A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-07 / 15. szám
HÚSZ ÉVE Rohan az idő ... Húsz éve már annak is, hogy a CSKP KB 1969 áprilisában megtartott plenáris ülésén Gustáv Husákot választották a kommunista párt élére. A elöntés új szakasza kezdetét jelentette mind a párt, mind a társadalom életében. A változás elsősorban azt eredményezte, hogy a hónapokig tartott válság után megkezdődött a konszolidáció. A párt új vezetősége — Gustáv Husákkal az élen — erélyesen szembeszállt a jobboldali és a szocialista ellenes erőkkel, megszilárdította a szocialista állam hatalmi szerveit, elhárította a gazdasági bomlás veszélyét, stabilizálta a piacot, aránylag rövid idő alatt létrehozta a gazdaság fellendítéséhez vezető utat. Az idősebbek közül sokan úgy emlékeznek az akkori eseményekre, mint ami tegnap történt. Nyilván másképpen gondolnak, illetve emlékeznek rá a fiatalok, a mai húsz-harminc évesek. Ám akár eleven- és személyes —, akár csak olvasmányélmény alapján ismerjük is a húsz éve történteket, a CSKP KB 1969 áprilisában tartott ülése mindenképpen megérdemli az emlékezést. A történelmi jelentőségű ülést társadalmunk legbonyolultabb és legnehezebb időszaka előzte meg, amikor is közvetlen veszély fenyegette a szocialista rendszert, a dolgozók létérdekét és hatalmát, a párt vezető szerepét. Hosszan sorolhatnám, hogy az alapvető változás után hol, miben, milyen eredmények születtek, és mi az, ami még probléma, ami még orvoslásra vár. A jubileum kapcsán azonban csupán arra szeretnénk hivatkozni, hogy a párt 1969 áprilisában megválasztott vezetősége a sok egyéb mellett kiemelt figyelmet fordított az ország nemzetei és nemzetiségei sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális fejlesztésére. Az a tény például, hogy Szlovákia és a magyarok lakta Dél-Szlovákia történelmileg viszonylag rövid idő alatt az egységes Csehszlovákia iparilag fejlett részévé lett, és lakóinak viszonylag magas életszínvonalat biztosít, a párt lenini nemzetiségi politikájának egyik nagy sikere. A nemzeti- nemzetiségi sajátosságok tiszteletben tartásakor a CSKP abból indul ki, hogy az a meghatározó, ami a nemzeteket és a nemzetiségeket összekapcsolja, és ami lehetővé teszi a nemzetek és nemzetiségek érdekében és javára a szocialista rendszer előnyeinek az érvényesítését. A húsz éve választott új pártvezetöség előtt rendkívül nehéz és igényes feladat állt. Kitartó és körültekintő küzdelmet kellett folytatni a társadalom minden területén a válság következményeinek leküzdése érdekében; küzdelem folyt a széles néprétegek tudatáért. Sokaknak, akik 1968-ban és 1969 elején hónapokon át a jobboldali demagógia hatása alatt álltak, idő kellett ahhoz, hogy megértsék az összefüggéseket, és felismerjék az ellenséges erők igazi célját és szándékát. A CSKP vezetőségének elvhü és következetes politikája azonban meghozta a sikert. A társadalmat viszonylag rövid idő alatt konszolidálta. Külön érdeme, hogy a küzdelmet mindenkor politikai eszközökkel vívta, és politikai eszközökkel nyerte meg. BALÁZS BÉLA r*. *3» Prágában március 21—22-én került sor a Népi Kamarának és a Nemzetek Kamarájának 13. együttes ülésére. Napirenden Jaromir Johannesnek, a CSSZSZK külügyminiszterének a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külpolitikájának alapvető kérdéseiről szóló beszámolója, több nemzetközi egyezmény ratifikálása, valamint a Szövetségi Gyűlés ügyrendjéről, illetve a Szövetségi Gyűlés képviselőiről szóló törvénytervezet megvitatása szerepelt. A CSTK felvételén az ülés résztvevői láthatók. VISSZAPILLANTÓ március '89 Az SZSZK kormányának elnöksége és a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkársága Bratislavában tartott munkatalálkozóján értékelte hogyan teljesítik az 1985—1987-ben sorra került együttes üléseken jóváhagyott határozatokat. A két testület fog-SZERDA lalkozott azzal, hogy az ifjűság és szervezete miképp vesz részt a szociális és gazdasági fejlesztés meggyorsításában, valamint a gazdasági mechanizmus átalakí tásában és a közélet demokratizálásában. Milos Jakesnak, a CSKP KB főtitkárának részvételével a prágai Kultúrpalotában a CSKP V. kongresszusának 60. és IX. kongresz-CSÜTÖRTÖK 16 szusának 40. évfordulója alkalmából nagygyűlést tartottak Prága veterán érdemes tagjai. Castában véget ért a Szlovák Nemzeti Front kétnapos szemináriuma, amelyen a Nemzeti Front Központi Bizottságának, valamint kerületi és járási bizottságainak tisztségviselői az átalakítás és a PENTEK 17 társadalmi demokratizálás időszerű kérdéseivel, a CSKP XVIII. és az SZLKP soron következő kongresszusának előkészületeivel foglalkoztak. Jasser Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke