A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-21 / 17. szám

kült töbrök alján gyülemlik össze, ezáltal paratartalma telítődik és ez köd vagy harmat formájában kicsapódik. A fent említett egye­dülálló talaj és klímaviszonyok hatására ma­radhatott fenn az előbbiekben tárgyalt kár­páti sáfrány, valamint a a mocsári májvirág (Parnassia palustris) és a kosborfélék, tárni­csok néhány faja is. A Pelsöci-fennsik páratlanul gazdag nö­vényvilága jobbára szárazság- és melegked­velő, mészigényes, pannon—sztyeppi fajok­kal van képviselve. Számottevő lelőhelyük a fennsík meredek lejtőjének karsztbokorerde­­iben, sziklagyepeiben találhatók, Szalóctól Kuntapolcáig. Amikor a fennsíkon a Nagy- Hegyen és a Piros-Bérc lejtőin még a tél az uralkodó, addig Pelsőc és Vígtelke fölött a sziklák védelmében megjelennek az első hír­nökök. A tavaszi hérics (Adonis vernalis), hegyi ternye (Alyssum montanum) aranysár­ga virágai versenyre kelnek a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) lila csokraival. Utánuk jelentkezik a ritka eper gyöngyike (Muscari botryoides) apró, fürtszerü virágzatával. Jó­val gyakoribb rokona a fürtös gyöngyike (Muscari racemosum) kék virágaival élő sző­nyegként borítja be a Gömöri-rét fakó gye­pét. A vágásokban, sűrűbb cserjésekben ta­lálkozhatunk a szálanként növő, védett ma­gyar lednek (Lathyrus pannonicus subsp. collinus) hófehér virágaival. A karszt­vidéken még van 3—4 lelőhelye, de minde­nütt kevés egyedszámban él. Amikor bekö­szönt május, a virágok hónapja, nem lehet betelni a szebbnél szebb (és ritka) virágok színpompójával. A füves erdőszéleken bontja szirmait a pázsitos nőszirom (Iris graminea). Liláskék alapon sárgával csíkozott virágai a levelek hónaljában párosával jelennek meg. Egy-egy virág élettartama mindössze 2—3 nap. A fennsíkon még több kisebb kolóni­ában él, szerencsére a virágzás idejét nem számolva, elvész a sűrű aljnövényzetben. A sziklagyepek ritka növényei közül seregesen terem az árvalányhaj (Stipa sp.), lila ökörfark­kóró (Verbascum phoenicum), ritkábban az osztrák sárkányfű (Dracocephalum austri­­acum) és a borzas vértő (Onosma visianii). Elbűvölő látvány a szélben hullámzó árva­lányhaj tollas termése, főleg akkor, ha a lenyugvó nap sugarai megcsillannak a sely­mes pillákon. Elterjedéséről megkapóan ír Wágner János az 1902-ben kiadott Magyar­­ország virágos növényei c. könyvében: „Te­rem sziklás, homokos mezőkön, körülbelül azokon a helyeken, ahol a magyarság lakik." A fennsík további féltett ritkasága a cserszö­­mörce (Cotinus coggygria). Ez a kúszó-heverő szárú cserje a Földközi-tenger mellékén ott­honos, itt megmaradt kis telepe elterjedésé­nek északi határán fekszik. A cserszömörce levelére jellemző, az őszi skarlátpiros elszí­neződés. Sajnos a fennsik „életében" vannak olyan nem kívánatos változások, amelyek gyógyít­hatatlan sebeket ejtenek természeti egyen­súlyán. A gombaszögi kőbánya és mészgyár, valamint a kiaszfaltozott pelsőci „Závóz", mind ezek közé tartoznak. A leírtakból, bemutatottakból kitűnik, hogy a Pelsöci-fennsik növényvilága valóban cso­dálatos, azonban ez a csoda csak akkor lesz ezentúl is valóságos, hogyha megértő, ter­mészetszerető emberek