A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 6. szám
*'• -HELYZETKÉPEK, GONDOK, GONDOLATOK Écsi Ilona, az iskola igazgatónője Mindezzel együtt, vagy ha úgy tetszik, ennek ellenére az alistáli iskola légköre, belső élete kiegyensúlyozott iskolaképet mutat. Ezt a számokkal mérhető eredmé nyék is igazolják. Az itt végzett diákok továbbtanulási hányadosa 40—50 száza lék között ingadozik, ami valamivel jobb az átlagnál. Ezt a nyolcvanas évek adatai is bizonyítják. Az 1983/84-es iskolaévben végzett 47 diák közül heten tanultak to vább gimnáziumban, tizenegyen pedig kü lönböző szakközépiskolákban. A követke zö iskolaévben a 63 végzős közül 22-en tanultak tovább. 1985/86-ban 53-an vé geztek, s 19-en jutottak gimnáziumba, illetve középiskolákba. Tavaly 48 végzős közül 23-an vállalták a továbbtanulást. Tapasztalható egy jó közepes átlag, s ezenbelül a továbbtanulásban egy állan dónak mondható folytonosság. Az alistáli alapiskola növendékei közül évek óta ál tatában 4—5 fiatal jut egyetemre vagy főiskolára, s a felső intézményekben ugyanennyien fejezik be tanulmányaikat. GÁL SÁNDOR «Eit IV. Jelenleg a Dunaszerdahelyi (D. Streda) járásban 23 teljes szervezettségű és 28 1 — 4 osztályos magyar tanítási nyelvű iskola működik. Ezek egyike a mintegy kétezer lelket számláló Alistálon (Hrobonovo) található. A jelenlegi, tizennégy tantermes épületben a tanítást 1961-ben kezdték el. A háborút követő években 1949-ig a faluban szlovák tanítási nyelvű iskola volt. Ahogy megtudtam, néhány szülő nem íratta be gyermekét ebbe az iskolába. így, amikor 1949-ben ismét megnyílt a faluban a magyar iskola, több koridős gyermek járt ide. Ennek az újra megnyílt iskolának az első tanítója, majd igazgatója Mikóczi József lett. Ö 1953-ig vezette az intézményt. Ezután helyét Mórocz Károly foglalta el, de az akkori gyors váltások és átszervezések öt is elsodorták, s az új igazgató Bugár László lett, aki 1963-ig vezette az iskolát. Az ötvenes évek elején történt átszervezések után Alistálon nyolcéves alapiskola működött. Azidőben ide jártak Padányból, Bögelöből és Patasról is a gyerekek. Később Patast Csilizraő.ányhoz „integrálták". Ebben az időben általában 8—10 tanítóval dolgozott az iskola; a tanítók zömének nem volt akkor még megfelelő képesítése. Persze, mint általában mindenütt a magyar tájakon, az itt dolgozó pedagógusok is folyamatosan képezték magukat munkájuk mellett. Az első, immár teljes képesítéssel rendelkező pedagógusok első hulláma 1956-tól érkezett ide. A hatvanas évek elején jutottak el odáig, hogy az iskola teljes pedagógusgárdája képesítéssel rendelkező emberekből állt. Ez megközelítően arra az időre esett, amikor a jelenlegi iskolaépületbe költöztek. Mindezt Écsi Ilonától tudom, akinek ez a szeptember a harmincötödik iskolakezdést is jelentette egyben. Ugyancsak ö mondta el azt is, hogy jövőre, tovább bővítik az iskolát. A meglévő főépület mellett van — vannak — pedagóguslakások, továbbá két napközis osztály, tornaterem és étterem. A jövőre kezdődő építkezéssel műhelyeket, egy újabb napközis osztályt és iskolaklubot építenek fel. Ezen utóbbi épületekkel kiegészülve válik teljessé az intézmény. Jelenleg az iskolában a tanulók létszáma 323; két-három év óta azonban az alsó tagozaton már nehéz a párhuzamos osztályok létesítése, mert viszonylag kevés a gyermek. Vagyis, mint általában, itt is csökken és tapasztalható. Ez abból is egyértelműen kitűnik, hogy a pár évvel ezelőtti létszámcsúcs — ami itt 420—430 tanulót jelentett — fokozatosan a mostanira esett vissza, ami mintegy száz fős csökkenést mutat. Hozzá kell tenni, hogy ez esetben nem arról van szó, hogy a szülők nem a magyar tanítási nyelvű iskolába íratják a gyermekeiket; ez itt alapvetően a populációs visszaesés egyenes következményeiből származik. A gyermekek iskolába való utazása lényegében megoldottnak mondható, hiszen a két település, amelyből ide járnak a gyerekek, közel esik Alistálhoz. Az utazás egyébként is csak a felső tagozatosokat érinti, mert az alsósok odahaza tanulnak. A tanulmányi eredmények sokéves átlagából az is megállapítható, hogy a bejárók és a hazaiak tudásszintje között lényeges különbségek nem mutatkoznak. (Ez, sajnos, kivételes helyzetnek tekinthető az integrált iskolák bejáró gyermekeinek tanulmányi átlagához viszonyítva). Az alistáli alapiskolában jelenleg huszonnégy pedagógus dolgozik. Közülük öt férfi, a többi nő. Valahányuk teljes képesítéssel rendelkezik. Korcsoportok szerint négyen vannak harminc év alattiak, harminc és negyven között kilencen, negyven és ötven között hatan, ötven év felett pedig öten. Közülük heten „bejárók"; Dunaszerdahelyröl és Nagymegyerről utaznak Alistálra naponta Az általános, a mindennapi munkával kapcsolatban természetesen szóba kerültek a segédeszközök és a tankönyvek is. Az igazgatónő s a pedagógusok egybehangzó véleménye nyomán elmondhatom, hogy a segédeszközökkel való ellátás mennyiségi és minőségi szempontból sok kérdőjelet hagy maga után. Az évente megrendelt segédeszközöknek ugyanis csupán mintegy 20—30 százalékát kapják meg. Vannak segédeszközök, amelyek jól használhatók, de például javításuk már nem megoldott. A központilag kiadott nyelvi hangszalagok — orosz és szlovák nyelv — minősége például — a pedagógusok véleménye szerint — nagyon rossz. „Igényesebb pedagógus ezeket nem is használja" — volt az egyértelmű elmarasztalás. Elmondták továbbá, hogy főleg a nyelvoktatáshoz szituációs képekre volna szükség, de ez is hiánycikk. Amit kapnak, az mindig ugyanaz. Ezt az is bizonyítja, hogy például a háziállatokról szóló képanyagot már öt ízben megkapták. Másból pedig semmit. Az volna, vagy lehetne a megoldás, ha ezeket a korszerű és drága segédeszközöket és képeket folyamatosan és komplett kapnák meg az intézmények. A számítógépek, s egyéb videoeszközök pótalkatrész-ellátásának adminisztrációs rendezését is egyszerűbbé kellene tenni. A pedagógusoknak a tankönyvekkel kapcsolatban is vannak — jogos — fenntartásaik. Az az általános vélemény, hogy a tankönyveink terjedelmesek, sőt terjengősek, gyakran hiányzik belőlük a lényeg, a célszerűség. 12
