A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 13. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Összeállítás a Csemadok jubileumi ünnepi üléséről Miklósi Péter: ÓDON FALAK LEHELETE Lacza Tihamér: KÖNYVEK ÉS GYEREKEK Szántó György : PURKYNÉ ÉS A MAGYAROK Gál Sándor: ISKOLAÜGY Ozogány Ernő: BÁBEL AZ ŰRBEN I. Tököly Gábor: ÓBUDA Címlapunkon Kalita Gábor felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek : Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaóiarne z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Bőfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavaterstvo Obzor. inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. . Az ország értelmiségének egyik tegje* lentősebb rétegét a pedagógusok alkotják. Többségüket a gyermekszeretet, a hivatástudat és a jó felkészültség jellemzi. Éppen ezért joggal adódik a kérdés, hogy iskolalátogatásai és magánbeszélgetései alapján ön vajon milyennek látja a hazai tanítóság közérzetét? — Őszintén szólva nem a legjobbnak. Szlovákiában — a különböző szintű oktatási intézményekben — kereken 90 ezer óvónő, tanító és középiskolai tanár működik, s közülük bizony rengetegen érzik úgy, hogy a pedagóguspályának napjainkban nincs meg a kellő társadalmi tekintélye. Különösen sok a panasz a napi munkából eredő túlterheltségre, a tanítással csak közvetve összefüggő teendők sokaságára, a kötelességszerűen készítendő kimutatások és értékelések tömkelegére, az ilyen-olyan értekezletek sokaságára, valamint arra is, hogy ezen a pályán nemcsak az erkölcsi megbecsülés, hanem az anyagi elismerés is hiányzik. Ráadásul kevés az olyan külső ösztönzés, ami a fiatal pedagógusokat a pályán maradásra késztetné . .. Az érem másik oldalát tekintve azonban azt is el kell mondani, hogy egy pedagógus nem attól válik vérbeli tanítóvá, ha netán kiemelt fizetést, szolgálati lakást vagy előnyösebb kamatokkal járó, esetleg a szokásosnál nagyobb összegű bankkölcsönt kap; hanem sokkal inkább akkor, ha a hivatásszeretetére és a szakmai tudására építve mind társadalmi, mind személyi autoritást képes biztosítani magának. Állítom, hogy egy tanító nemcsak régente lehetett — természetesen, a szó jó értelmében véve — valaki, hanem manapság is az lehet; ám ehhez elsősorban önnönmagából. az egyéniségéből kell az átlagosnál többet adnia. . Korunk növekvő követelményei való' ban mind nagyobb terheket rónak a pedagógusokra. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az eredményes nevelömunkát befolyásoló tényezők a szükségesnél valamivel lassabban igazodnak a változó igényekhez. Mi az oka e kedvezőtlen helyzet kialakulásának ? — Az okok rendkívül összetettek. Tény és való, hogy a több éves szakmai feszültségek feloldása, illetve egy dinamikusan változó közoktatás fejlesztésének összetett problematikája vár most ránk. Nagyon fontos például, hogy megoldjuk a pedagógusképzés felelősségteljes feladatát. Egyebek között például azért is, mert mint minden pályán, a tanítók körében szintén akadnak pályatévesztett emberek. A jövőben ezért a felvételi vizsgákon jobban figyelembe kellene venni a rátermettséget. Jó lenne konkrétabb módszerekkel vizsgálni, hogy a jelölt alkalmas-e a tanításra, a nevelésre, vagy sem. Ezzel szemben a pedagógusképző intézmények vezetői egyelőre jogosan tehetik szóvá, hogy pillanatnyilag nemigen válogathatnak például az alapfokon tanítani kívánók között. Nem titok az sem. hogy a felvételik során szándékosan előnyben részesítjük a fiúkat, illetve az állandó pedagógushiánnyal küszködő vidékek jelentkezőit. Persze, ha a jelenleginél jobb lenne a pálya erkölcsi és anyagi megbecsülése, akkor a jelentkezők összetétele nemcsak létszámban, hanem minőségileg is sok tekintetben javulhatna. Nem kevésbé égető gond, hogy a végzett pedagógusok között növekszik azok aránya, akik nem oktatási intézményben helyezkednek el; további jelentős hányaduk pedig egy bizonyos idő után válik hűtlenné a pályához. Ez indokolja, hogy szükség esetén képesítés nélküliek, nyugdíjasok, más területen dolgozó óraadók segítségével gondoskodjunk az iskolákban nélkülözhetetlen feladatok megoldásáról. . Szavaiból és vissza-visszatérő gondola’ taiból úgy érzem, hogy a fiatalok között Interjú Benusíkné dr. Petrovsky Eleonórával, az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának dolgozójával manapság nemigen vonzó a pedagóguspálya... — Lényegében nem! Ez ismert a társadalom