A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-17 / 8. szám
Beszélgetés Záray Mártával és Vámosi Jánossal Idősebb olvasóink bizonyára örömmel fogadták Záray Márta és Vámosi János új nagylemezét, mely a karácsonyi piacon jelent meg, s néhányuknak, gondolom sikerült is megszerezniük a korongot. Halló, itt jóbarát a címe az említett albumnak, mely tizenöt vidám és szomorkás szerzeményt tartalmaz, elgondolkodtató tartalommal — igazodva a hétköznapi ember napjaihoz, mely ugye sokszor gondokkal teli. Talán pontosan ezért a hétköznapiságért és közvetlenségéért népszerű az énekes házaspár a közönség széles rétegei közt. Záray Márta és Vámosi János örömmel meséltek pályafutásukról, önmagukról, hiszen talán világméretben is példátlan az ilyen hosszútávú együttműködés. Most azonban sajátságos helyzetről van szó, hiszen a sikeres pályafutást egy boldog házasság kisér. • Új lemezük, a Halló, itt jóbarát, máris nagy számban fogyott el a boltokból, pedig alig-alig hallottunk csak róla egy-egy felvételt valamelyik rádióadón. .. Vámosi János: — Ennek mi nagyon örülünk, mert tudjuk, hogy közönségünk az új dalaink iránt is bizalmat szavazott. Ezt honnét tudjuk? Még a korong megjelenése előtt több mint százezer darabot rendeltek a lemezboltok a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól, s ebbe nem számítottuk a külföldi piacot, ahova a magyar kulturális központok közvetítésével jutnak el hanglemezeink. Csehszlovákiában, ahogy ezt bizonyára jól tudja, a Prágai Magyar Kultúra által lehet beszerezni ezeket. • Van kedvenc lemezük, meg lehet állapítani, hogy melyik volt pályafutásuk legsikeresebb nagylemeze? Vámosi János: — Azt nem nehéz kitalálni. A kedves közönség azt a korongot fogadta legnagyobb lelkesedéssel, melyen több örökzöld nóta is található. Emlékszik még a ,,Homokórára"? Ezt a dalunkat a mai napig szeretik az emberek, kérik a televízió és rádió műsorokból, s természetesen keresik a lemezt is. Már több mint egymilliót adtak el ebből az albumunkból, amit hálás közönségünknek, időseknek, nyugdíjasoknak, középkorúaknak és fiataloknak egyaránt köszönhetünk. • A televízióban a többi popműfaj képviselői mintha több teret kapnának, mint Önök. Ilyen jellegű nyilvános szereplésük új lemezeik egy alkalommal való bemutatására korlátozódik ... Záray Márta: — Nem vágyunk a túlzott propaganda hívei, inkább ezeken a fórumokon a fiataloknak adunk teret. Ennek ellenére gyakran élőben is találkozunk aranyos közönségünkkel, és külföldön is sokat szerepelünk. Soha senkinek sem voltunk elkötelezve, mégis hazai híveinknek és a világban szétszórt magyaroknak éneklünk legszívesebben, Ausztráliában, Jugoszláviában, Kanadában, Csehszlovákiában, az Egyesült Államokban, s szívesen találkoznánk a romániai magyarság zenét szerető rétegével is. • Negyven éve énekelnek már, milyen gondolatok vezérük, ha színpadra lépnek? Záray Márta: — Ha az emberek szépen kiöltözve eljönnek a koncertjeinkre, megtisztelve érezzük magunkat. Ilyenkor nagyon igyekszünk, hogy programunkkal, dalainkkal kielégítsük elvárásaikat. Megpróbáljuk letörölni a redöket a homlokaikról, elfeledtetjük hétköznapi gondjaikat, esetleg könnyeket varázsolunk a szemükbe. Mi ketten csak nagyon kis rész vagyunk a népből, ugyanolyanok, mint az a többezer ember, aki ránk kíváncsi, s épp ezért mindenkihez szólunk, kivétel nélkül. Örülünk és boldogok vagyunk, ha meghallgatják és megértik üzenetünket. • Mivel foglalatoskodnak, ha éppen nem énekelnek ? Vámosi János: — Szeretek horgászni, úszni, evezni... Záray Márta: — Az állatokat és a növényeket imádom! A lakásunkban is annyi a növény, hogy hetente hatvan liter vizet elöntözök. De főzni nem szeretek! Bár van egy nagyon jó fogyókúrás és vítamindús kedvenc ételem, a reszelt sárgarépa, egy kis citromlével. • A boldog családi életük, gondolom ösztönzőleg hatott a ma is virágzó pályafutásukra ... Záray Márta: — Erre a választ talán egyik új nótánk adja meg: „Hát Így vagyunk mi ketten, te meg én -Két ember az élet szigetén, Még harcolunk ha kell, de győzni nem merünk, Csak szeretünk, félve szeretünk. Hát így vagyunk mi ketten, egyedül. Két ember, kit az álom elkerül. Mi úgy élünk mint más, de egyszer meghalunk. Addig mégis boldogok vagyunk." Beszélgetett: KOLLER SÁNDOR Sabrina Salerno, a húszéves olasz énekesnő három esztendeje tűnt föl, Johnny Dorelli oldalán. Nemcsak az olasz fiatalság ismeri: megfordult már Angliában, Németországban, Franciaországban, Dániában és a Szovjetunióban. Irigyei persze már vannak, miért ne volnának. Azt mondják sikereit fizikai adottságainak köszönheti... „Hanglemezeimet nem a testemmel csinálom, hanem a hangommal ..." — vág vissza Sabrina Salerno s még hozzáteszi: „Egyébként Sofia Lorent sem akadályozta meg a szép külseje abban, hogy Oscardíjas legyen." A képen Sabrina Salerno látható. Mindössze egy húszast ér ez a gyémánt. Természetesen (vagy sajnos?) húsz millió dollárt. A New York i Christie's szalonban kerül árverésre. Előbb Francois Curiel gyémántszakértő alaposan szemügyre vette s ismét megállapította, hogy a 407 karátos drágakő hibátlan. Egy külön e célra épített ugrósáncról 84,30 métert ugrott motorkerékpáron Alain Prieur francia akrobata, s ezzel világcsúcsot állított fel ebben a nyaktörő versenyszámban. Utána azonban kijelentette: soha többé! 8