befejezte hazánkban tett rövid munkaláto-SZOMBAT 18 gatását. A prágai repülőtéren a vendéget Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára búcsúztatta. A szovjet lapok bö terjedelemben foglalkoztak az SZKP Központi Bizottságának szerdán és csütörtökön megtartott kétnapos ülésével. A Pravda az SZKP népi képviselőinek megválasztásáról szóló VASÁRNAP 19 jelentést ismertette. Beszámolt arról, hogy a plénumülés szerdai napján 641-en vettek részt a szavazásban, vagyis a KB-tagok 96,1 százaléka Milos Jakes elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Nemzeti Front KB elnökének vezetésével ülést tartott a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának Elnöksége. Nagyra értékelte a Nemzeti Front szerveinek, politikai pártjainak, s társa-HÉTFŐ 20 dalmi és érdekképviseleti szerveinek aktív hozzájárulását a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulója alkalmából közzétett nyilatkozatában foglaltak valóra váltása érdekében tett felajánlásokat. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából a Prágai Magyar Kulturális Központ, a CSKP KB Marxiz-KEDD 21 mus—leninizmus Intézete és a CSTA Csehszlovák—szovjet Intézet tudományos ülésszakot tartott Medve/ Q/oajő! Furcsa kérdés, de jogos; tudjuk-e a módját annak, hogyan kell okos időbeosztással, egészségesen élni... Minap tartott sajtóértekezletén a szlovák kormány egészségügyi minisztere vetette fel így. kerekperec e kérdést. De nemcsak elmondta, hanem indokolta is aggályait. Eszerint furának azért fura e kérdés, mert tájékozatlanságról aligha lehet szó, hiszen bárki tanúsíthatja, hogy köteteket írnak nálunk az egészség megőrzésének feltételeiről. Jogosnak meg azért jogos, mert a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy hazánk lakosságának jelentős része nemigen hajlandó tudomásul venni az életmódjával és a szabadidő-háztartásával kapcsolatos — rendkívül kedvezőtlen — tényeket s tanulságokat. Márpedig ezek a dolgok szemmel láthatóak. Lakosságunk zöme túltáplált: többségünknél legalább 15—20 százalékos súlyfelesleg állapítható meg. Nem sajnáljuk magunktól az alkoholt sem. továbbá minden negyedik felnőtt rendszeresen dohányzik, a 16 éven aluliak körében pedig minden tizedik! Sajnos, mindez előkelő helyet biztosit számunkra a világranglistán; miközben ott, ahol valóban az élen szeretnénk lenni (például a rendszeres testmozgást illetően), az utolsók között kullogunk. A testedzésünkre napi átlagban alig jut 10—15 perc. Ha mindehhez még hozzászámítjuk a környezeti ártalmakat, valamint azt, hogy a kétségtelenül nagy fejlődés ellenére az egészségügyi ellátás feltételei sem tudnak mindig lépést tartani az orvostudomány világviszonylatban tapasztalható fejlődési ütemével, akkor arra is választ kapunk, hogy viszonylagosan miért magas nálunk a halálozási arány. A vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a környezeti ártalmak 20—25 az életmód pedig 40—45 százalékban játszik szerepet a halálozások alakulásában. Nos, az eddig leírtakhoz csak annyit fűznék még hozzá: általában megszoktuk már, hogy ha valamilyen kór népbetegséggé válik, az orvostudomány elöbb-utóbb megtalálja kezelési módját és gyógyszerét e baj leküzdésének. De mit tegyünk, ha az egészségünket valami olyasmi kezdi ki, aminek ellenszerét nem lehet vegyi úton előállítani vagy receptre felírni, ráadásul egyetlen orvosi szakterület kizárólagos keretei közé sem tartozik?... Ez utóbbiakat csupán azért vetem papírra, mert tény és való, hogy nincs az a fejlett egészségügyi ellátás, amely meg tud birkózni feladataival, ha az emberek az egészséget nem tekintik értéknek, nem gondoskodnak a megőrzéséről. Sőt! Helyenként egyenesen önpusztító életmódot folytatnak. Ezért ha valóban fontos feladatnak tekintjük a lakosság — tehát: mindannyiunk — egészségi állapotának javítását, akkor ebben szinte felbecsülhetetlen szerepe van a szabadidő célszerűbb kihasználásának, a célirányosabb pihenésnek, az eddiginél egészségesebb életmód terjesztésének. E tekintetben ugyanis olyan problémával állunk szemben, amelynek' legelső gyógymódja az, hogy változzon a lakosság szemlélete és mind többen akarjanak a mainál egészségesebben élni — elvégre saját egészségének megőrzésében az egyénnek van döntő szerepe. Természetesen emellett az államnak szintén éreznie kell nem kis felelősséget. Nevezetesen azt, hogy az életmódjavitó program megvalósításához a javuló orvosi ellátás és a családok szociális feltételeinek jobbulása egyaránt szükségeltetik. Elvégre csak jó közérzettel vagyunk képesek okosan, megfelelő időbeosztással pihenni, utána pedig valóban eredményesen dolgozni. 3
