A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-07 / 15. szám
& 0! JA Tamara Klimova : Rejtett szerkezet (olaj, 1967) A 40—50-es évek müvészeteszménye, melyet a Szovjetunióban tavaly, mint tudománytalan, meg nem határozott fogalmat nyilvánosan megtagadtak, a modern művészet fejlődését legalább annyira hátráltatta, mint az egyidejűleg felmerülő politikai viszszásságok és „túlkapások" a gazdaságnak, a kultúra különböző területeinek, s ezzel együtt az ún. „szocialista erkölcsnek" a fejlődését. Az elkötelezett figurális, főként épitömotívumokra alapozó stílusnélküli stílus a képzőművészetnek talán egyik területét sem sújtotta olyan erővel, mint az absztrakt művészetet. Ez a müvészeteszmény jónéhány évre elfeledtette velünk, hogy a 20. század elején már léteztek eszmeileg és formailag Atojz Klimo: Várostöredék (tempera, 1976) sokkal haladóbb irányzatok. Az absztrakt művészetet nálunk — a 60-as évek kivételével, amikor kivirágzott, — gyakorlatilag törölték. Művelői évekig nem állíthattak ki, többségük fokozatosan kompromisszumot kötött, visszatért, vagy legalábbis hozzáidomult a figurális ábrázolásmódhoz. Az absztrakt művészetet azonban (melynek néhány változatát különböztetjük meg, mint pl. tárgynélküli, nonfigurális, absztrakt expresszionista, vagy a szürrealizmushoz tartozó automatikus festészet stb.), nemcsak a szakemberek vetették el. Mig ezek azt állították, hogy Malevics orosz festő zsákutcába jutott, a közönség mely az idáig vezető utat nem követte nyomon, s igy nem érthette meg, ugyancsak nem talált benne semmi értéket. Máig nem ritkák a hasonló jellegű müvek láttán az: „Hyet egy gyerek is tudna!" — típusú reagálások. A fehér foltok kitöltésében éppen ezért rendkívüli jelentőségű a Bratislavai Városi Galériában februártól látható kiállítás, mely egy festő-grafikus házaspár, Alojz Kümo és Tamara Klimová (mindketten 1922- ben születtek) „notóriusan" nonfigurális életművéből nyújt ízelítőt. Klimo festészete a népies formákból indult ki, majd a technika világa, a városi civilizáció vonzotta. Konstruktív ábrázolásmódja fokozatosan jellé egyszerűsödött, mígnem a tiszta formák a valóság metaforájává nem váltak. A gyakori ablak-, ill. négyzetmotivum — mely Malevics művészetének tartós rezonanciája — a kitekintés, a kommunikáció lehetőségeit firtatja. Képeinek évtizedek óta építgetett tárgynélküli világa a semmiből való újrakezdés, az illuzionista, ábrázoló festészet elvetését, újfajta, felszabadult látásmódot testesít meg. Klimo művészete az évek folyamán látható fejlődésen ment keresztül. Gondolatait, érzéseit, élményeit a formák, vonalak, színek, struktúrák változatos kapcsolásaival fejezi ki. Képein a geometrikus formaképzés sajátos módon találkozik az expresszív kifejezőerővel, az ésszerűség a megérzéssel, érzékeny önkifejezéssel. A kiállítás sajnos nem mutatja be sokoldalú tevékenységének más oldalait: fából faragott játékait, grafikáit, illusztrációit, monumentális kompozícióinak terveit. T. Klimová munkáiból a 60-as és a 80-as években keletkezett olajképek, temperák és színes szitanyomatok szerepelnek. (A közbeeső évtized alatt betegsége gátolta a munkában.) Klimová a 60-as években a tárgynélküli művészetet propagáló Skupina 4 (4-es Csoport) és az ún. Konkretisták Klubjának is tagja volt, velük együtt állított ki. Müveinek, a színek, vonalak, formák kristályok struktúrájára emlékeztető tiszta, hűvös, anorganikus világának megértéséhez tudnunk kell, mi volt az ún. konkrét művészet lényege. Kinyilatkoztatásaikban azt írják, hogy a „konkrét" művészet a valóság ábrázolása helyett új valóság teremtésén alapszik, vagyis a létező formáktól független, eltérő formákat, strukT amar a Klimová: Dinamikus síkok (olaj, 1967) túrákat, térelképzeléseket hoz létre. A „konkrétok" önmagukban létező tárgyak, melyeket az ún. második természet, azaz az ipari civilizáció pozitív termékeiként is fel lehet fogni. A konkrétisták — a Bauhaus-hoz hasonlóan — a különféle ágazatok együttműködését tervezték, s utópista módon a jövőben egy egységes, esztétikus kultúrkörnyezet megteremtésén fáradoztak. A kocka motívuma — minden más alakzat kiindulópontjaként — már ekkor megjelenik Klimová müvein. A 80-as évek szitanyomatainak (szerigráfiáinak) színskálája hűvösebb, világló színekből áll, s a harmónián, vagy fordítva, az ellentéten alapszik. A szögletes formákat újabban ovális, ellipszoid alakzatok váltják fel. Nagy szinfelületeiket a tér illúzióját keltő vonalak finom szövevénye fonja át. A címek — Növekvés, Távolodás, Áramlás, Mozgás stb. — is jelzik, hogy ezek az egzakt matematikából kiinduló formációk egyúttal a természetben, a kozmoszban öröktől (?) létező, működő szerves és szervetlen folyamatok absztrahált képi megfelelői lennének. Az absztrakt művészetnek tavaly nyáron Litvínovban megrendezett nagyszabású kiállítása (Geometria a jelenkori művészetben címmel), s néhány más hazai művész hasonló érdeklődése is azt bizonyítja, hogy e két — már 60-on felül járó — művész törekvéseiben nincs egyedül, s hogy ez a fajta művészet távolról sincs kiveszőben. Azok, akik nemcsak felszínesen, divatból, üres formalizmusként művelték, hanem meggyőződésük mélyebb gyökerekből fakadt, máig merítenek, s másoknak is adhatnak belőle. Tevékenységük igy szervesen csatlakozik az emberi kultúra történetét végigkísérő geometrikus (és ornamentális) művészet folyamatos vonulatához, mely az őskortól az ókori és középkori, valamint orientális művészeten keresztül egészen annak legújabb, ma aktuális változataiig húzódik. ARCH LEB GÁLY TAMARA Fotó: Gyökeres György 8
