A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 6. szám
EMBERI SORSOK HAGYOMÁNYŐRZŐ SZOBA A véletlent?)halál A hetényi (Chotín) alapiskola tizenhét tagú pionírcsapata Csintalan Márta pionírvezetö irányításával egy század elejei hetényi szobát, és egy század elejei karácsony emlékét elevenítette fel. A tanulók a néprajzi gyűjtést Hetény legidősebb polgárainál kezdték. A szobából nem hiányzott a recefüggöny, a tulipános láda és a magasra vetett ágy sem. A karácsonyi hangulatot — a sublótra elhelyezett kis karácsonyfa és a megtérített asztal idézte. „A népesség forrásaiból" c. verseny ez idei témájából „Karácsony nagyszüleink idejében" címmel vetélkedőt rendeztek. A szomszédok Nyomom a gombot, hívom a liftet. A földszintre. Amikor éppen leér, egy férfi áll meg mellettem. Ő is fölfelé igyekszik. Beszállunk, s mivel én a tizenkettedik, azaz legfelső emeleten lakom, az indítás jogát udvariasan átengedem alkalmi útitársamnak. Ö visszaudvariaskodik (ó, mily sok szívélyesség lakozik mibennünk!) és az után érdeklődik, hogy én melyik szintre parancsolom vitetni magam ?... Különös — szinte misztikus — gyanú sejlik fel bennem: mintha az örökkévalóság valamelyik fázisában egymás közelségében léteztünk volna! Például mint szomszédok! Netán most, a jelenben! Tétovaság vibrál Tanulékonyság A papa, mama és öt-hat éves forma fiacskájuk vásárlási láztól kipirultan caplattak a főutcán. Útjuk egy hullámos pléhvel körülkerített középület építkezése mellett vitt el. A pléhen túl az építkezés, a pléhen innen a forgalom és a vásárlás. Hála és köszönet mindenkinek, akit megillet. többek között, déligyümölcsfélékhez is jócskán hozzá lehetett jutni! A kis család degeszre tömött szatyrokkal bandukolt A papa vállán két nagy szatyor lógott. Az egyikből ínycsiklandozó mandarinokat szedegetett elő. Héjukat gyakorlott kézzel eltá-S mit mond Csintalan Márta pionírvezetö? Kötelességünk, hogy megismertessük gyermekeinket községünk múltjával. Úgy érzem, na megismerték és megszerették nem dolgoztunk hiába. Gyermekeinket nagyon érdekelte mindaz, amit csináltunk. Bár ez csak indítás volt. Véleményem szerint többet kellene foglalkozni a múlttal. Gyakrabban kellene leülni és beszélgetni a gyermekekkel, de ez már a szülök és a nagyszülők feladata is lenne, hogy gyermekeink ne legyenek gyökértelenek, és ragaszkodjanak falujukhoz. bennem ... El kéne oszlatni a bizonytalanságot! Vagy, vagy! Elszánom magam: — Jaj, hát nem ismer, szomszéd uram!? — Nem is tudom ?!... — bizonytalankodik ő is. Én viszont abban most már biztos vagyok, hogy ő is itt lakik és nemcsak látogatóba jön. Nekítáltosodom: — Hány éve lakik ebben a lépcsőházban, uraságod?! — szegezem neki a némi szemrehányással elegyített kérdést. — Amióta a házat átadták; tizenkilenc éve ... A nyolcadik emeleten ... Hát maga?! — Én meg a tizenkettediken, ugyancsak azóta! Körülbelül tíz méterre lakunk egymástól! volította és mohón eszegették a zamatos lét csorgató gyümölcsöt. Öröm volt nézni, néztem is őket...! És az elmondottakon kívül, mit láttam még?! Hogy a papa szemfényvesztő ügyességgel hajigálja a kerítésen túlra a mandarinhéjat. Fiacskája meg kitágult szemmel gyönyörködött papiája