A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 2. szám

I TUDOMÁNY TECHNIKA Új műsor a láthatáron 2. Távoli adók vétele A tévénéző legnagyobb gondja — különösen ha nem az adótorony közvetlen közelében lakik —, hogy az antennába érkező jel nagy mértékben csillapított, szórt, így a tévékép elveszik a „havazásban”. A baj általában csőstül jön: sok esetben egyéb hibaforrások is jelentkeznek, mint a visszaverődések, tü­körképek, különféle ipari kisugárzások, ame­lyek tovább rontják az egyébként is gyenge képminőséget. A megoldás olykor rendkívül nehéz, hiszen könnyen megtörténhet, hogy még egy családi ház tetőszerkezetének egyes pontjain is eltérőek a vételi lehetősé­gek a környező magas épületek, közeli gyár, lakótelep stb. miatt. Ilyen esetben csakis szakember segíthet, aki elektromágneses térerősségmérö műszerével pontosan kijelöl­heti az antenna legmegfelelőbb helyét. Per­sze, az ilyen speciális eseteket leszámítva általában amatőr körülmények között is van lehetőség a vétel javítására. A jó minőségű kép alfája és ómegája a megfelelő antenna és a hozzá csatlakozó levezető kábel. A legjobb minőségű, szuperérzékeny tévéké­szülék előnyei sem tudnak megnyilvánulni, ha gyenge beérkező jelet kell feldolgoznia. Ami az antennát illeti, ennek nyeresége megfelelőképpen növelhető a terelöpálcák (direktorok) számának növelésével. Ha ez nem segít, lehetőség van a visszaverők (ref­lektorok) és a dipólusok számának növelésé­re is. Az alábbi ábrán egy olyan kombinált antenna képe látható, amelynek mérete a 21—60-as tévécsatornák esetében szokat­lanul nagynak mondható: hossza csaknem két és fél méter. Viszont azoknak a nézők­nek, akiknek ebben a sávban rossz a vételük, melegen ajánlható rendkívül jó villamos tu­lajdonságai miatt. Antennanyeresége a rez­gésszámtól parabolikusán függ, ezért érde­mes két szélső értékét megadni: a 21—25. csatornán (Budapest II, Bratislava II, Bécs II műsora) 9 dB, míg az 50—60. csatornán (Moszkva l-es műsor) csaknem 16 dB az értéke, tehát megfelelően kiemeli a moszkvai adó jelét. Ezzel — érthető okokból — fordí­tott arányban van az íránykarakterisztikája: míg a 21-es csatornán 60°-os szögben ké­pes az adó vételére számottevő csillapítás nélkül, addig a 60-on csak 25°-os szögben. Ez — leszámítva azt az apró kényelmetlensé­get, hogy az antenna első beállítása hossza­dalmas — határozott előny, mivel a magas frekvenciákon minden környező jelet elnyom, amely a „látószögén" kívülről érkezik. Az antennaszerkezet minden eleme a jel­veszteség csökkenését szolgálja: reflekto­rainak száma szokatlanul nagy (összesen hat), ráadásul tizenöt direktora van, ami pedig a legérdekesebb, dipólusa nyolc tag­ból áll. emiatt a kombinált antennák család­jába tartozik. A dipólusokat mindig kereszt­ben kell átkötni, így az antennalevezetö X betűket ír le az egyes dipólusok között. Ez a vezeték lehet csupasz réz- vagy alumínium­huzalból is, legcélszerűbb viszont e célra az antennakábelként is használatos fekete sza­lagkábelt alkalmazni. Megkülönböztetett fi­gyelmet kell szentelni a huzal és a dipólus megfelelő galvanikus csatlakoztatására, mi­vel a két fém felülete között oxidréteg alakul­hat ki, ez idővel egyre növekvő villamos ellenállást jelent az egyébként is gyenge jel számára. Az egyes antennaelemek pálcáit 6—8 mm vastag tömör alumíniumvezetőből lehet el­készíteni. Ha sikerül vásárolnunk, érdemes a tömör vezető helyett csövet használni, mivel ennek a tömege kisebb, szakítószilárdságuk pedig gyakorlatilag megegyezik, míg a villa­mos tulajdonságokat illetően a csökivitel a megfelelőbb. A villamos áram áthaladása következtében ugyanis a vezető körül elekt­romágneses tér jön létre. Kis rezgésszám esetén ez egyáltalán nem zavaró, nagy frek­vencián viszont egyre inkább kezdi kiszoríta­ni az elektromágneses tér a villamos áramot a vezetőből, míg az végül csupán annak a felszínén folyik (ún, skin-effektus). igya dipó­lusban indukálódó néhány száz megahertzes áramnak édesmindegy, hogy a vezető (dipó­lus) üreges. Általában a levezetőkábel csatlakoztatá­sával vannak a legnagyobb problémák: szin­te sehol se kötik be húzásmentesen, a laiku­sok a legtöbbször kifeszítik. A csupasz hu­zalvégeket gondosan szigetelni kell. Anten­naerősítő csatlakoztatása nélkül tizenöt­húsz méternél hosszabb levezetökábelt ne használjunk, ugyanis