A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-07 / 15. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Mécs József: TÖRTÉNELMET ÍRNAK E. Kusnierová: RENESZÁNSZ KAROSSZÉK Petrik József: FÁK, MADARAK, VIRÁGOK HA/I/VA Lacza Tihamér: LAPOZGATÓ Veres János: A BARLANGOK ÉS A FÉNYKÉPEZÉS SZERELMESE P. Zachara: A VILÁG LEGRÉGIBB VÁROSA Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon : 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirtapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiame z. p., Kosice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Az utóbbi másfél-két évtizedben sokan : keresztet vetettek a közművelődés hagyományos, szélesebb körben ismert formáira. A szakemberek egy része is — például a televízió népszerűsége, vagy akár az elkényelmesedés, a kommerciona/izálódás miatt — a közművelődés válságáról, halódásáról beszél. Véleménye szerint mi van e helyzetkép mögött és bizik-e a „feltámasztás" sikerében ? — Szerintem nem is maga a helyzetkép kérdéses, hanem az értelmezése és értékelése. Azt ugyanis lassan már kezdjük megszokni, hogy ne csak az ország gazdasági helyzetével nézzünk szembe illúziók nélkül. Itt lenne hát az ideje, hogy a közművelődés ügyeivel is igy tegyünk. Országos és nemzetiségi viszonylatokban egyaránt. Rögtön azért is, mert manapság már nem kötelező szokás, hogy minden beszámoló csupán előrelépésekről tudósítson, a problémákat pedig csak „lehetnénk még ennél is szebbek" címmel sorolja fel. Mindennek tudatában két dolgot kell látnunk. Az egyik: a művelődöknek, a kultúra iránt érdeklődőknek manapság már valóban többet, nagyobb választékot, gazdagabb lehetőségeket nyújtunk. A másik: a koncertek számát, a színházi előadások látogatottságát, a könyvforgalmat, az olvasást jellemző, korábban felfelé emelkedő tendenciák elakadtak; sőt több részterületen visszafejlődés következett be. Ez pedig azt mutatja, hogy a közművelődésben stagnálás állt be, hiszen nem sikerült bővíteni a művelődés hatósugarát. A magyarázat alighanem az, hogy a szélesebb közösségek művelődésének alakulása nem függhet egyedül a különböző szintű, vagy az ilyen-olyan részterületekre összpontosító kulturális apparátus munkájától, hanem mindez meghatározott gazdasági és társadalmi viszonyok függvénye is. Országos szinten s nemzetiségi tekintetben egyaránt. Én mégis azt mondom, a kérdés első felére válaszolva, hogy bízom a közművelődés iránti igény feltámasztásában, hiszen a csehszlovákiai magyar művelődés — a mainál megfelelőbb intézményhálózat híján — javarészt az amatőr tevékenységre, az amatőr kezdeményezésekre épül. Jellemző példája ennek a hazai magyar irodalom. Nemcsak egy hungarológiai intézet hiányzik, hanem az irodalmi fórumok sem tekinthetők valóban profi munkát serkentő műhelyeknek, íróink alkotásai jobbára „másodlagosan", azaz szinte kizárólag a hétvégeken és az éjszakákon születnek. Mi ez, ha nem amatőr bázis, ami aligha tartható szerencsés és jó dolognak. Flasonló a helyzet számos egyéb területen is, így aligha csoda, hogy a hazai magyar kultúrán — annak vitathatatlan eredményei ellenére — mindez meglátszik. A csehszlovákiai magyar kultúra egészét tekintve csupán a színházművészetünk mondható igazán hivatásosnak, bár annak gyökerei és az utánpótlás kérdései ott is az amatőr mozgalomban vannak. Nem titok, hogy például színészként nálunk könnyű bejutni a hazai magyar szinjátszásba, de bizonyítani már annál nehezebb ... Hadd kérdezzek meglehetősen sarki: tott formában: eszerint a hazai magyar közművelődés eredményeiről, vagy annak válságáról kell beszélnünk? — A csehszlovákiai magyar kulturális élet távolról sincs válságban; csupán arról van szó, hogy több vonatkozásban is hiányoznak azok az intézményes keretek, amelyek között valaki szakmailag valóban profivá tudna válni. Kézenfekvő, hogy közművelődésünk elsősorban csak számstatisztikai adatokra összpontosító megtorpanása szintén ezzel a kérdéssel hozható összefüggésbe. Az imént a színházat említettem, maradjunk akár ennél a témánál. Közművelődési tevékenységünk Interjú GRENDEL LAJOSSAL nyilvánvaló adósságainak is része van abban, hogy a hazai magyar játékszín — továbbélése érdekében — egy meglehetősen alacsony szintű közönségigényhez kénytelen alkalmazkodni. Brechtnek, Beckettnek szinte alig, vagy még kevésbé van közönsége tájainkon. Rétegigények is csak elvétve