A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 17. szám
X. Az elmúlt hetekben-hónapokban nyolc dél-szlovákiai járás iskoláit látogattam meg, s készítettem a látottakról-tapasztaltakról helyzetképet. E helyzetképek felvétele mellett megpróbáltam összegyűjteni egy általánosítható felméréshez szükséges adatcsoportot ezen iskolákban működő pedagógusok helyzetéről. Az alábbiakban ezen adatokat, s az adatokhoz kapcsolódó észrevételeimet, tapasztalataimat foglalom össze. Az általam meglátogatott teljes szervezettségű magyar tanítási nyelvű iskolákban összesen 224 pedagógus tanít, beleértve a napközis nevelőket és a pionírvezetőket is. Közülük 60 a férfi és 164 a nő. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a jelenlegi pedagógusállománynak csupán egynegyede férfi. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a férfiak korátlaga lényegesen meghaladja a nőkét. Például harminc év alatt férfi az adatolt iskolákban összesen 4—5 ha akad. A korcsoportok szerinti megoszlás együttesen az alábbi: a nyolc iskolában 30 éves korig 27 pedagógust találtam, ezek nagyrésze napközis nevelő és pionírvezető; 40 éves korig 65, ötven éves korig 88 és hatvan éves korig 39. A különbözetet a 60 éveri felüliek száma adja. Mindebből világosan látható, hogy a két középső korcsoport a legnépesebb, éppen az, amelynek pótlását az elkövetkező években kellene megoldani. Az a tény, hogy gyakorlatilag a harminc év alatti korosztályban zömmel napközis képesítéssel rendelkező nevelők vannak, további figyelmeztetésként jelenik meg a pedagógusutánpótíás egészének elemzésekor. Nyilvánvalóan arra utal, hogy gyakorlatilag több, mint egy évtizedes mulasztás történt a különböző szaktantárgyakra való pedagógusképzés terén. Ezek természetesen globális adatok. Hogy az egyes szaktantárgyak oktatásában a megfelelő szaktanárok hiányában már ma is komoly zavarok mutatkoznak, a fent említett évtizedes mulasztást a magyar pedagógusképzésben csak tovább nyomósítja. E tágabb adatolás mellett további felméréseket is készítettem pedagógusaink között, amely már részletesebb szakmai, társadalmi és szociálpolitikai kérdéseket is érint, illetve érintett. Az imént említett 224 peda12 gógus közül negyvenegyen válaszoltak kérdéseimre. Szeretném megjegyezni, hogy ez esetben igyekeztem a férfiak és a nők arányát úgy irányítani, hogy a válaszadók fele férfi, a másik fele nő legyen. Kérdéseim, illetve a kérdéscsoportok alapján kíváncsi voltam az életkorra, a családi állapotra, továbbá arra, hogy az illető pedagógus helyben lakik-e, avagy ingázó. Megkérdeztem, hogy milyen szakon végzett, s hogy jelenleg mit tanít. Érdeklődtem a heti óraszámok felöl, s hogy azt soknak, avagy kevésnek tartja-e^ Megkérdeztem azt is, hogy volt-e lehetősége postgraduális stúdiumra, s hogy naponta hány órát fordít a felkészülésre. A továbbiakban érdekelt, hogy a saját szakával, kapcsolatos szakirodalomhoz hozzájut-e, azon túl pedig, hogy személyesen milyen szakfolyóiratokat járat. Érdeklődtem a pedagógusok lakáskörülményei iránt, de kíváncsi voltam arra is, hogy gyermekeit milyen iskolába járatja, illetve járatta. A továbbiakban arról kértem adatokat, hogy van-e saját könyvtára, s hogy abban körülbelül hány könyv található. Az is érdekelt, hogy napjainkban egy-egy pedagógusnak hányszor nyílik módja ellátogatni színházba, moziba, koncertre, esetleg múzeumba, vagy egyéb rendezvényre, s természetesen a külföldre való utazás lehetőségeit is megkérdeztem. Végül pedig afelől érdeklődtem, hogy milyen kérdések foglalkoztatják pedagógusként és magánemberként tanítóinkat, s végül, hogy milyennek találják a pedagógusok társadalmi megbecsülését erkölcsi és anyagi vonatkozásban. A fenti kérdésekre, amiként az előbb is megjegyeztem, 41 pedagógus válaszolt; tizenhét férfi és huszonnégy nő. A férfiak közül kettő volt harminc évnél fiatalabb, a nők közül három. Negyven évig négy, illetve tíz; ötvenig öt, illetve tíz; hatvan éves korig négy, illetve tíz, hatvan felett pedig egy-egy pedagógus válaszait összegezhettem. Végzettség szerint tizenhét féle kettős kombinációt találtam. A többség alsó tagozatos — 10 tanító — képesítéssel rendelkezett. A második nagyobb csoport — 7 pedagógus — matematika— —fizika szakos, a harmadik nagyobb létszámú csoport — öt pedagógus — pedig magyar—szlovák szakos volt. A többi kombináció ennél alacsonyabb létszámot képviselt. Ez nem jelenti azt, hogy az adatolt iskolákban általában is ilyen az arány; ez inkább a véletlen eredménye, hiszen jelenleg még minden iskolában — ha nem is problémáktól mentesen — de az egyes szaktárgyakat megfelelő képesítéssel rendelkező pedagógusok tanítják. A további kérdésre, miszerint volt-e lehetősége posztgraduális stúdiumokat végezni a megkérdezettek közül 29 pedagógus igenlő választ adott, nemleges választ tíz megkérdezett adott, míg ketten a kérdésre nem feleltek. A nemleges választ elsősorban az alsó tagozatos képesítéssel rendelkező pedagógusok — azok közül is elsősorban a pedagógiai gimnáziumban végzettek — adtak. Mint ismeretes az egyes tagozatokon tanító pedagógusok központilag előírt heti óraszám szerint végzik munkájukat. A legtöbb heti óraszám — huszonhárom — az alsó tagozatos pedagógusokra esik. A felső tagozatosok kötelező heti óraszáma 21. Csupán az arányok miatt jegyzem meg, hogy a gimnáziumokban működő pedagógusoknál ez heti 19 órában van megszabva. Hogy a gyakorlatban ezek az arányok megfelelőek-e, arra a megkérdezett pedagógusok a következőket mondták. A 21, illetve a 23-as heti óraszámot 29-en megfelelőnek, vagy elégnek mondták. Nyolc pedagógus véleménye szerint ez az óraszám sok. Általában a mindennapos gyakorlat alapján ez akkor és ott fogadható el, ahol az adott iskolában
