A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-17 / 8. szám
gond és sok helyütt csak alig. vagy egyáltalában nem lehetett fogni a bratisfavai rádió magyar adását, manap' ság már „csupán" a Bodrogközben és az Ung-vidéken vannak fehér foltok. Ami pedig a műsorkészítés feltételeit illeti, azok az építőmüvészetileg is impozáns Vám utcai „piramis" elkészülte óta változtak meg szinte gyökeresen. E tekintetben a jelenlegi lehetőségeket össze sem lehet hasonlítani a kezdetekkel, de még csak az öt esztendővel ezelőttiekkel sem! A rádiósok számára nemkevésbé jó érzés, hogy a magyar adásnak szilárd helye van a Csehszlovák Rádió műsorrendszerének egészében; hogy a napi munka feltételei sem anyagi, a heti 35 órán belül pedig terjedelmi problémák sem korlátozzák. Szólni kell még a hallgatottságról is. ami az alkalmi felmérések, a különböző úton-módon érkező visszajelzések és a külföldről (pl. Magyarországról, Romániából, Ausztriából) kapott levelek alapján valóban jónak mondható. Ennél pontosabb képet minderről majd az a felmérés fog adni, ami a tervek szerint a közeljövőben készül a magyar adás hallgatottságáról, egyes műsorainak népszerűségéről. Egyvalami azonban már most, a különböző közvéleménykutatások és az ehhez kapcsolódó tanulmányok elkészülte előtt is holtbiztos: rádiónknak egy pillanatig sem kell tartania attól, hogy a Csehszlovák Televízió magyar nyelvű adása netán lekörözi, népszerűség dolgában elébe vág. Sietve hozzáfűzöm: nem a heti műsoridő összehasonlíthatatlan különbsége miatt. 3. Egyidejűség és jelenlét — Elsődleges feladatunk a publicisztika, a gyors és rugalmas híradás — tájékoztat Jakál István, a Csehszlovák Rádió magyar adásának főszerkesztője. — Célunk, hogy hallgatóink átfogó képet kapjanak mindarról, ami az országban történik, különös tekintettel azokra a belpolitikai, társadalmi és közgazdasági eseményekre, amelyek a hazai magyar lakosságot kiemelten érdeklik. Általában egységes programterv szerint dolgozunk, ezt bontjuk le havi, heti és napi tervekre. Egyre inkább tudatosítjuk, hogy a táskarádiók és a tranzisztoros készülékek elterjedése révén az éter hullámai mindenütt utolérik az embert, ami a naprakész egyidejűség felelősségét jelenti számunkra. Ezt részint a hírközlésben, részint a hírek elemzésében is tudatosítanunk kell. Elsősorban rajtunk múlik, hogy a rendelkezésre álló műsoridőben miként tudjuk bekapcsolni hallgatóinkat az ország és a világ eseménysorozatába, gondolati vérkeringésébe. Munkánkban szinte naponta tapasztaljuk, hogy a ma rádiója elképzelhetetlen a rugalmasan gondolkodó, minden tekintetben tájékoztatott és felkészült szerkesztők, műsorvezetők és a rádióban közreműködést vállaló külső munkatársak nélkül. Persze, gondjaink is vannak. A publicisztika témakörénél maradva, kevés például az igényes, a kellő megalapozottsággal készült problémafölvető riport. £ Ilyen irányú nekirugaszkodásainkból egyelőre inkább ji csak beszélgetések születnek, ami nagy kár. Hasonlókép- \ pen sok veszödségünk van a művészi igényű műsorokkal, ji mert íróinktól, költőinktől, valóban jó tollú publicistáink- j tói bizony alig-alig kapunk eredeti kéziratot, rádiójátékot. | valóságfeltáró vagy egyéb szempontból izgalmas doku- j mentumösszeállítást, esetleg egyéb újszerű, közlésre al- I kalmas ötletet. Sajnos, kiírt pályázatainkra sem érkezik ] elegendő használható anyag. Tudatában vagyunk annak | is, hogy nem egy műsorunkat elevenebbé kell tennünk, j hogy több tartalmas vitaműsorra és közérdekű kerekasz- I tal-beszélgetésre van szükség. Mindebből talán már kitű- I nik, hogy önmagunk is eléggé kritikusak vagyunk a j munkánkkal szemben. A jövőben ezért nem az adásidő J bővítésére törekszünk elsősorban, hanem a meglévő heti harmincöt órát szeretnénk a mainál ázínvonalasabb, igényesebb műsorokkal megtölteni. Az embereket manap- j ság már az információk valóságos özöne éri, így egyedül j rajtunk múlik, illetve hát műsoraink nívójától függ, vajon I továbbra is lekötik-e a hallgatók érdeklődését?!. . . 