A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 17. szám
A NEMZETISÉGI OKTATÁS HELYE ÉS SZEREPE Ismét fontos kérdésekről tárgyalt Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. A testület a Prágában március 30—31 -én megtartott 13. plenáris ülése A csehszlovákiai oktatásügy feladatai a társadalom átalakításának feltételei között című dokumentumot vitatta meg. Egyebek között megállapította, hogy a csehszlovákiai oktatás jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy szocialista társadalmunk fejlesztése elérje a jelenlegi — viszonylag magas — színvonalat. Nagy hatással van az ország nemzetei és nemzetiségei műveltségére, kultúrájára; biztosítja, hogy egyre többen szerezzenek szakképzettséget. A plenáris ülés nagyra értékelte a pedagógusok, a szakoktatók, a nevelök és a többi oktatási dolgozó igényes és felelősségteljes munkáját. A minden kétséget kizáró sok-sok pozitívum megállapítása és a jó munkáért járó elismerés kifejezése mellett a plenáris ülés kifejezésre juttatta azt is, hogy a CSKPés a szocialista állam oktatáspolitikájának célját nem mindig sikerült elérni. A tudomány és technika rohamos fejlődése, az átalakítás és a demokratizálás az oktatási-nevelési rendszert is új és egyre igényesebb feladatok elé állítja. Az egyik legfontosabb teendő most az, hogy a tantervek és a tankönyvek ne legyenek túlzsúfoltak, az iskolák folyamatos munkáját ne gátolják bürokratikus intézkedések, a pedagógusokat ne terheljék idegen munkával. Az az általános igény, hogy a pedagógusok munkájához mindenütt az eddiginél sokkal jobb feltételt szükséges biztosítani. A CSKP KB Elnökségének a Ján Fojtík elvtárs által előterjesztett anyaga kiemelte, hogy a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer szerves részét alkotja a nemzetiségi oktatás. A nemzetiségi iskolák tanulói valamennyi tantárgyban olyan ismereteket és készségeket szereznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a társadalmi élet minden területén sikeresen érvényesüljenek. A nemzetiségi alapiskolák és középiskolák tanulói számára megvan a lehetőség arra is, hogy elsajátítsák a cseh vagy a szlovák nyelvet. A nyelvismeret a továbbtanulás és az életben történő helytállás szempontjából is döntő fontosságú. S annak érdekében, hogy az iskola becsületes embereket, teljes jogú, az anyanyelvre, a nemzeti, nemzetiségi kultúrára és a hagyományokra büszke, azt bátran vállaló és továbbfejlesztő öntudatos állampolgárokat neveljen, a CSKP KB 13. ülésének határozata feladatul adta az illetékeseknek, hogy: „Továbbra is jó feltételeket teremtsenek a nemzetiségi iskolák munkájához, s teljes mértékben tartsák tiszteletben sajátosságaikat. Mindenütt törekedjenek arra, hogy a nemzetiségi tanulók sokoldalú fejlesztése lehetővé tegye, hogy minden téren bekapcsolódhassanak a csehszlovák társadalom politikai, gazdasági és kulturális életébe." A nemzetiségi oktatás helye és szerepe éppen olyan fontos és sok figyelmet érdemlő, mint a nemzeti oktatás helye és szerepe. Már a mának is, de a holnapnak még inkább az lesz a követelménye, hogy se a nemzeti, se a nemzetiségi iskolák ne elégedjenek meg az átlagszintű pedagógussal és az átlagszintű diákkal. Az oktatás tartalma, formája és módszere egyaránt és mindenütt korszerűsítésre vár. BALÁZS BÉLA Jíiromir Johanes csehszlovák kul üyyminiszter baráti munkalatoga tásra a Bolgár Népköztársaságba SZERDA utazott. A látogatásra bolgár kollégája, Petr Mladenov hívta meg. Cerenpilin Gomboszüren mongol külügyminiszter Ötnapos hivatalos látogatásra Pekingbe utazott 1949, vagyis a két ország diplo maciai kapcsolatainak fetvetele óta most tett első ízben hivatalos CSÜTÖRTÖK látogatást Kínában a mongol diplomácia vezetője. A látogatástól mindkét részről azt remélik, hogy hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok további javításához. A prágai Kultúrpalotában megkez dódött a Közös európai ház — el képzelések és perspektívák című háromnapos kollokvium. A tanácskozáson, amelyet az Európai Biztonság és Együttműködés Csehszlovák Bizottsága rendezett, 23 európai országból és Nyugat-Berlinböl 60 politikai és közéleti személyiség vett részt. Az ENSZ ellenőrzése alatt megkezdődött Namíbia függetlensége megadásának folyamata, amely egy év múlva a namíbiai kormány létrehozásával er majd véget. Saj-SZOMBAT nálatos fejlemény és a folyamatot zavaró körülmény, hogy ugyanezen a napon a namíbiai bábrendörség és a SWAPO fegyveresei között összecsapásokra került sor. Csehszlovákiába látogatott Radu Bálán, a Román Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának póttagja, a Román Szocialista Köztársaság Állami Tervbizottságának elnöke. Csehszlovák vendéglátójával, Bohumil Urbannal. a szövetségi miniszterelnök első helyettesével, az Állami Tervbizottság elnökével a két ország 1991 — 1995. évi népgazdasági tervének koordinálásáról, a termelési kooperáció és a gyártásszakosítás ugyanerre az időszakra vonatkozó fejlesztéséről és elmélyítéséről, valamint az 1990. évi árucsere-forgalom fokozásáról tárgyalt. Prágában ülésezett a CSKP KB környezetvédelmi bizottsága. Az ülésen Frantisek Hanus, a CSKP KB titkára, a bizottság elnöke terjesztette elő a CSSZSZK 2005-ig szóló környezetvédelmi programjának tervezetét. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanacsa Elnökségének elnöke hivatalos baráti látogatásra Kubába utazott. Útját Írországban megszakította, és Shannon városában tárgyalt Charles Haughey ír kor VASÁRNAP mányfövel. A legfelsőbb szovjet vezető a tavaly decemberi ör-2 ményországi földrengés miatt halasztotta el havannai útját. A pr.igái vár Spanyol Termében március 30—31-én Csehszlovákia Kommunista Partja Központi Bizottságának 13. ülésén részt vettek a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának és az SZLKP KB Elnökségének tagjai, a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának osztályvezetői, a Cseh es a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának kommunista tagjai és más vendégek. Felvételünk a tanácskozás megkezdése előtt készült. MÁRCIUSÁPRILIS '89 \j\$szAP\umró /tűdbe/ Qbo/o! A Csehszlovák Tudományos Akadémia természettudományos folyóirata, a Vesmír idei 3. számában érdekes és nagyon tanulságos beszélgetést közöl a hetvenöt éves Otto Wichterle akadémikussal. a csehszlovákiai makromolekuláris kémia legnagyobb alakjával, a szilon és a kontaktlencse felfedezőjével. Wichterle professzor egyebek között elmondja, hogyan is készítette el az első kontaktlencséit Akkor már a CSTA Makromolekuláris Kémiai Intézetének az igazgatója volt, s az ember joggal feltételezné, hogy a kontaktlencsével kapcsolatos kutatások és kísérletek az intézetben folytak. A valóságban viszont a kontaktlencse Wichterle professzorék konyhájában született meg. A szükséges kellékeket a tudós iskolás gyermeke építőkészletéből válogatta össze, emellett felhasznált néhány gumicsövet csavart, üveget és tízfillérest, a szerkezet mozgatásához egy közönséges dinamót épített be (ezt is a fiától kérte kölcsön), s lényegében csak az argon gázt tartalmazó palackot kellett az intézetből kölcsönvennie. A kedves olvasó most bizonyára felkapja a fejét és azt kérdezi — egyébként jogosan hogy is volt azzal a kontaktlencsével? Wichterle professzor szerint ennek akkoriban (az 1960-as évek elején) így kellett történnie. Az a szemlélet uralkodott ugyanis, hogy az akadémiai intézetekben kizárólag alapkutatásokat szabad csak végezni, tehát minden olyan felfedezés vagy eredmény, amely valamilyen gyakorlati cél felé mutat, már nem az ilyen intézetek kompetenciájába tartozik, hanem egy arra külön kijelölt, kellőképpen „szakosított", a tudományos akadémiától független intézet vagy laboratórium hatáskörébe. Ez a szemlélet az évek során kissé módosult ugyan, tehát az alapkutatás és a gyakorlat közelebb került egymáshoz Wichterle professzor szerint azonban ennél sokkal radikálisabb változásokra lenne szükség. A fejlett tőkés országokban magától értetődő, hogy egy-egy nagy vállalat olyan kutatásokat is finanszíroz, amelyek látszólag nem kapcsolódnak a konkrét gyártási feladatokhoz, ennek ellenére senki sem sajnálja a befektetett összegeket. Nálunk viszont az a gyakorlat, hogy alapkutatásokkal csakis az akadémiai intézetekben és a tudományegyetemeken foglalkoznak, a vállalatok égisze alatt tevékenykedő kutatólaboratóriumok viszont specifikus, a gyártási folyamatokra koncentráló, s ebből következően igen szűk spektrumú kutatásokat végezhetnek. Gyakran előáll az a paradox helyzet, hogy egy problémával — mivel tíz tisztán elméleti jellegűnek látszik eleinte — egy akadémiai intézetben kezdenek el foglalkozni, s ha közben felcsillan a gyakorlati alkalmazás lehetősége, akkor a témát átveszi egy alkalmazott kutatásokra berendezkedett laboratórium, s a dologból vagy lesz valami, vagy nem. Mindenesetre a kutatási folyamat lelassul, s a végeredmény (ha egyáltalán lesz) jóval később, olykor évekkel később születik csak meg. Wichterle professzor szerint az lenne a célravezető, ha az ilyen elméletiként induló, majd menet közben gyakorlati fontosságúvá váló kuta-, tási témákat ugyanazok fejeznék be, mint akik elkezdték, függetlenül attól, hogy egy akadémiai kutatóintézet vagy egy vállalat kutatólaboratóriumának a munkatársai. 3