fogják védeni egye dülálló flóráját. Dr. GORDON LÁSZLÓ (a szerző felvételeij n I HALLOTTUK n I OLVASTUK _J L LÁTTUK KÖNYV A téli olimpia képes krónikája Több mint egy éve, hogy tavaly februárban fellobbant a kanadai Calgaryban a XV. Téli Olimpiai Játékok lángja. Hogy az azóta, a Prágai Olympia Kiadó gondozásában az ese­ményeit összefoglaló színes album megjele­nésűig eltelt mintegy tíz hónap sok-e, vagy kevés, nézőpont kérdése természetesen. Ha hazai könyvkiadási gyakorlatunk szemszögé­ből nézzük, úgy aránylag rövid idő, ha eset­leg abból indulunk ki, hogy ugyanebben az időszakban Magyarországon már lapozható az időközben lezajlott szöuli nyári játékok pazar kivitelezésű albuma is, nos akkor vi­szont meglehetősen hosszúnak mondható a könyv átfutási ideje. Persze nem mindenkép­pen elmarasztalni akarom emiatt, hisz feltét­lenül van egy kimondott előnye is a mostani megjelenésnek. Mégpedig az, hogy a nyári játékok fényében időközben kissé elszürkült calgaryi események most újraéledtek az al­bum jóvoltából. Az ember most újraélheti bizonyos fokig a havas és jeges versengések akkor szintén szenzációszámba menő eseményeit, izgal­mát, újra hatalmába kerítheti a televíziós közvetítések során megismert sportlétesít­mények pazar mivolta, a megnyitó ünnepség színpompája. Újra szemtől szemben érezheti magát a havas lejtök és jégpályák csillaga­ival, kimagasló egyéniségeivel; a háromszo­ros aranyérmes Nykánennel és a gyorskor­csolyázó holland Yvon van Genippel a továb­bi aranygyűjtőkkel, Gunde Svannal, Zurbrig­­gennel, az olasz Tombával, a műkorcsolya csillagaival, Boitanoval, Katarina Wittel, Besztyemjanovával és Bukinnal. Vagy feli­dézheti a jégkorongtorna mérkőzéseinek for­ró hangulatát, vagy éppenséggel a záróün­nepély, a búcsúzás megható szépségét. S újraélheti természetesen a csehszlovák spor­tolók sikereit, Ploc és Malec, valamint a síelők ezüstös és bronzos örömét vagy ép­penséggel a hokisok levitézlését. A kötet dokumentációs részében az ér­deklődő választ kap az olimpiával, az olimpia színhelyeivel kapcsolatos minden lényeges kérdésére, s megtalálja természetesen a já­tékok eredménylistáját is. Ezen túl a könyv szövegi részében — megtalálja az egész játékok, majd külön-külön az egyes sportá­gak versenyeinek tömör krónikáját is. Pavel Kiapus, Pavel Novotny, Zvonimír Supich és Karel Procházka dolgoztak e .szövegi és do­kumentációs részen, a közel 200 színes felvétel pedig többségében a WEREK ügy­nökségtől, Peter Pospísiltöl és Stépán Skor­­piltól származik. Németh Gyula SZÍNHÁZ Vendégjáték Londonból A világ egyik legtöbbet utazó színháza az 1981-ben alakult és azóta a földkerekség több mint 250 városában vendégszerepeit londoni Cheek by Jow! társulat. Az együttes neve legföljebb értelemszerűen fordítható le. és ebben a formában körülbelül annyit je­lent, mint bizalmas közelségben, avagy arc­cal arc mellett, esetleg vállvetve ... Mindezt csupán azért érdemes prágai és bratislavai vendégjátékuk kapcsán részletezni, mert amit a színpadon produkálnak, az valóban a szó legnemesebb értelmében „workshop"­­nak, azaz műhelymunkának tekinthető. Leg­alábbis a hozzánk hozott előadásaik min­denképp ezt bizonyították. Bratislavai