ügyeskedésében. Egyszercsak feltámadt benne az utánzási vágy. Apja kezéből kiragadta a mandarinhéjat és ö is megpróbálta áthajigálni a kerítésen túlra. Változó sikerrel művelte, de — gondoltam — majd belejön! Tanulékony ösök sarja, látszik a szerelésükön! KOVÁCS JÓZSEF A történet John Knittel sötét szenvedélyektől terhes regényeit idézi. A látszat azonban csal. A tettes, aki gyilkolt, aligha hagyta magát csak hirtelen indulatoktól vezettetni. Legalább ilyen mértékben az italtól is — aminek a kallódást és züllést eredményező tragédia nem kevésbé tragikus előzményeiben is szerepe volt. 2. Tavaly, azon a januári napon Ján Zbmsky igen sokat ivott. Később azt mondta: húszig számolta a fröccsöket, ami utánuk jött, azt már nem tudta részletezni. Tény és való: nem elégedett meg a hatalmas mennyiségű szódás borral, hanem tovább öblögette a torkát. Be is rúgott rendesen, így azután a barátnője szinte oda sem figyelt, amikor azzal dicsekedett, hogy jól kikészítette a tőle néhány évvel idősebb Oleget. A fiatal nö fejében meg sem fordult, hogy a kikészítés esetleg több lehet néhány jól célzott pofonnál... A negyvenes éveinek elejét tap>osó Zbrnsky viszont tovább folytatta az italozást, és estefelé két cimborája is csatlakozott hozzá. Nekik is elmondta, igaz, most már kissé precízebben fogalmazva: ő bizony embert ölt! Barátai először legyintettek, gondolván: összevissza beszél, hiszen tökrészeg a fickó. — No, gyertek, megmutatom! — kardoskodott Zbmsky, és barátai ráálltak a „bizonyításra". 3. A társaság taxival ment a szóban forgó címre, ahol az említett Oleg lakott. Ján Zbrnskynak saját kulcsa volt a lakáshoz. A férfiak bementek, a harmincas éveinek közepén járó nő a ház előtt várt rájuk. Talán öntudatlanul is félt a látványtól, ami végül is a lakásba belépőket fogadta. Oleg H. ott feküdt holtán, nyakán több késszúrás nyoma, és torkába vágva ott volt a gyilkos szerszám is. A cimborák megijedtek, s amilyen gyorsan csak tudtak, eliszkoltak a lakásból. Zbrnsky viszont? Ő úgy tett, mintha misem történt volna; és folytatta barátnőjével a mulatozást... Barátai azonban úgy gondolták: haverság ide vagy oda, ezt nem lehet ennyiben hagyni. Elmentek hát a rendőrségre bejelentést tenni. Az ügyben területileg illetékes rendőri szervek őrizetbe vették az emberöléssel gyanúsított férfit, aki a kihallgatás során beismerte, hogy elkövette a szörnyű bűnt. Sőt! Szavai nyomán kibontakozott a tragédia. Mint kiderült: a meggyilkolt Oleg H. homoszexuális volt. A munkahelyén megbecsült, 48 éves férfi magánélete — éppen hajlamai miatt — tele volt zűrös kapcsolatokkal. Ján Zbmsky ugyan tagadta, hogy engedett volna H. csábításainak; de nagy valószínűség szerint csak azért tiltakozott, mert szégyellte bevallani. Tény, hogy hoszszabb ideje ismerték egymást, bejáratos volt H.-hoz, kulcsa volt a lakásához, amelynek tulajdonosától néha pénzt is kért kölcsön. Egyszer már „szakítottak"; akkor Zbmsky egy ötvenéves asszonynak udvarolt rövid ideig, s amikor a nő kiadta az útját, visszatért H.-hoz. Ján Zbrnsky 1987 októberében otthagyta a munkahelyét. Korábban épületlakatos volt, akkoriban kis híján másfél hónapig állás nélkül maradt, majd fűtőként helyezkedett el. Abban az időben ismerkedett meg új barátnőjével, de ezt a kapcsolatot eltitkolta Oleg H. előtt, akivel ritkábban is találkozott. 