A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-10 / 11. szám

egy pedig pionirvezető. S ha már itt tartunk, szóljunk a tantestület összetételéről is. Tehát a huszonkét pedagógus közül a férfiak"száma mindössze négy. A korösszetétel alapján a mai helyzet a következő: harmincéves korig hat személy, háropn napközis nevelő, egy pionírvezetö és két pedagógus. Harminc és negyven között hat, ötvenéves korig hét, s öt ven és hatvan között három pedagógus található. Az iménti statisztikai sor lényegében hasonló vagy közeli ahhoz, mint ami az eddig adatolt magyar tanítási nyelvű iskolákban is tapasztalható volt. Még azt és annyit tehetünk hozzá, hogy a tanítók tizenketten a környékbeli településekről járnak Pelsőcre.

A végzős diákok további tanulási indexe jó közepesnek mondható. Az utóbbi időben — s ez kedvező jelnek számít — némileg megnövekedett a gimnáziumban továbbtanuló fiatalok számaránya. Az elmúlt négy év statisztikai adatai a pelsöci általános iskola magyar tagozatán az alábbi képet mutatják. Az 1984/85-ös tanévben a 41 végzős közül 16-an tanultak tovább gimnáziumban és egyéb szakközépiskolákban. A következő iskolaévben 46 végzősből 21-en, tavalyelőtt 50-böl 20-an — itt némi visszaesés tapasztalható — míg az elmúlt évben 41 végzős közül 22 tanult tovább.

Az intézet a jelenlegi épületbe

1985-ben költözött; itt 16 tantermet alakítottak ki eredetileg, de további helyiségek átalakításával ezt 19-re emelték. Az iskolának van két tornaterme — egy kisebb és egy nagyobb — de az egyéb kisegítő épületek hiányoznak. Például a műhelyek provizóriumokban vannak elhelyezve, s a tanulók étkeztetése nem teljesen megoldott, mert ebben az új épületben nincs konyha és étterem. Ugyanis az iskola építését két szakaszra tervezték, s az imént említett hiányzó létesítmények a második szakaszban készülnek majd el, ha elkészülnek. Jelenleg azonban ez csupán az elképzelések szintjén mozog.

Hogy a kép teljes legyen, arról is szólni kell, hogy a pelsöci iskolába jelenleg a környék 18 településéről járnak be a tanulók, részben vonaton, részben autóbuszokkal. E kistelepülések egynémelyikén még van alsó tagozatos iskola, de ma már nem ez a jellemző. A mostani iskolaévben ezekről a településekről a két tagozatra összesen 440 gyerek utazik Pelsőcre naponta. Ez több, mint az összlétszám fele.

GÁL SÁNDOR

(A szerző felvételei)

A magyar tagozat egyik osztálya

Öt évvel később, az 1967/68-as iskolaévben ugyanezek az adatok az alábbi módon változtak: a magyar tagozat osztályainak a száma 16, a diákok létszáma pedig 453, tehát némi emelkedés tapasztalható. A szlovák tagozaton az 510 tanuló 17 osztályba jár. A diákok létszámával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a legnépesebb osztályok — korosztályok — az 1965/ 66-os években voltak; a magyar tagozaton ekkor 504 gyerek tanult. A demográfiai hullám apadása általánosan mutatkozik a későbbiek során. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján a két tagozaton összesen 773 diák tanul, ebből a magyar osztályokban 334. Ezzel szemben a pedagógusállomány számszerű gyarapodást mutat. Az öszszevont igazgatóság által irányított tantestületben ekkor 61 pedagógust és nevelőt tartanak nyilván. A magyar tagozaton 26-an dolgoztak, közülük három napközis nevelő A nyolcvanas években az intézményt látogató diákok száma globálisan alig változik; az átlagos létszám 750 körül mozog. A két tagozat közötti arányok azonban fokozatosan eltolódnak a szlovák tagozat javára. Az elmúlt 1987/88-as iskolaévben a magyar tagozaton 290, a szlovák tagozaton 449 diák tanult. A magyar tagozaton összesen 22 pedagógus működött, közülük négy napközis nevelő

