A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-17 / 8. szám
1 A CSEMADOK ÉLETÉBŐL ••• A középiskolás diák koránál fogva kamasz. A kamaszok értékorientációjával pedig baj van. Csodálkozva nézünk néha rájuk, amikor terveikről, leendő felnőtt életükről beszélnek — a kényelmes állás, sok pénz — lehetőleg kevés munkából — videó. pedagógusközönségen belül nem gond. Megbeszélés kérdése, hogy az iskolát képviselő csoportra való tekintettel egy-egy versenyzéssel. szerepléssel eltöltött hétvége utáni napra komolyabb feleltetést vagy dolgozatírást ne tervezzenek a tanárok. Az iskoszerzéséhez bizonyára nem elég a tantervi követelményeknek eleget tenni. Az iskolán kívül végzett amatör művészeti munkára tehát úgy is tekinthetünk, hogy éppen ez az a forma, amely jellegénél fogva pótolhatatlan kiegészítést jelenthet a fiatalok elfogadha„Az amatőr művészeti mozgalom olyan önkéntes, nemhivatásos tevékenység, amely jelentős szerepet játszik a művészeti alkotások terjesztésében, létrehozásában; embert formáló, nevelő hatása vitathatatlan. Ha amatőr művészeti versenyeken megvizsgáljuk a szereplők átlagos életkorát, rájövünk, hogy amatőr művészeti mozgalmunk iskolás korú fiatalokon áll és bukik. A Pedagógiai Kutatóintézet 1980-ban végzett központi felmérése alapján Szlovákia területén 16 545 amatőr szakkör, együttes és csoport működik, melyből 10 650 diák csoport Ezekben a közösségekben 270 458-an dolgoznak, a szereplőknek majdnem fele iskolás korú fiatal. (Zbirková: Metodika záujmovei cinnosti — tankönyv) autó, hétvégi ház gyakori álom. Arról viszont, hogy koncerttermeink üresek, képtárainkat nem látogatják, kiemelkedő irodalmi alkotások porosodnak könyvesboltok és könyvtárak polcain írni sem illik, annyian foglalkoztak már e témával. Emellett nem árt tudni, hogy az ország hajóját nemcsak az ipar és a kereskedelem viszi előre, hanem elsősorban a kultúrált lakosság. Ennek nevelésében az esztétikai és erkölcsi nevelés csak részfeladat, de fontossága nem vitatható. Az alapiskolákban még van zenei és képzőművészeti nevelés — bár az sem mindegy, milyen színvonalú. A középiskolákban az esztétika, mint tantárgy eltödése után csak az irodalom maradt meg. A diákok esztétikai nevelésének egyetlen módja tehát az iskolánkívúli tevékenység. A bevezetőben közölt adatok bizonyítják, hogy az iskolánkívülí amatőr mozgalomban tömegek vesznek részt. A kamaszban él a tenniakarás vágya. Valóban csak hozzáállás kérdése, hogyan tudjuk lobogását kihasználni. Néhány iskolában kiváló szakkörök, csoportok dolgoznak, vezetőik pótolhatatlan munkát végeznek. Az iskolánkívüli tevékenység összehangolása egy la számára is kimutatható eredmény egy-egy jó helyezés, fesztiválon elért siker — a falon megjelenik az oklevél, a SZISZ-klubban a serleg, a komplex értékelésbe pedig becsúszik egy osztályfőnöki vagy igazgatói dicséret. A baj akkor kezdődik, ha a diák az iskolán kívüli tevékenységet valóban az „iskolán kívül" végzi. Egy-két pedagógiai tanács után mint leforrázott kutya sétáltam haza. mert nem értettem, miért bántják néhány helyen a művelődési ház, a szakszervezeti klub vagy egyéb intézmény együttesében szereplő diákot. Elvégre iskoláját, városát képviseli akkor is. ha nem az iskola fenntartásában működő csoport tagja. Ahol ezt megértették, összefogtak az iskola és művelődési ház igazgatói, az együttesvezetők. Értesítik egymást rendezvényeikről, hogy a nevelési funkciót is ellátó csoport munkája összhangban lehessen az iskolában folyó — s manapság nem is kevés — munkával. Az sem titok, hogy az iskolák nevelési tervének szerves része egy sor kultúrpolitikai rendezvény — skit lehet megmozgatni akkor, ha szükség van 10—15 perc műsorra. Természetesen a szavaiét, zeneiskolást, énekest, táncost. „Az emberséghez méltó értelem" megtóbb értékorientációjának formálásában. Egy pár iskola meglátogatása utáni hevenyészett statisztikám szerint a középiskolásoknak közel egyharmada végez iskolán kívüli tevékenységet — természetesen nemcsak művészeti vonalon. De mi lenne akkor, ha a diákság 80—90 százaléka érvényesülhetne szakköri tevékenységben, együttesi munkában? Mi lenne, ha a fiatalok szabadidejükben nem a „flasztert" koptatnák, nem ücsörögnének a kocsmában poharazgatva, nem ülnének unottan a televízió előtt és nem kizárólag metál zenét hallgatnának? Akkor tán aktualitását veszíthetné a Miért? c. cseh film, s a Pókhálót csak kellemetlen rémálomnak néznénk. Akinek nagybetűs alkalom kell ahhoz, hogy ez a néhány sor időszerűnek hasson, figyelmébe ajánlom, hogy elkezdődött — a Csemadok együttesei körében is — az idei amatőr művészeti versenyek sora. Szereplőik semmi mást nem várnak, csak egy kis odafigyelést, buzdítást, jó szervezést és talán tőlünk — felnőttektől — példaképet. Radnótival szólva: ......hisz megvan bennük is, csak szendereg. az emberséghez méltó értelem. Mondjátok hát. hogy nem reménytelen." LOVÁSZ ATTILA nMMnMBMMBMflMHBBMHBnnnnR A CSEMADOK ÖRMÉNYORSZÁGÉRT Az örményországi földrengés a Csemadok tagságát is megrendítette. A Szövetség az áldozatok iránt mély részvétét fejezte ki és arra törekszik, hogy adottságaihoz mérten anyagilag is támogassa a katasztrófa sújtotta ország népét. Tagjai körében gyűjtést szervezett, és Szőttes Népművészeti Együttese 1989. január 23-án a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Művelődési Központban bemutatót tartott. A gyűjtés és a rendezvény bevételét az örményországi földrengés károsultjainak megsegítésére fordította. (zsa) HANGVERSENYTERMEINK ÜRESEK \ 6