akadnak, színházművészetünkben és irodalmunkban egyaránt. . . Szinte utópiának tűnik, hogy a Magyar Területi Színházban közös nevezőre lehessen hozni a közönségizlés, a művészi professzionalizmus és a dramaturgiailag igényesebb színházi koncepció kérdéseit. Szeretném, hogy akinek nem inge. ne vegye magára, de a Csallóköztől a Bodrogközig számtalan esetben sajnos az a szemléletmód járja, hogy a csehszlovákiai magyar kultúra egy olyan ízlést szolgáljon ki, ami az igényesebb értékrendszer skáláján a világ már régesrégen meghaladott. Gondolom, itt illenék megkérdezni: a : szóban forgó „fehér foltok" eltüntetésében milyen feladatok várnak a Csemadokra ? . — A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének — társadalmi, érdekképviseleti és kulturális teendőinek sokrétűsége miatt — nem csupán az a feladata, hogy pór éven belül megteremtse a színvonalas színházat, vagy a hasonló szintű irodalmat, filmet, képzőművészetet befogadó közönséget. Persze, ennek ellenére rengeteg múlik azon, hogy a Csemadok vezetése hogyan képzeli el a szövetség működését. Van-e olyan koncepciója, amely kimondja. yf T-h&ct&e. a művelődésről, az önművelésről; közművelődésünk állapotáról hogy a közművelődési teendők ilyen-olyan eseményeit nemcsak regisztrálni, hanem főként irányítani kívánja; s ehhez kapcsolódóan hosszabb távra szóló programot is készít a csehszlovákiai magyar művelődés ügyében. Szerintem, annak lehetősége mindenképpen adott, hogy a Csemadok ne csupán a napi sikereknek örüljön, hanem annak is, hogy a csehszlovákiai magyar színjátszásnak, irodalomnak, képzőművészetnek, zenei életnek igazi ösztönzője, a műszaki értelmiségnek pedig gyűjtőmedencéje legyen. Ha az író Grendel Lajos vidéki útjai : során be-betoppan egy-egy művelődési házba, vajon mit tapasztal? — Valóban elsősorban iró-olvasó találkozókra járok. Természetesen, nyitott szemmel, elvégre ezeken a beszélgetéseken általánosabb érvényű kérdések is teritékre kerülnek. Nos, mindezek alapján az a benyomásom, hogy a népművelők sok esetben formálisan nyúlnak a művészeti értékeket ígérő rendezvényekhez. Hamar le akarják tudni őket, utána statisztikailag kimutatni. Jópárszor föltűnt, hogy hiányzik az érték elismerése, művészi kérdésekben a szélesebb körű közönség befolyásolásának szándéka. Ezekkel a dolgokkal pedig okosabb arányérzékkel kellene bánni, elvégre a művészetben sincs csehszlovákiai magyar mérce, hanem országos, esetleg európai lépték van. Így illenék gondolkodnunk. A kicsi, de a miénk mércéje a művészetben, a közművelődésben s az önművelésben is legföljebb a tegnapi igényeket konzerválja ... E kérdéskör gyakorlati teendőinek : megvalósításában miben látja a tanítóság szerepét? — Hogy egy olyan fiatalságot igyekezzen kinevelni, amely kellő műveltséggel és egészséges öntudattal bír. Hogy a pedagógusok olyan diákokat neveljenek, akik a csehszlovákiai magyar kulturális élet utánpótlását jelentve érzik azt, hogy az ő szellemi gazdagságuk és tudásuk az egész társadalom számára érték; illetve a nemzetiségi lét sajátos problémáinak megoldására törekedve vállalni tudják anyanyelvűket, önmagukat. Véleménye szerint a közművelődési ; munka magasabb szintre emeléséhez adottak a személyi feltételek ? — Az aktivitás egyszerre előfeltétele, célja és módszere a közművelődésnek. Mindenhol van egy szűk réteg, egy-egy kis csoport vagy néhány ember, aki hajlandó áldozatot hozni, dolgozni, ügyködni a többiekért. A művészeti csoportokban, szakkörökben, vitákban, klubokban tagnak lenni: ez a közösen, másokkal, azonos érdeklődésű és képességű emberekkel együtt végzett munka örömével jár. A művelődési házak pedig ne falakat, hanem teret adjanak. Annál is inkább, mert nincsenek egyedül üdvözítő módszerek, receptek. Tudatos közművelődési munkára van szükség, amelyet nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy mennyi ilyen-olyan rendezvényt tartok ... Ez utóbbi esetben „desztillált" kultúrát kapok, közművelődés nélkül! A közművelődés napi gondjainak és I lehetőségeinek tudatában, vajon melyek a legidőszerűbb teendők ? — Elérkeztünk oda, hogy a kialakult helyzettel a maga teljes valójában nézzünk szembe. Igy próbáljunk először jó következtetésekre jutni, e helyzetelemzés után pedig a közművelődés tartós és széles feltételeit megteremtve — utat nyitni a cselekvésnek. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2