A Dúdor kiállítás megnyitóján: Farkas Vera, B. Kovács István és Bettes István

ALAKULÓBAN A HONISMERETI HÁZ

A Munkaérdemrenddel kitüntetett Rimaszécsi (Rimavská Sec) Új Világ Egységes Földműves-szövetkezet évek óta a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás példás mezőgazdasági üzemei közé tartozik. A mezőgazdasági termelés mellett, több melléküzemági tevékenységet is folytatnak, s az utóbbi időben egyre nagyobb teret kap a dolgozók kulturális igényeinek a kielégítése is. Ezt bizonyítja az is, hogy a szövetkezet a község egyik nagyméretű családi házában Honismereti Házat készül berendezni. A ház felújítását és átépítését természetesen a szövetkezet építészeti csoportja vállalta, míg a kulturális rész szervező és irányitó munkáját B. Kovács István néprajzkutató, a szövetkezet dolgozója végzi majd. A további részletekről tőle érdeklődtünk:

— Tulajdonképpen 'milyen célt szolgál majd ez a Honismereti Ház és mi hívta életre ?

— Mindamellett, hogy a kultúrát ezenbelül is a művészeteket emberközelbe hozzuk a szövetkezet vonzáskörzetébe tartozó hét község lakóinak, Rimaszécs és környéke honismereti anyagát is egy fedél alá szeretnénk összegyűjteni. Tehát amolyan tájház is lesz, de ettől mégiscsak több, mert pl. a Gömörben élt és alkotott művészek állandó és átmeneti tárlatának is otthont szeretnénk nyújtani.

— A ház, úgy tudom, még nem a szövetkezet tulajdona, de máris volt egy kiállítás Dúdor István festőművész alkotásaiból, amik már a szövetkezet tulajdonát képezik. Hogyan jött össze, és mi is ez az anyag ?

— Kezdeményezésemre járásunk tragikus körülmények között elhunyt fiatal festőművészének életművéből vásároltunk meg 51 alkotást. A javarészt akvarellekből, tusrajzokból, pasztell és kombinált technikájú alkotásokból álló Dúdor hagyatékot Farkas Vera művészettörténésszel válogattuk és rendeztük. A képek, melyek a tragikus eseményt megelőző években készültek a festő lelki vívódásait tükrözik, a gömöri táj, ezen belül is a szülőfalu Deresk (Drzkovce) szeretetének motívumaival átszőve. Mind az ötvenegy alkotás most már a szövetkezet tulajdonát képezi és a Honismereti Házban helyezzük majd el. Annyit azonban még ildomos elmondani, hogy a szövetkezeti dolgozók önkéntes pénzbeli hozzájárulásából tudtuk őket megvásárolni.

— Hallhatnánk valamit a Honismereti Ház ez évi, illetve távlati terveiről?

— Jelenleg a munka több szálon is folyik. Készülnek a tervek a ház felújítására, de már a honismereti anyag gyűjtése is folyamatban van. Még ez évben két tárlatot szeretnénk megvalósítani. Először Bácskái Béla válogatott alkotásait, majd Nagyferenc Katalin munkáit láthatja a közönség. Évi utolsó kiállításunk címe „Rimaszécs és környéke korabeli ábrázolásokon". Ezt már most nagy érdeklődés előzi meg, és ami lényeges, az anyaggyűjtésben is segítenek a helybeliek. Ennek a kiállításnak az anyaga szintén a Honismereti Ház állandó tárlatának részét képezi majd. Ami a távlati terveket illeti arról még korai lenne beszélni. Mindenesetre én a jövőben is hasonló beállítottságú és tartalmú munkát képzelek el mint ebben az indulási évben.

Kép és szöveg: POLGÁRI LÁSZLÓ

13