A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 17. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL MÁJUSI KÉPEK Zolczer László: FALUCSKA AZ IPOLY MENTÉN Hogya György: MURÁLIÁK ÉS LEHETŐSÉGEK Miklósi Péter: INFARKTUS Dr. Kiss László: EGY KERTÉSZ VÁLASZA A KAPUŐRNEK Tirinda Sándor: KOPERNIKUSZ ÉS FROMBORK Blaskovics József: MIT BESZÉLNEK A BAGLYOK? Címlapunkon Bistika Valter felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiame z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Ön 78 éves korában is tevékeny • részese a belpolitikai életnek. Egy képviselő munkájában vajon mit tart igazán elsődlegesnek? — Természetesen azt, hogy minden tudásával és rátermettségével részt vegyen a képviselőtestület egészének tevékenységében, ideértve a bizottságokat is. Természetesen, becsülettel törődjön választókerülete dolgaival, bár ez nem jelenti azt, hogy a képviselő holmiféle általános panaszirodává váljék. Viszont minden általa jogosnak tartott észrevétel, kérelem vagy javaslat ügyében járjon el mindaddig, amíg elfogadható megoldásra nem kerül sor. Rendelkezzen megfelelő arányérzékkel, és legyen bátorsága nemet mondani, ha úgy véli, hogy a felmerült ügyben nem a képviselőnek kell eljárnia. Ezt meg kell tennie akkor is, ha az az érzése, hogy ez a „nem" a következő választás alkalmával esetleg nem mellette esik latba. Ennek ellenére a józan belátása, a lelkiismerete szerint kell cselekednie, mert a választópolgárok többsége mindenképpen a képviselő igazi erényei mellett fog dönteni. Az egyre valószínűbbé váló kettős, vagy akár még többes jelölés esetében is. Talán ennyiből is kitűnik, a képviselők leglényegesebb felelősségét abban látom, hogy maximális igyekezettel és hozzáértéssel, a társadalmi valóság ismeretében lépjenek fel a vitákban. A társadalmi valóság fogalma alatt pedig azt értem, hogy világosan s egyértelműen ki kell mondani: a szocialista parlamentarizmus kibontakoztatása nem irányulhat a pártnak a politikai kormányzástól való visszaszorítására. Természetesen, az egyszerű falugyűlésen vagy akár a parlamenti vitában mindig az igazat kell mondani. Ráadásul nemcsak meggyőzően, hanem hitelesen is. És olyan programot kínálni, amelyet a kommunista és a párton kívüli, tehát minden tisztességes szándékú állampolgár elfogadhat. Sokak számára szinte akaratlanul . is felvetődik a kérdés, hogy vajon kit képvisel egy honatya: a pártot, vagy a választóit akik között szép számmal vannak párton kívüliek is?.. . — Egy kommunistának valóban nagyobb a felelőssége, hiszen számot kell adnia a választóinak és a pártnak is. Egyébként a világon mindenütt úgy van, hogy a képviselők a szavazataikkal is támogatják pártjuk politikáját. Ez azonban egy pillanatig sem jelentheti azt, hogy a képviselői tevékenység csupán formális legyen. Sőt! Ahol manapság még előfordul az ilyesmi, ott sürgősen változtatni kell az elavult gyakorlaton. Igenis, a képviselőnek legyen igazán megalapozott véleménye, aminek azután hangot is ad. Még akkor is, ha álláspontja eltér a szóban forgó beszámoló vagy javaslat egyik-másik vonatkozásától. Egyszerűen meg kell tanulni a kulturált vitát; s alapelvként kell elfogadni, hogy ne legyen abból harag, ha valakinek más a véleménye. Hasonlóképpen sok dilemmát ; okoz. hogy a képviselő szinte kizárólag választókerületének lokális érdekeit hangoztassa-e. vagy akár az egész ország sorsáért is felelősséget érezzen? — Egy képviselő gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy szlovákiai vagy valóban országos kérdésekről kell véleményt mondania, illetve részt vennie a döntésben, miközben ez a téma csak áttételesen érintkezik választókerületének szőkébben vett érdekeivel. Talán már ennyiből is nyilvánvaló, hogy a képviselőnek olykor bizony felül kell emelkednie a választókerületi érdekeken. Az érem másik oldalát tekintve azonban mindez nem zárja ki azt. hogy jelenlegi képviseleti rendsze-Interjú FÁBRY ISTVÁNNAL a Szlovák Nemzeti Tanács nyugalmazott alelnökével rönkben is szükség van a választói érdekek tolmácsolására. Ez alatt én elsősorban nem az egyes emberek alkalmi panaszainak istápolását, hanem a helyi közösségek alapvető érdekeinek védelmét, esetleg az interpellálást értem. Az interpellációhoz