vendégjátékuk első estéjén Szophoklész tragédiáinak egyikét: a Philokté­­tészt mutatták be a Hviezdoslav Színház zsúfolt nézőtere előtt. Sietek hozzáfűzni: aligha véletlen, hogy csehszlovákiai turné­jukra ezt a darabot hozták el, hiszen ez a két évvel ezelőtt született produkció fesztiváldí­jakat is nyert. Az előadás külön érdekessége, hogy a földi lét szörnyű kínjait végigszenvedő Philoktétész emberi kálváriáját hetvenöt percbe tömörítve, szünet nélkül adja elő a társulat — elsősorban a szophoklészi tragé­diának arra az üzenetére helyezve a hang­súlyt, hogy az igazságba vetett szilárd hit és az emberi jóság még a legreménytelenebb helyzetekben is kivívhatja az istenek könyö­­rületét. A Londonból érkezett Cheek by Jowl tár­sulat vendégjátékának második napján egy Shakespeare-mű: A vihar szerepelt a progra­mon. Pontosabban ennek az 1612-ben irt, ötfelvonásos színműnek egy, a valóban rend­hagyó színpadi stílusgyakorlatok közé soro­landó adaptációja. Precízen, aprólékosan ki­dolgozott örömszínház ez a produkció, amelyben ez a világjáró társulat a szöveg fölé helyezi a színészi játék kifejező erejét. Ilyenformán szinkrontolmácsolás nélkül is szinte minden pillanat érthető, sőt közérthe­tő. A színészek sajátos viszonyrendszert ala­kítanak ki egymással, miközben lehengerlő tempójuk a koncentráció és a színészi jelen­lét kivételesen magas fokát mutatja. És ha mindennek összegezéseképpen azt mon­dom: érdemes volt meghívni hazánkba a londoni Cheek by Jowl társulatot, akkor ezt inkább a vájtfülűek és a rétegigényekkel rokonszenvezők szemszögéből állítom. Miklósi Péter FILM Akii Miklós Mikszáth Kálmán kalandos, romantikus re­gényének színes magyar filmváltozatát lát­hatta az ipolynyéki közönség a VI. Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok nyitó rendezvényén. A film alapanyagául szolgáló művet 1903 januárjától fél éven át a Vasárnapi Újság közölte folytatásokban. A folytatásos közlé­sek nagy olvasói sikert hozhattak, hiszen még ugyanabban az évben füzetekben is kiadta a regényt tizenkét folytatásban, sőt könyvalakban is megjelent Akii Miklós cs. kir. udvari mulattató története címmel. Mikszáth tökéllyel valósította meg a foly­tatásos regény, elbeszélés műfaji törvényeit. Az egyes részek bővelkednek fordulatokban, amelyek így kielégítik az olvasó igényeit arra a hétre, ugyanakkor jó oka van türelmetlenül várni a következő heti folytatást. Mikszáth eleven, szemléletes, ízes stílusa magával ra­gadta az olvasót, aki meg nem unhatta a mese szövését. Révész György rendező szabadon bánt az alapanyaggal, új epizódokat talált ki, máso­kat áthelyezett vagy továbbszőtt, igyekezett egységes formát, folyamatos meseszövést adni a filmjének. Az igyekezet ezúttal csődöt mondott. A film szétesik, aki nem olvasta Mikszáth regényét, az előtt nem áll össze egy egésszé a „kalandos, romantikus" törté­net. Akii Miklós, I. Ferenc császár udvari bo­londja a film főszereplője, aki nőcsábász. ügyes kókler, komédiás, udvari tanácsadó egy személyben, született kalandor. Tulipá­nos Fan-tan testvére. Bajba sodródik, élete veszélyben forog, de furfangos eszével, rá­termettségével szerencsésen megmenekül, kimászik minden