A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 2. szám
stílusban épült sárga épületét könnyen megtalálja a Gandenba induló turista: azon a sugárúton kell keresni a világraszóló gyűjteményt rejtő magas vaskerítéssel övezett épületet, amelyet a Ganden legnagyobb temploma, a Megdzsid Dzsamrajszeg zár le. A magas vasrács és a dísztelen épület szigorú formái által gerjesztett komor hangulatot az épületen belül derűs jókedv és lélegzetelállító látványosságok váltják fel. A derűt és jókedvet néhány tugrik ellenében bárki megszerezheti magának a földszinti vendéglőben, míg a páratlan látványosságok után fel kell menni az emeletre. Akinek szerencséje volt látni a budapesti — vagy plovdivi — Vadászati Világkiállítás mongol pavilonjának anyagát, az biztosan életre szóló feledhetetlen élményhez jutott. S ebben az 1979-ben alapított múzeumban még többet lát a látogató, mert ide egybegyüjtötték az egész ország legkülönb vadásztrófeáit. Szinte gyökeret vert a lábam, amikor megláttam a világ legnagyobb argali szarvát. Megengedték, hogy a kezembe fogjam, hogy megmarkolásszam. Rosszul tették, mertmajdnem elejtettem. Ne csodálkozzanak rajta, nem az elfogódottságom vette el az erőmet, hanem egyszerűen nem voltam rá felkészülve, hogy kereken harminchét kilogrammot nyom. Hát még azok a méteresnél jóval hosszabb kecskeszarvak! S míg a világrekord argaliszarvat az elérhetetlennek kijáró tisztelettel bámultam meg, a vadkecske szarvát irigykedve fogtam kétkézre. Nem valamelyik olvasmányom, nem más véleménye oltotta belém azt a nézetet, hogy a kószál i kecske trófeája a legkülönb a világon. Legalábbis a számomra. Nálam zsenge gyerekkorom óta ez áll az első helyen, már azóta, hogy először láttam meg fényképen Apponyi Henrik vadászkönyvében. Gyermeki vággyal már akkor elhatároztam, azóta is sóvárgom, hogy egyszer nekem is egy ilyen vadásztrófeám lehessen. Most már itt állok az ígéret földjén, ahol a legkülönb vadkecskék teremnek és tán a siker küszöbén is. Már holnap elindulok kergetni a délibábot, és ha egy icipici szerencsém lesz, akkor lehozom trófeámat azokról a sokáig elérhetetlennek tűnt sziklabércekről. Jól tudom, hogy nem csak belém fészkelődött be az elűzhetetlen vágy, hogy egyszer egy csodálatos vadkecske- és argalitrófeára szert tegyek. Eddig bárki vadász könnyen eljuthat. Ám a vágyaktól óriási távolságra van a valóság, sokkal messzebbre mint Közép-Európa Mongóliától. S a mongol vadászati valóság egy magamfajta ember számára egyszerűen elérhetetlen. Minden magyarázkodás helyett állításom alátámasztására hadd álljon itt egyetlen adat a külföldiek bérvadásztatásával foglalkozó Zsulcsin idegenforgalmi iroda árjegyzékéből: egy argali és egy kőszáli kecske lelövési díját az idén már „potom" 13 800 dollárra srófolták fel. Fantasztikusan nagy összeg ez egy vadon élő „mekegö" és „bégető" szarváért, még egy sokkal értékesebb elefánt lelövése sem kerül ennyibe. Mégis vannak érdeklődők, mégis vannak tehetős fanatikusok, évente közel kétszázan, akik hajlandók kifizetni ezt a horribilis összeget a világ két legkülönb szarvpárjáért. S aki pedig nem tehetős? Az váltsa meg szenvedélyét ismeretséggel, jó barátsággal ... (Folytatjuk) DÉNES GYÖRGY két verse Új esztendő, új idők hívása Hát elvermeltünk megint egy évet és ahogy nő, fogy is az élet, s rakódik egymásra: kövület kövületre a felparcellázott idő, nyomunkat betemetve. Már azt sem tudjuk mikor, merre jártunk, a nyárfák lombja rég lehullt, e/omlott, már elmosódnak mind a régi dombok, az ifjúság virágos partjai. Hahó, új év! Szeretnénk látni még a kelő napot a zenitre tartót szeretnénk feltörni azt az ajtót ( ami mögött a jövő készülődik. Hisz nem tudunk megülni csöndben, resten, csak az a vonzó, ami ismeretlen: a legyűrt messzeség, a legyőzött idő, s a part melyen remélve kötünk ki. Az elménk nyugtalan, a vágy még nincs betelve, bukdácsolunk kegyetlen jégverésben, de pokolban is ott sejlik az éden, a küzdelemmel gyúrt világ szerelme... OZSVALD ÁRPÁD Ez a vadkacsa Ez a vadkacsa nem tud kirepülni a képből, ez a vadkacsa hiába verdesi szárnyait az olajfesték ragacsos kékje a keretben tartja, víz és ég között. Kint hideg van. Leesett az első hó. Ez a vadkacsa nem is akar kirepülni a kép keretéből! Galagonya a hóban A szétverte galagonya bogyója belefeküdt a hóba. Mennyi bíbor vércsöpp, galagonyavér, ráhull csöndes takarónak a barna levél. Galagonya, galagonya, száz göcsörtös ágbog, JÁN BUZÁSSY Kávé mellett A jövő ellenfél olyan pózban ül: előttünk még minden. Amíg a jövendő divattervezőnő beszél. Arcgödröcskéibe az ablak szűrőjén a nap szivátványos arany színű golyókat gurít Felkelnek — a lány igazít szoknyáján, nehogy kivillanjon még-gyermek csípője. Petrik József fordítása FOTÓ: BERTA ANDRÁS csak a vörös bogyó színleli a lángot, égő rubincsöppek ragyognak a hóban a nyár ékkövei a hótakaróban. Galagonya, galagonya, tüskés garabonciás, ágaid közt tivornyázik a téli világ. 15