1988. január 15-én azonban fölhívta telefonon, hogy több holmit szeretne elvinni t+. lakásából. Kora délután egy presszóban találkoztak; és bár Zbrnskyt a barátnője is elkísérte, ő nem ment be. Akkor sem tartott a két férfival, amikor azok ketten az eszpresszóból a legközelebbi kocsmába mentek. Ján Zbmsky — saját vallomása szerint — még a presszóban kétszáz koronát kért Oleg H.-tól aki a kölcsön fejében rábírta barátját, hogy ne vigye el tőle a holmiját, viszont menjenek haza a pénzért. Erre itták az áldomást a kocsmában, maid elindultak a meggyilkolt áldozat lakására. Oleg H. otthon újabb itallal kínálta Zbrnskyt, majd — mint a férfi vallotta — megpróbált közeledni hozzá, simogatta, ölelgette őt A fiatalabb férfi tiltakozott: „Ne csináld!" H. nem csillapult, s ekkor Jan Zbmsky elökaprott a zsebéből egy nyolcvan centiméter hosszú kutyaláncot, és barátja nyakára tekerve fölrántotta őt a székről és az asztalon levő késsel többször nyakon szúrta, majd hassal az ágyra fektette. Ezután magához vett néhány holmit, továbbá egy cukortartót, szobrocskát, tollat s egy-két egyéb apróságot; majd elment a barátnőjéért, aki ez idő alatt a közeli kávéházban várakozott rá. Ekkor mondta, hogy kikészítette Oleget, és rendelt egy újabb fröccsöt. 4. H. szomszédait megrázta a hír. Elmondták, hogy a jobb sorsra érdemes, tanult férfi az utóbbi években fokozatosan züllött le. Mind többször ivott, gyakran szörnyű pasasokat cipelt föl a lakására, talán csodálni sem lehet, hogy ilyen vég érte. 5. 4 bűnözéssel foglalkozó tudományoknak van egy része, amit viktimológiának neveznek. E szó latin—görög összetételből származik (victima: áldozat; lógus: tan), és azzal a fölfogással gazdagította a kriminológiát, hogy a vizsgálódás körét ki lehet terjeszteni egyebek között a bűncselekményekre alkalmat adó, illetve azok végrehajtását lehetővé tevő vagy megkönnyítő körülményekre. Az időközben már jogerősen elitéit Ján Zbmsky bűntettében a nyomozati eljárást vezető rendőr százados mondja: — Varnak bűncselekmények, amelyeknek bizonyos típusú emberek esnek áldozatul. A könnyüvérű, kalandokra hajló nőket szadisták, kéjgyilkosok hálózhatják be; a mindenáron társas kapcsolatokra vágyók gyakran lehetnek házasságszédelgők áldozatai; a hiszékeny, naiv emberek csalók csapdájába eshetnek. Az erőszakos cselekményeknek, tolvajlásoknak, olykor zsarolásnak viszonylag gyakori áldozatai a homoszexuálisok is. Napjainkban elég gyakran fordul elő, hogy a megromlott emberi kapcsolatok konfliktusai súlyos bűncselekményekhez vezetnek. Nemegyszer a véletlenen múlik, hogy kiből lesz áldozat, kiből tettes. Hiszen az erős felindulásban elkövetett emberöléseknél az esetek zöme egymással személyes kapcsolatban levők között esik meg. Leggyakrabban házastársak, (esetleg azonos nemű) élettársak között. Az áldozattá váló ember lélektani, szociológiai és egyéni jellegzetességeivel foglalkozó viktimológia szemszögéből, talán nem is volt annyira véletlen Oleg H. halála (M-) GYÖRGY ELEK A század elejei hetényi ünneplő szoba HIHETETLEN TÖRTÉNETEK 19