4. A hallgatóság részvétele A rádió legfontosabb eszköze a szó. A napról napra jelentkező adások szerkesztőinek és közreműködőinek feladata éppen ezért szép, ugyanakkor iszonyúan hálátlan is. Gonddal összeállított műsoraink majdnem nyomtalanul zuhannak az idő mély kútjába. Elhangzanak, s az alkalmi ismétlések ellenére is legtöbbször feledés a sorsuk. A Csehszlovák Rádió magyar adása létrejöttének negyvenedik évfordulója kitűnő alkalom hát arra, hogy azt javasoljam: becsüljük meg a rádió „munkásait" — az arra érdemes műsorokat pedig raktározzuk el emlékezetünkben. Ez a rádiósok igazi jutalma. És ez ad értelmet annak, hogy szobáinkban, hétvégi házikóinkban ott díszeleg egy gombnyomásra megszólaló berendezési tárgy: a rádiónk. MIKLÓSI PÉTER A NÉVADÓ — PÉLDAKÉP Nem idézgetnek, nem használnak nagy szavakat, de minden megnyilvánulásukból világosan kitűnik, hogy a múlt öröksége, elődeik munkája egyáltalán nem közömbös a Kassai (Kosice) Alapiskola Fábry Zoltán Pionircsapata tagjai számára. Haszilla Gizella, a pionírcsapat vezetője minden csapatösszejövetelen hangsúlyozza a gyerekeknek, milyen fontos, hogy a múltról ne feledkezzenek el. Erre az idei pionírévben jó alkalom kínálkozik, mert április 24-én ünnepeljük a Csehszlovák Pionírszervezet megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Számos érdekes akciót, találkozót terveznek a kassaiak. Évek óta jó példát mutatnak arra is, miként kell megbecsülni névadójukat. Fábry Zoltán nevét sok-sok évvel ezelőtt választotta a csapat, de a mai pionírok is büszkék erre a választásra. Klubjuk egyik falát, ahol a jelképeket is elhelyezték, Fábry Zoltán arcképe díszíti, az alatta levő vitrinekben pedig az Író életútját ismertetik fényképekkel illusztrálva. Itt ebben a környezetben tanácskoznak hetente a csapattanács tagjai. S itt született meg az a gondolat is, hogy emlékszobaként rendezik be ezt a klubot — névadójuk tiszteletére. Kohuth Gabriella, Diószeghy Katalin, Erős Judit és a többiek, a legügyesebb, legtevékenyebb gyerekek képeket gyűjtöttek az íróról. Felkutatták müvei régebbi kiadásait, s azokat szintén itt helyezték el. így tehát egymásután sorakoznak a Vox humana, A béke igaza, a Korparancs első kiadású kötetei és több dedikált példány is. A gyerekek igyekezetéről, a gyűjtésről tudomást szerzett Béres József, a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának egykori szerkesztője, valamint Choleva Béla és felesége, akik személyes kapcsolatban és jó barátságban voltak Fábryval. Az elgondolás megnyerte tetszésüket és számos értékes dokumentummal, levéllel, magnófelvétellel járultak hozzá a gyűjtemény gyarapításához. Visszaemlékezéseik, az íróval közös élményeik ugyancsak érdekes támpontokat adtak a gyerekeknek munkájukhoz. Kolár Péter fényképekkel bővítette a már eddig meglevő anyagot. A pionírok érdeklődése névadójuk iránt mindenre kiterjed. Müveit olvasva, munkásságát tanulmányozva kíváncsiak lettek a környezetre is, ahol élt, dolgozott. Ezért már két alkalommal is ellátogattak Stószra (Stós). Örvendetes a tanulók buzgósága, névadójuk ilyen értelemben való megbecsülése. Ebben a pionírcsapat a névadó valóban példaképe a pioníroknak, s ez azért is elismerést érdemel, mert kulturális életünk, irodalmunk példamutató egyéniségéről van szó. BENYÁK MÁRIA A szerző felvétele A csapattanács tagjai Haszilla Gizella csapatvezetővel 5
