A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 17. szám
Énekkar nélkül élni sem tudnék! Amikor kimondta a fent leírt mondatot Stubendek István, a komáromi (Komámo) Csemadok alapszervezete és a Szakszervezetek Művelődési Háza Egyetértés Vegyeskarának karnagya, maga is szinte megrettent, mert persze ez így egy kicsit túlzás, de annyi igaz, hogy: ... — legszívesebben minden este tartanék énekkari próbát. Annál is inkább, mert a lányom is tagja az énekkarnak, így a családi élet sem szünetel teljesen a próbák idején. — A komáromi vegyeskar nem tartozik a több évtizedes múltú kórusokhoz. Nehéz vagy könnyű volt-e a tagtoborzás ? És a város, hogy fogadta az első bemutatkozást? — A mi kórusunk még tíz éves sincs, de nem mi voltunk az első komáromi kórus. Ebben a városban hagyománya volt a közös éneklésnek. A pártolókat és a közönséget nem volt nehéz megnyerni. Sok jó zenész él Komáromban. Először csak tizen, tizenöten jöttünk össze. Többségükben óvónők, tanítónők voltak az érdeklődők. A férfiak között ma sincsenek pedagógusok, de értelmiségiek valamennyien. Van közöttünk múzeumi dolgozó, némök, tudományos kutató, építész és vegyész. Nem a közös szakma tart össze minket. Azok az emberek tagjai kórusunknak, akiknek tényleges igényük van az önművelésre, a kellemes, baráti társaságban eltöltött estékre. Énekelünk, de közben megbeszéljük a napi eseményeket. Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek találkozzanak és elbeszéljék a gondjaikat egymásnak. azért megálljuk a helyünket abban a rangos mezőnyben, és semmiképpen se valljunk szégyent! Sikerült. Különdijat kaptunk: a lelkes átélés díját. Vigaszdíj féle volt, de nekünk a „nagy siker". Hazafelé — és ez mára hagyománnyá vált —, megálltunk Vágsellyén (Sara nad Váhom) a Kazacsok vendéglőben és a teraszon megisszuk a győzelmi kristályserlegből a pezsgőt, és ingyenkoncertet adtunk záróráig a városnak. Ahogy teltek az évek, egyre nagyobb sikereket értünk el. 1984-ben, a VI. Kodály Napokon már a III. helyen végeztünk, 1987-re feljöttünk a II. helyre, megelőzve olyan nagy hagyományú és tudású kórusokat, mint a somorjai (Samorin) és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda). — És ki lett az első? — Egy női kar. Pedig nem szokás egyazon mércével mérni a női kart, a férfi kart és a vegyeskart, de hát... — Az egymással — egymás hangjával — való ismerkedés után milyen repertoárral kezdett a kórus? — Azzal, ami mindannyiunk szívéhez a legközelebb áll, ami a legkézenfekvőbb, a legegyszerűbb, mégis a legszebb: népdalokkal. Igen ám, de jött a Kodály Napok! Szerettük volna megmutatni magunkat. Beneveztünk. Gondoltam, a megmérettetés sohasem árt. Olyan műsort állítottam össze, hogy — Gondolom nem véletlenszerűen válogatja a kórus számára a betanulandó műveket Most éppen min dolgoznak és mik a távolabbi jövőre vonatkozó tervei? — Az egyszerűtől haladunk az egyre öszszetettebbig. A legrövidebben igy jellemezhetném a munkánkat. Amint már említettem, Bárdos Lajos népdalfeldolgozásaival kezdtünk, azután belekóstoltunk a barokkzenébe, majd Kodály népdalfeldolgozásaiba. A cseh zeneszerzők közül Eugen Suchon műveiből tanultunk be néhányat, sikert arattunk még 1981-ben egy modern müvei, amely tulajdonképpen szavalókórus, Tomnisz észt zeneszerző müve, dallam nélküli ritmusjáték. Arra törekedtem, hogy széles, színes legyen a repertoárunk, hogy mindig, minden igényt ki tudjunk elégíteni. Sok mű van még bennem, amelyeket még nem lehet a csupán nyolc éves kórussal betanítani. így is nagy léptekkel haladunk előre. Az 1985-ös Kodály Napokon már Cernohorskynak az 1600-as évekből való fúgáját énekeltük! És bele mertünk kezdeni Händel Messiás oratóriumából a Halleluja kórusmü betanulásába. Elő is adtuk, itt Komáromban, a Szent András templomban orgonakisérettel. Mit mondjak? Gyönyörű volt! Ez egy olyan mű, hogy ha egy ötven éve fennálló kórus tanulja be, akkor annak is dicséretére válik, nem még nekünk. Csodálatos vök a hangok harmóniája, szálltunk valahova, az is aki énekelt, az is, aki hallgatta. A kép, a szó nem tud ilyen élményt nyújtani, hanem csak a zene képes erre. Az ilyen igényes müvek betanulására maguk a kórustagok is ösztönöznek, így lesz kölcsönös a többre vágyás, az előbbre lépés akarata. — Minden amatőr művészeti csoport örök gondja az utánpótlás kérdése. Önöknél hogy van ez? — A gond nálunk is gond. Egyelőre nem aktuális, nem égető, de a jövőben számítani lehet rá. A Komáromi Magyar Tanítási Nyel vű Gimnáziumban is vezetek kórust. Sajnos, a diákok a sok fontos és kötelező tantárgy mellett az énekkari próbákat már alig látogatják. Nincs rá idejük. De bízom benne, hogy majd tíz év múlva éppen belőlük lesz kórusunk utánpótlása, vagy más kórusok utánpótlása. Mert, aki egyszer zeneközeibe kerül, az nem szabadul