket kedvelő együttesek napjainkban is szívesen alkalmazzák. A képünkön látható utcai muzsikus viszont attól stílusos, hogy fején cilinderrel, azaz köcsögkalappal játszik köcsögdudán. JOGI TANÁCSOK Gy. B.-né galántai olvasónk azt írja. hogy özvegy édesanyja öt évig élt élettársi viszonyban egy férfival. Az édesanyja tulajdonát képező házban laktak. Azt kérdezi, hogy az édesanyja volt élettársának milyen jogai keletkeztek a szétválásuk után. Az élettársi viszony olyan tényleges állapot, amelyet jogrendszerünk általában nem szabályoz. így sem a Polgári Törvénykönyv, sem a Családi törvény nem tartalmaz külön rendelkezéseket az élettársról. Csak a házasságkötéssel keletkeznek a felek között olyan jogok és kötelességek, amelyeket az idézett törvények a házasságkötés tényéhez fűznek. Tehát azok között, akik ténylegesen élettársi viszonyban élnek nem keletkeznek a házassági jogokhoz és kötelességekhez hasonló jogok, mint pl. a kölcsönös eltartási kötelezettség, az együttélés, a hűség követelménye. Nem keletkezik közöttük osztatlan (hányadnélküli) házassági vagyonközösség sem. Nem keletkezik közös lakáshasználati joguk és a lakásépítő-szövetkezetben sem lehet közös tagságuk. Az élettársi viszonyt, mint lényeges állapotot, bármikor meg lehet szakítani. E viszony fennállása alatt a felek — kölcsönös megegyezésük szerint — vagy külön-külön gazdálkodnak, vagy közös pénztárból együttesen fedezik az együttéléssel kapcsolatos kiadásaikat. Mindegyikük külön-külön szerezhet vagyont, vásárolhat és eladhatja az általa szerzett vagyontárgyakat anélkül, hogy ehhez a másik fél beleegyezésére volna szükség. Az esetleg közösen szerzett vagyon, amelynek megvételéhez mindketten hozzájárultak, nem képezi az osztatlan közös (hányadnélküli) tulajdonukat, hanem mindkettőjük hányados tulajdonát képezi, amelyben mindegyiknek olyan tulajdoni része van, mint ami az általa a vagyontárgy megszerzésére fordított összegnek felel meg. Egyes általános előírások azonban az élettársakra is vonatkoznak. így például a Polgári Törvénykönyv szerint abban az esetben, ha az örökhagyónak sem házastársa, sem leszármazottja nem maradt, a törvényes örökösök II. és III. csoportjába tartoznak — többek között — azok a személyek is, akik az örökhagyóval ennek halálát közvetlenül megelőző egy évben közös háztartásban éltek. és ez okból a közös háztartásról gondoskodtak vagy az eltartásukkal az örökhagyóra voltak utalva. Ez a rendelkezése azonban általános jellegű, mert nem csak az élettársi viszonyra (férfi és nő együttélésére) vonatkozik, hanem bárkire (férfire, nőre, rokonra), aki az egyévi közös háztartás törvényes feltételét teljesíti. A lakásjog terén pedig abban az esetben, ha az elhunytnak nem volt a házastársával közös lakáshasználati joga, akkor ez a jog — többek között — ismét azokra a személyekre száll át, akik az elhunyt lakástulajdonossal a halálát megelőző egy évben közös háztartásban éltek, és nincs lakásuk. Ide tartozik az élettárs is. Természetesen akkor, ha az elhunytnak a házastársával közös lakáshasználati joga volt, akkor a halála után a lakás csak a hátramaradt házastársat illeti meg. Az új nyugdíjtörvény 54-ik paragrafusa is tartalmaz külön intézkedéseket az élettársakról. így abban az esetben, ha a nyugdíjasnak a nyugdíja képezi az egyetlen bevételi forrását, akkor élettársa esetében is felemelik a havi nyugdiját 1 700 koronára, ha az élettársa már legalább három hónapig vele él közös háztartásban, nincs nyugdíja, sem egyéb bevétele és az eltartásával a nyugdíjasra van ráutalva. Hasonló rendelkezés érvényes a szociális nyugdíjra is, amit azok a ráutalt személyek kaphatnak, akiknek létfenntartási szükségletei nincsenek biztosítva, ha betöltötték 65-ik életévüket, vagy ha rokkantak. A szociális nyugdíj legmagasabb összege egy személy esetében 1 000 koronát tesz ki. A mondottak értelmében olvasónk édesanyjának volt élettársa legfeljebb az együttélés alatt közösen, tehát mindkettőjük pénzén vett vagyontárgyak tulajdonának megosztását igényelheti, mégpedig olyan tulajdoni arányban, amilyenben ehhez anyagilag hozzájárultak. „Vidéki beteg" jeligével olvasónk azt írja, hogy rokkantságának megállapításával kapcsolatban megidézték a járási székhelyen lévő egészségügyi intézetbe. Azt kérdezi, milyen költségmegtérítés jár neki, igénybe vehet-e taxit, vagy mehet-e saját személygépkocsiján? A nyugdijtörvénykönyv 125. §-a és a végrehajtási rendelet 161 —166. i-ai értelmében a nemzeti bizottság megtériti azoknak a személyeknek a költségeit, kiadásait, akiket a szociális biztosítási előírások alapján egészségi állapotuk és munkaképességük megállapítása céljából tárgyalásra, vagy orvosi vizsgálatra megidézett. E személyek kísérőinek is megtérítik a kiadásaikat, ha az orvos előre igazolja, hogy az útra kísérőre van szükségük. Megtérítik a tömegközlekedési eszközök II. osztályú jegy árát, s ha az idézés helye a megidézett lakóhelyétől 100 km-nél meszszebb van, akkor a gyorsvonati pótlékot is. Megtéritik a helyjegyet, valamint a háló- és fekvő-kocsi költségeit akkor, ha ennek igénybevétele szükséges volt. Taxi vagy saját gépkocsi használata csak akkor engedélyezett, illetve ezek költségeit csak akkor térítik meg, ha az orvos a megidézett személy egészségi állapotára való tekintettel ennek szükségességét előre igazolja. Ennek az összegét az általános érvényes előírások alapján állapítják meg. Ugyancsak megtérítik a megidézett személy elmaradt keresetét is, ha az ügyének megtárgyalásával, vagy az orvosi kivizsgálással kapcsolatban erre az időre nem kap munkabért (fizetést). Ha azonban táppénzre van igénye, vagy a munkaadója ad bérmegtéritést, akkor a nemzeti bizottságtól nincs igénye megtérítésre. Szintén igénye van napidijra és elszállásolási díjra is, mégpedig az útiköltségek megtérítéséről szóló hirdetményben meghatározott feltételek mellett és összegben. Elszállásolási díj azonban csak akkor jár, ha az illető a tömegközlekedési eszközök igénybevételével nem tud a tárgyalás vagy a kivizsgálás napján éjfélig a tartózkodási helyére visszatérni. Napidíjra és elszállásolási díjra nincs igény akkor sem, ha a nemzeti bizottság szerve ingyenes kosztot vagy elszállásolást nyújt, úgyszintén intézeti tartózkodás idején sem. A fenti igényeket a tárgyalás vagy a vizsgálat befejezésétől számított két hónapon belül kell a megidéző nemzeti bizottságnál — a kiadásokat igazoló mellékletek becsatolásával érvényesíteni. Dr. B. G. 19