valóban fon• tos képviselői jog fűződik. A képviselőtestületek munkáját figyelő újságíró — de minden bizonnyal az egyszerű halandó is — úgy véli. hogy általában kevés interpelláció hangzik el. Miért? — Főként azért, mert sok, interpellációban elmondható ügyben az ülésszakok között eredményesen járnak el a képviselők. Ennek ellenére előfordulhat, hogy egy-egy képviselő nem igazán komoly, kormányzati szintű ügyet tesz meg interpellációja tárgyává. Azt akarom ezzel mondani, hogy az interpellációnak olyan fajsúlyúnak kell lennie, amely valóban központi választ igényel. A jó interpelláció egy tömör kérdés a kormány valamelyik tagjához arra vonatkozóan, hogy mi az, ami a lakosság jelentős részét érintő ügyben nem történt meg, pedig meg kellett volna történnie; miért nem foglalkoztak valamivel. amivel foglalkozni kellett volna; eset-4 ^ Méretété* a lakossági érdekekről, a többes jelölésekről és többes kötöttségekről, a képviselők felelősségéről leg mi az oka, hogy a kialakult hivatalos magatartás nem felel meg a törvénynek és igy tovább. A Szlovák Nemzeti Tanács nyug• díjban lévő alelnökeként. de képviselőként is ön hogyan látja: a nemzeti bizottságok kellőképpen igazodnak-e napjaink változó körülményeihez? — A lakosság érdeke valamennyi szinten és minden tekintetben valóban fontos. Véleményem szerint a társadalomirányítás minden szintjén szembe kell nézni a fejlődés által megkövetelt kihívásokkal és meg kell felelni a hétköznapok újszerű követelményeinek. Az erre irányuló készség elsődleges garanciáját abban látom, hogy a lakosság a korábbiaknál nagyobb mértékben vegyen részt a reális feladatok és célok meghatározásában, azok végrehajtásában, a vállalt teendők ellenőrzésében. Nemkevésbé lényeges, hogy a nemzeti bizottságok tisztségviselői, illetve a különböző szakigazgatási szervek vezetői és dolgozói mindjobban értsék és érezzék lakosságszolgálati szerepüket. Jogos követelmény, hogy az illetékes hatóságok ellenőrzéseik színvonalának növelésével is hatékonyabban lépjenek fel a lakossági érdekek megkárosítóival, a nemzetiségi politika elveinek sérelmezőivel; továbbá a minöségrontással, a jogtalan áremelésekkel, az áruk súlyának megcsonkításával, a csúszópénzek megkövetelésével és egyéb hasonló jelenségekkel szemben. Visszatérve azonban a kérdés lényegére: bátrabb ütemben s érzékelhetőbben, nyíltabb és demokratikusabb viták keretében kell fokozni a lakosság tényleges érdekképviseletét. Jó lenne mielőbb elérni, hogy mind kevesebb legyen a kifelé szóló beszéd, kevesebb a bók. a gépies egyetértés. Legyen elhelyett mind több az őszinte véleménynyilvánítás. Fontos, hogy a képviselők felelősen szóljanak a gondokról, a végrehajtásban tapasztalható gyengeségekről, a következetlenségekről és arról is, hogy mit várnak a választók. Gondolom, a nagyobb nyih/ános; ság, továbbá a kettős vagy akár a többes jelölés igényére céloz.. . — Arra is, hiszen a választók már a mostani ciklus végén a megszokottnál határozottabban fogják számonkémi, hogy miként dolgozott a képviselőjük! A jövőben pedig egyre több olyan választási gyűlés lesz, ahol ki-ki a „vetélytársával", vagy a versenytársaival vetekszik majd azért, hogy elnyerje a szavazatok többségét, a választók bizalmát. Ön milyen kívánatos szabályt. H. tetve szabályokat állítana fel mindezzel kapcsolatban ? — Alapszabálynak tartom, hogy mindenki mondja el bátran a maga elképzeléseit, amelyek beleilleszkednek a Nemzeti Front programjába — ügyelvén arra, hogy lehetőleg senki se rugaszkodjon el az anyagi lehetőségektől. Kettős vagy többes jelölés esetén, a jó ízlés határain belül, tehát mindenkinek önmaga mellett kell korteskednie .. . Különben hogyan tudnák a polgárok a jók közül a legjobbakat kiválasztani ? Persze, lehet igémi is, ha a jelölt úgy érzi, hogy ígéreteinek reális fedezete van; esetleg olyan kiaknázatlan helyi erőforrásokat vagy pénzügyi lehetőségeket lát, amelyeket ő leendő képviselőként hasznosítani képes. Mindezek után a választópolgár már nem csak szavazni, hanem a szó legnemesebb értelmében választani fog. Arra fogja leadni szavazatát, akit alkalmasabbnak tart. Nyilván, a soronkövetkezö választásokig erről még sokszor és sok helyütt lesz szó. MIKLÓSI PÉTER 2