ez nagy mértékben nö­veli a veszteségeket (a skin-effektus miatt a kettes műsorokat sugárzó jeleket a kábel jóval nagyobb mértékben csillapítja. Közös antennák esetében ezeket a csatornákat épp emiatt konvertálják az egyes műsorok sugár­zására szolgáló I—III. sávba). A készülék az antennához a 300 ohm hullámellenállású lapos fekete vagy a 75 ohmos zöld koaxiális kábellel csatlakoztatható. Húsz méternél nem hosszabb levezetés esetén a két kábel csillapítási tulajdonságai nem térnek el nagy mértékben egymástól, viszont egyéb villa­mos tulajdonságaik meglehetősen különbö­zőek. A szalagkábel — húsz-huszonöt méter levezetővel számolva — nagyjából 4 dB-t csillapít. Viszont nagy hátránya, hogy az áram áthaladása közben létrejövő elektro­mágneses tér a környezetbe is kijut: a mág­neses erővonalak az egyes vezetők körül koncentrikus körök alakjában, míg a villamos erővonalak a két vezető között helyezkednek el (ezekkel csaknem párhuzamosan). Ebből következik, hogy a környező tárgyak nagy­mértékben növelik a kábelveszteséget. Meg­lehetősen gyakori, hogy az antennaárbochoz szokták a szalagkábelt erősíteni, viszont ez­zel a vezető ellenállása csaknem rövidzárlati értékre csökken. Meglehetősen jó villamos tulajdonságai csak akkor érvényesülnek ha tíz-tizenkét centiméter távolságban van a környező tárgyaktól. Emiatt a villámhárítóhoz hasonlóan távolságtartókra szereljük, csak­hogy ez lehetőleg legyen villamos szigetelő­ből. A zöld műanyag burkolatú aszimmetrikus koaxiális kábelnek két számottevő előnye is van: viszonylag kicsi a csillapítása, ráadásul az elektromágneses tér nem hagyja el a kábelt. Szerkezeti megoldásából ugyanis kö­vetkezik, hogy a belső vezető és a fémburok között marad az elektromágneses tér, így külső zavarokra is érzéketlen. Ezért akár a vakolat alatt, falban, padlóban is vezethető. Csillapítási értéke — ugyancsak húsz-hu­szonöt méter levezetővel számolva — 2 dB körül van, viszont számolni kell azzal, hogy a kábel elejére és végére szerelendő szimmet­­rizáló-tag csillapítása egy-egy decibell, így összesen 4 dB értéket kapunk, akárcsak a szalagkábel esetében. Meg kell azonban mondani, hogy a panelházakban a 21—60 csatornákon sugárzó második műsorokat azért kénytelenek az 1—12 csatornára kon­vertálni — ahogy azt említettük —, mert a magas frekvenciájú jel csillapítása meglehe­tősen nagy. Ezért húsz méternél hosszabb koaxiális kábelt előerősítő nélkül semmi esetre se használjunk. Viszont a IV.—V. televíziós sávban nagyon előnyös a habszivacs szigetelésű ovális kábel használata, amely olcsó és mindenütt kap­ható. Villamos tulajdonságai kiválóak, így az utóbbi két típus valamelyikét érdemes ese­tünkben is alkalmazni. Az antennaépítés általános szabályai A lakások villamos vezetékeinek esetében elhanyagolható kérdés a jel hullámhossza: 50 Hz esetén ez 6 000 km körül van, így a vezeték néhány tucat méternyi hossza sem­milyen befolyással nincs a jelre. Viszont a televíziós sávban már néhány méter a villa­mos rezgések hullámhossza, a moszkvai adás esetében pedig már csak deciméterek­­röl beszélhetünk. Ez a hullámellenálláson kívül a tévékészülékhez való illesztésnél is problémákat okoz (különösen a szalagkábel esetében, ahol a környező tárgyak hatására a hullámellenállás változó). Ez nemcsak úgy érzékelhető, hogy az antennaelvezető moz­gatásával változik a kép minősége, de „szel­lemképek" is megjelennek: ilyenkor a képen a függőleges kontúrvonalak többszörösen jelennek meg egymás mellett. Ez a helytelen impedanciaillesztés következménye, ilyenkor a készülék bemenetéről a beérkező villamos jel egy része visszaverődik, visszatér az an­tennába, majd a dipóluson újabb visszaverő­dést szenvedve jut el ismét a bemenetre, ezúttal bejutva a készülékbe. Eközben per­sze az eredeti jelhez képest késik, így „szel­lemkép" formájában látható. A folyamat akár többszörösen is megismétlődhet, így há­rom-négyszeres „szellemképek" is kialakul­hatnak. Ennek legegyszerűbb, de nagyon hatásos ellenszere a levezetőkábel megfelelő lerövidítése (vagy toldása), amit tapasztalati úton is elvégezhetünk, ennek következtében a zavaró hatás fokozatosan eltűnik. Érdemes arra is gondolni, hogy az antenna és a levezetökábel meglehetősen mostoha körülmények között működnek. A savas eső-Folytatás a 19. oldalon 16

Next

/
Thumbnails
Contents