egykönnyen. Bízom a tanítványaimban is. A helyi Művészeti Népiskolában zeneelméletet és fuvolát tanítok. Az Egyetértés Vegyeskar nem él elszigetelten. Baráti kapcsolatok fűzik a somorjai és a zselizi (Zeliezovce) kórushoz, valamint a kassai (Kosice) Csermely kórushoz. Sajnos, a legutóbbi Kodály Napokon velük már nem mérhették össze tudásukat. A magukba zárkózás veszélye sem fenyegeti a komáromiakat. A Német Demokratikus Köztársaságban Komárom testvérvárosa Weissenfels vegyeskórusával is látogatják egymást, és rendszeres a kapcsolatuk a szentendrei városi kórussal. Stubendek Istvánt pedig viszontláthatjuk úgy is, mint a CSMTKÉ tagját, de úgy is. mint annak alkalmi karnagyát. Mindebből látható, hogy vallja — Bárdos Lajos szavaival —: lehet zene nélkül élni, de minek... FISTER MAGDA Megújult tenniakarással EGY CSEMADOK-ÉRTÉKELŐ TAGGYŰLÉS MARGÓJÁRA A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) DAC, sok csatát-vitát látott étterme adott helyet a Csemadok Dunaszerdahelyi Lörincz Gyula Alapszervezete értékelő tagsági gyűlésének. A megjelentek száma nem adott okot nagy derűlátásra, s a gyűlés előkészítésére is a sietség nyomta rá bélyegét. A beszámoló az elért eredmények mellett kritikus nyíltsággal szólt a vezetőség munkájának hiányosságairól, a tagalap-fejlesztés gondjairól, a fiatalokkal végzett munka megjavításáról, a filmklub tevékenységének válságáról, s a tervezett rendezvények (könyvbörze, környezetszépítő munkaműszak) egyértelmű kudarcáról. A vita tartalmas és széleskörű (16 tag és 2 vendég fejtette ki véleményét), volt, s a problémák, jelenségek felvetésével, gondok egész sorát vetette fel, amelyek többségükben általános érvényűek. Jarábik Imre, a Dunaszerdahelyi Városi Népművelési Központ igazgatója, a Bartók Béla Vegyeskar karnagya a szokványostól eltérően, nyílt, névre szóló bírálatokkal, igényes problémák és jelenségek felvetésével adott szokatlan lendületet a vitának. Kritikával illette a vezetőség munkáját, azt, hogy az értékelő tagsági gyűlés nem tudott újítani sem formai-szervezési, sem tartalmi téren. Hiányolta, hogy a középiskolai és a munkásifjúság körében szervezett tagjaink szinte nincsenek képviselve a taggyűlésen. Beszélt a mozgalom sorvadásáról, lelkes amatőr népművelők hiányáról. Több felszólaló (Jarábik Gabriella, Szakáll István, Simon Béla) birálóan érintette a Csemadok Dunaszerdahelyi városi szervezetének kettéválását, két kisebb szervezetre bontását. Elsietett döntésnek érezték. Fontos feladat lesz mindkét alapszervezet számára helyrehozni a kettéválás okozta problémákat, hiányosságokat, mulasztásokat. Nem képezheti vita tárgyát az alapelv, hogy mindenki maga választja meg, melyik alapszervezetben akar tevékenykedni. Annak sem szabad megtörténnie, hogy a két alapszervezet között megszakadjon az összhang, netán szövődményes viszony, egészségtelen rivalitás alakuljon ki. Sürgető feladatként merült fel a gyűlésen a tagsági alap további bővítése, bár nagyobb panaszra nincs ok e téren Dunaszerdahelyen. Újabb és újabb tagokat megnyerni, lendületesen erősíteni sorainkat, viszont létfontosságú állandó jellegű feladat. Több felszólaló érintette az ifjúsággal történő munka probléma-körét, sürgette a fiatalok hatékonyabb megnyerését a Csemadok-mozgalom számára. Simon Béla (mint a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója és a városi pártbizottság elnöke) kettős minőségben foglalt állást ebben a kérdésben. Élesen bírálta, hogy a középiskolai ifjúságot még mindig gyakran ítélik vatta-szerep betöltésére a városban. Vagyis az üres sorokat velük tömik be egyegy kultúr-rendezvényen, látszólag megmentve ezzel az adott esemény-rendezvény becsületét. Az ifjúságot ezzel megfosztjuk a választás lehetőségétől, nem figyelünk valós érdeklődésére. Az ifjúság körében elért jó eredményekről is szólt a taggyűlés, hisz a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium talaján működő „Fókusz" irodalmi színpad szép sikereket mondhat magáénak. Ebben oroszlánrésze van Jarábik Gabriellának, az irodalmi színpad vezetőjének, aki lelkes munkájával, sokéves tapasztalatával fő kovácsolója a sikereknek. Matics Ágota bírálattal illette az 1988. évben lezajlott irodalmi-történeti vetélkedő országos döntőjét, melyet — megismétlése szerint — hiányosságok sora jellemzett. Az értékelő tagsági gyűlés jelentős erénye volt, hogy világosan megfogalmazta az elkövetkező időszak legfőbb tennivalóit: erősíteni kell az alapszervezet önállóságát, akcióképességét, hatékony kulturális és nevelő munkával erösiteni tagságunk nemzetiségi tudatát, gazdagítani nemzetiségi létünket-kultúránkat. A világosan megfogalmazott és tudatosított feladatok elősegítik hatékony megvalósításukat, azt, hogy valóban a megújulás és fellendülés időszaka kövesse az értékelő taggyűlést. MÁZSÁR LÁSZLÓ 7