csávából. Sőt, elnyeri szíve választottját, frigyükön az isten és a császár áldása. Alakítója Hirtling István, olykor felvil­lantja színészi intellektusát, színpadról már ismert tehetségét, Akii megformálásában azonban adós marad. Nem ő tehet róla, hogy Akii alakja, jelleme, arca belemosódik a töb­bi fő- és mellékszereplő tengerébe. Közülük is a császárt megszemélyesítő Helyey László, a Szepessy báró jelmezébe bújt Cserhalmi György és a Kovács Ilonkát üdén-frissen játszó cseh Éva Vejmélková neve érdemel említést. A film operatőre Szécsényi Ferenc, zenéjét Szörényi Levente és Mártha István szerezte. Urbán Aladár FOLYÓIRm, POLIP Új lapot forgatok. Annyiban új, hogy koncep­ciójában érezhető a felszabadultság, meg annyiban, hogy ez a tetszetős színes rock­magazin már nálunk is kapható — igaz a többi laphoz képest eléggé magas áron. A címoldal, akárcsak más hasonló jellegű fo­lyóiratoké, merész, bizarr, egyúttal szemnek tetszetős, a képmontázsból már első látásra lehet következtetni a belső tartalomra. Budapestet ma már nem hiába nevezik a szocialista Európa rockzenei Mekkájának, hi­szen az idén is számos világsztár fordult meg a Sportcsarnokban, illetve a Népstadionban (Duran-duran, BROS, Kool and the Gang) s még további csemegék várhatók az elkövet­kező hónapokban. A POLIP szerkesztői igen jól telibe találtak, amikor koncertbeszámo­lóknak is helyet adnak lapjukban, igyekezve visszaadni a koncerthangulatot, s érzékeltet­ni az ottani atmoszférát azokkal is, akik távol laknak a magyar fővárostól (beleértve a csehszlovákiai magyarságot is). Böngészve a szerkesztőgárda névsorában örömmel állapí­tottam meg, hogy a POLIP-ot neves zenei szakértők, kritikusok állítják össze (csak né­hány név a teljesség igénye nélkül: Göczey Zsuzsa, Lörincz Andrea, Zorán Sztevanovity, Mola György, Zétényi Zoltán vagy a főszer­kesztő Frank Iván). Az itt felsorolt nevek minőségileg kifogástalan Írásokat garantál­nak, s amint azt tapasztalhattam, azok a popelőadók is nyílt teret kapnak a negyven­­nyolc oldal valamelyikén, akik idáig valami­lyen kényszer miatt kimaradtak a magyar rockéletböl. Végre itt az első olyan magyar rockszaklap, amely sok apró hírt is közöl a magyar popelőadók legaktuálisabb dolgairól — ezt az idáig betapasztatlan űrt az Ifjúsági Magazinnak sem sikerült kitöltenie. A Traces rovat rendszeresen a külföldi popzenét is reflektorfénybe állítja, de elsősorban a kuri­ózumokat emeli ki. A Háttérben illetve a Sztárintim rovat egy-egy popelőadót ismer­tet meg érdekes megvilágításban. A POLIP című magazinra olyannyira jel­lemző a sokrétűség, hogy műfajon belül is a legszélesebb irányzatokkal foglalkozik a he­­avy-metaltól a dzsesszig, az igényes rocktól a teenybopper irányzatig. Ami talán az ilyen jellegű folyóiratnál nem megszokott, helyet kapott a folkzene is Táncháztáji hírmorzsák címmel. A szerkesztőgárda természetesen a tinédzser korosztályra is gondolt, Így néhány színes posztert is közölnek külföldi, illetve magyar sztárokról. A hanglemezgyűjtők hó­­napról-hónapra részletes tájékoztatást kap­nak a világban megjelenő új korongokról, mindezt a kiadó nevének a feltüntetésével is! Koller Sándor 9

Next

/
Thumbnails
Contents