A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 17. szám
II. Pelsőci-fennsík A Csetnek-patak és a Sajó völgyéből szinte eszményi formájú fennsíkként emelkedik ki az a hatalmas mészkőoszlop, amelyet a környékbeliek Nagy-Hegynek neveznek. A fennsíkon barangolva első tekintetünk a 10—30 m mély és 100—200 m átmérőjű teknő formájú töbrökön akad meg. A töbrök oldalán és peremvidékén az intenzív talajerózió miatt a felszínre került a hófehér alapkőzet, amely a formák utánozhatatlan skálájával tűnik ki. A külszíni karsztformák eme gazdagsága sehol sem olyan szembetűnő, mint a Csengölyuk és a Macskalyuk környékén. Hogy némi képet alkothassunk flórájáról, tudni kell, hogy felszínén nem található semmilyen forrás vagy külszíni vízhálózat. Ennélfogva a csapadék (eső) csekély hányada elpárolog, mig nagyobbik része majdnem nyomtalanul vész el a sekély talajban, hogy néhány kilométerrel arrébb a fennsík lábánál bővizű forrásként törjön a felszínre. Ennek következtében a növények nagy részének vegetációs időszaka a koratavaszi, nyár eleji hónapokra esik, amikor is a lassú hóolvadás után a talaj még elegendő nedvességet tartalmaz. Flórájának változatosságát nagy mértékben befolyásolja a Gömör-Szepesi Érchegység közelsége.'Árnyas sziklafalain, magashegyi rétjein, a töbrök alján kárpáti jellegű növényfajok telepedtek meg az uralkodó szárazság- és melegtűrö pannon fajok szomfennsíkok szédságában. Ezek a többnyire magashegységi növények még az eljegesedés (glaciális) időszakából maradtak fenn, mint maradvány (reliktum) növények, ezért flóratörténeti szempontból itteni jelenlétük megkülönböztetett figyelmet és védelmet igényel. Első számú ilyen faj a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus), amelyet 1986 áprilisában sikerült felfedezni egyik természetkedvelö ismerősömmel, Musinszky Elemérrel. Ez az apró termetű, de hivalkodó színű növény az alhavasi, havasi rétek ékessége, a Pelsöcifennsíkon egy eldugott töbörben talált menedéket az évezredek folyamán. A koratavasz további kárpáti jellegű növényei az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa) és a sugár kankalin (Primula elatior). Az előbbi a bükkösök szubendemikus virága, míg a sugár kankalin a nálánál jóval gyakoribb tavaszi kankalin (Primula veris) rokona. Az árnyas, sziklás helyeken bontja szirmait a havasi iszalag (Clematis alpina) és a buglyos kőtörőfű (Saxifraga paniculata). A fennsík növényvilágában külön említést érdemel a töbrök virágai Növényparadicsom rendhagyó flórája. Fajgazdagságát két sajáa Gömör-Tornai »ős jelenség határozza meg: 1. A tobrok álján vastagabb es jobb víz-Karszton gazdálkodású talajréteg halmozódik fel, megfelelőbb életteret biztosítva az itteni fajoknak, még a nyári aszályok idején is. 2. A másik, szinte hihetetlennek tűnő jelenség, hogy még a nyári 30—35 °C-os kánikulák idején is előfordul fagypont körüli hőmérséklet a töbrök alján az ún. hőinverzió 'következtében. Ennek lényege, hogy szélcsendes, derült éjszakákon a nagyobb sűrű ségű hideg levegő a tölcsérszerűen beszű-Csak ritkán akad a szemünk elé a védett magyar lednek Egy eldugott töbörben maradt fenn a hivalkodó színű kárpáti sáfrány ► ◄ Csodálatos színű virágaival hívja fel magára a figyelmet a pázsitos nőszirom Egyedülálló látvány a „lángoló" cserszömörce 4H A Pelsőci-fennsík flórájának jellegzetes növénye az árvalányhaj 8