előtt; ráadásul — sajnos — nemegyszer a szülők is szánakozva beszélnek a pedagógusok anyagi helyzetéről a barátaiknak, vagy akár a gyermekeiknek is. Márpedig régi igazság, hogy nem tud hatékonyan dolgozni az, akinek nincs elég társadalmi tekintélye, akit nem övez kellő tisztelet. A közeljövőben tehát elkerülhetetlen, hogy tovább javítsuk az oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok emberi és anyagi körülményeit, elvégre a nemzedékek nevelői valóban őszinte megbecsülést érdemelnek. . Az élet- és munkakörülményeket * azonban nemcsak központi intézkedésekkel lehet javítani. Ön szerint mit tehetnek ennek érdekében például a különböző szintű nemzeti bizottságok, illetve a tanulmányi felügyeleti rendszer illetékes szervei? — Szeretnénk, ha iskolafenntartókként nemcsak az iskolaépületek állapotával, a tárgyi feltételekkel törődnének, hanem a pedagógusok sorsával is. Jó lenne egyre komolyabban tudatosítani azt is, hogy a tanító közéleti személyiség, aki számára a megfele-A-a pedagógusok közérzetéről, a tanítóság közéletiségéről és túlterheltségéről, a tanítók társadalmi tekintélyéről lö lakás az alapvető munkafeltételek egyikének biztosítását jelenti. A tanítóság zöme otthon készül fel a tanórákra, javítja a dolgozatokat, készít vázlatokat és pedagógiai elemzéseket. Az iskolákban — épp a zsúfoltság és a különféle rendezvények halmozódása miatt — erre mind kevesebb lehetőség nyílik. Sok az egyedülálló pedagógus, ők szintén megkülönböztetett figyelmet érdemelnének. Itt az ideje, hogy tökéletesítsük a pedagógusok jelenlegi továbbképzési rendszerét is; hogy az eddigieknél jobban ösztönözzük az önnönmaguk szakmai fejlődésével törődő pedagógusokat. Jó lenne elérni, hogy a továbbképzés ne csak újabb terheket jelentsen a pedagógusoknak, hanem a szakmai előrehaladást, a pályán belüli egészséges érvényesülést, a minőségi munkát szolgálja. . A pályán belüli érvényesülés lehetősé' ge, az erkölcsi megbecsülés valóban egyik fontos előfeltétele a jó közérzet kialakulásának. Ugyanakkor nem titok az sem, hogy többen fölvetik a kérdést: vajon sok vagy kevés a pedagógusoknak adható kitüntetés, illetve egyéb elismerés ? — Immár sokéves hagyomány, hogy a pedagógusok, kiemelkedő szakmai munkájuk elismeréseként, különböző szintű és rangú kitüntetésekben részesülhetnek. Sajátos ellentmondásként mégis igaz, hogy gyakran a kiemelkedő személyiségek teljesítményének erkölcsi elismerése — a pálya végén — egy-egy kitüntetés vagy emlékérem átadásában merül ki. Indokolt lenne tehát több arra érdemes fiatal pedagógust is példaként a közösség elé állítani. Több kitüntetést érdemelnének az alkotó közösségek, illetve a diákok alkotóköri tevékenységét irányító pedagógusok is. Gondolom, ebből is kitűnik, hogy a túlszabályozottság helyett, nemes értelemben véve lenne szükség a kitüntetési formák egyszerűsítésére, szélesítésére, hiszen ezzel sokkal rugalmasabban lehetne elismerni, legalább erkölcsileg honorálni a hosszú időn át végzett kiemelkedő színvonalú munkát. Ugyanakkor ez rangot és tekintélyt adna az arra legérdemesebbeknek — nemcsak a szükebb körű nevelőtestület, hanem a közvélemény előtt is. . Ön pályájának elején, több mint egy " évtizeden át, a bratislavai Duna utcai magyar gimnázium tanárnője volt, ahol szlovák nyelvet oktatott. Életének ebből az időszakából vajon mit mentett át mai tisztségébe — célszerűen hasznosítható pedagógustapasztalatként? — Az emberekkel való nyílt kapcsolatteremtés ajándékát. Türelmesnek, kitartónak lenni is a katedrán tanultam meg. És az őszinte válaszadás kötelességét is a diákok körében tanultam meg. Amikor esztendőkkel ezelőtt az élet úgy hozta, hogy az oktatási minisztérium tisztviselője lettem, akkor nem a megszokott környezet vagy a vakáció hiányzott igazán, hanem a diákokkal, a tizenéves fiatalokkal való állandó kapcsolat. Az igazat megvallva, ebben a tekintetben mindmáig hiányérzetem van. . Ha most nem egy újságíróval, hanem egy pedagógussal beszélgetne, vajon mivel zárná társalgásunkat? — Hogy tanítónak lenni sohasem volt könynyü dolog; hát még most, amikor oktatásügyünk jelentős átalakulást él át. Ezért a társadalom részéröl támogatásra, a pedagógusok részéről lelkesedésre van szükség. És arra. hogy az oly sokat dolgozó középnemzedék, de legfőképpen a fiatalok, a kezdők számára az idősebb kollégák hivatásszeretete legyen a példakép. MIKLÓSI PETER Fotó: Gyökeres György 2
