A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-03 / 6. szám

Zöldség- és gyümölcskiállítást nálunk is szokás rendezni. Jó lenne tudni, hogy mekkora volt az itthon bemutatott legnagyobb tök. Hátha kiderülne, nagyobb, mint ez a 240 kilós, amely az

USA-ban, Morristown városban az immár 164. alkalommal megrendezett

zöldségkiállításon díjat nyert.

Ez a felvétel 1930-ban készült Ausztráliában. Ki hinné! A kép minősége se nem jobb, se nem rosszabb, mint friss társaié.

a fogathajtó sapkája ma is ilyen kerek, sőt, a ló is éppen ilyen! S mint verseny előtt mindig: türelmetlen.

Ez itt nem kerékpár, még csak nem is

velocipéd, hanem botocipéd. így nevezte el járgányát készítője, a düsseldorfi

Volkmar Koch, aki három pár cipővel

helyettesítette a kerékpárgumit.

KÖNYV

Esterházy Péter:

A kitömött hattyú

„Kötetet eszkábálok össze ..., esszéimből írnám, ha esszék volnának ezek. Mindenesetre egyet sem jószántamból írtam, hanem fölkérésre. Pénzért, tetszeleghetnék, ha kicsivel több pénzt adtak volna értük. Kisbérírások. Évfordulók, kiállítások, kis színes a Képes Sportnak, antológiák. Hát nem bensőnkből vezérelve kell? Nem gyanús az ilyen alkalmiság?"

Az „Életünk fiktív változata" című, purparlénak keresztelt írás pontosan rögzíti a legújabb Esterházy kötet „tartalmát". S minthogy már megint Esterházy-kötet ismertetésénél tartunk (tíz éve íródó Hol-rovatunkban én magam egyetlen íróról sem emlékeztem meg többször, mint Esterházyról), illő. hogy miként a szerző is teszi, szusszanásnyi szünetet tartsunk, s végigtekintsünk az eddig megtett, s hátunk mögött maradt úton. Ezt tette, mondottuk, maga az Író is. A két kezdő novelláskötet, a Termelési regény; majd az előbb kötetként, végül együttesen megjelent monumentum, a „Bevezetés a szépirodalomba” s egy alkalmi kitérő, a Csokonai Lili-kötet után ugyanis ezúttal a másfél évtizednyi, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt eredményesnek, mi több, szenzációsnak minősíthető pálya, keresztúthoz érkezett. A „merre tovább?" dilemmájához. Ezért e szusszanásnyi kötet, a Műhely, ha úgy tetszik a Vallomások kötete.

„Az itt szereplő írások fölkérésre Íródtak, de nem igaz, amit majd állítok, hogy nem jószántamból. Fölkérésre és jószántamból. Úgy látszik, mindig találok (ki) történetet a könyveim befejezéséről (1. „Otthon"). Ez itt most úgy szól, hogy 87 elején, amikor már lényegében lezártnak tekintettem (majdnem!!!) a kéziratot, szóval akkor egyszer csak soha nem hallott intenzitással csörögni kezdett a telefon („megérezték!"), írnék-e Örkényről, Bangáról, az álomról és Berlinről, és én mindenre igent mondtam, ahogy régebben (és most): nemet."

Tehát: Örkényről és Bangáról, Kosztolányiról és Ottlikról, Móriczról és Hamvas Béláról, Mészöly Miklósról és Vasadi Péterről, Petőfiről és Csáth Gézáról szólnak (többek között) ez „alkalmi" írások. Vagyis a mesterekről és a barátokról. De izgalmas műhelyvallomásokat is olvashatunk, példának okáért a „Tizenhét kitömött hattyúk"-ról, a „Képzőművészet"-ről, a „Foci"-ról, vagy „Egy filmforgatókönyv életéből".

Vegyeskereskedés, mondhatnánk, ha nem akadnának közöttük, olyan rövid remekművek, mint az Örkényről szóló „Egy kelet-európai", olyan meglepő utószó, mint a Móricz novelláihoz íródott epilógus, s olyan a szó szoros értelmében mellbevágó írás, mint a „Csáth Géza fantasztikus élete".

(cselényi)

Faith Hines —

Pam Brown:

Murphy (kis)asszony törvénykönyve

Az ember gyanakvó lény. Nem meglepő tehát, ha bizonyos események törvényszerű bekövetkezése gondolkodóba ejti. Például ki nem töprengett már el azon, hogy — mondjuk bevásárlásnál — ha sorba áll, az ö sora lassabban halad előre, mint az összes többi noha az elején éppen ez tűnt a leggyorsabbnak. Még bonyolult statisztikai felméréseket

sem kell végeznie ahhoz, hogy kristálytisztán álljon előtte a bizonyosság: bármit is tesz, a hétköznapok kis csatáiban ö lesz a vesztes. Az is közismert tény, hogy a váratlan — többnyire kellemetlen — esemény mindig akkor következik be, amikor az a legkínosabb. E tapasztalatok összegzéseként születtek meg az ún. Murphy törvények, melyek főként a férfinem szemszögéből fogalmazták meg a felismeréseket. De lám, nem kellett sokáig várniuk a hölgyeknek sem, az emancipáció jegyében megjelent Murphy (kis)aszszony törvénykönyve is. Már alcíme is sokat sejtető: „avagy ami el tud romlani, az el is romlik... és ha elromlik, mindig egy nőnek kell intézkednie".

Murphy kisasszony találó aforizmái felölelik a családi élet szerteágazó területeit, azokat a szituációkat, amelyekben naponta kell a háziasszonynak, családanyának, feleségnek helytállnia. A megállapítások természetesen a másik nemet is közelről érintik. Külön fejezet foglalkozik például a pikánsan hangzó szexológiai „murphológiával" és a melldöngetö férfinemmel is.

Murphy (kis)asszony törvénykönyvéből tehát mindkét nem képviselői levonhatják a tanulságot. Férjek figyelmébe ajánlom a főzökanáltörvény következő passzusát:

„A karosszékben elnyújtózó férfi újratermeli energiáit, a karosszékben elnyújtózó nő elhanyagolja teendőit."

És végül egy bölcs megállapítás, melyre néhány év gyakorlat után minden háziaszszony rájön:

„A nők ritkán vétik el a vasaló hőfokának a beállítását. Amikor elvétik, épp -vadonatúj inget vasalnak."

Faith Hines és Pam Brown könyve ugyan magán viseli az angolszász nők gondolkodásmódját, megállapításaik túlnyomó többsége azonban tájainkon is érvényes.

Lendvay Tibor

KIÁLLÍTÁS

Színes karcok

Borongós, ködös, téli délután az ember hajlamos arra, hogy — akár melegedő szándékkal is — betérjen egy-egy kiállításra. így tettem én is, amikor a Laco Novomesky Kiállítási Teremben megcsodáltam Blanka Votavová színes karcait, apró grafikáit. A prágai születésű, de Szlovákia fővárosában lakó képzőművész kezdetben gyermekkönyv-illusztrációkat készített, ennek a hatását, az egyszerűséget, a tiszta vonalakat, a mesés színeket a kiállított műveken is érezni. Az élő és élettelen természetet kevesen tudják ilyen emberközelbe hozni. Votavová szereti az életet, jelképei mély emberi érzéseket hordoznak. A kéklö pára, a derengő félhomály, az elmosódott pasztellháttér régi emlékeket idéz fel.

A Csönd című képen négy ódivatú szék sorakozik, nem ül rajta senki, de a harmadikon ottfelejtett valaki egy szál fehér virágot és ez a szerény, nevenincs virág egyszeriben főszereplővé válik. Önkéntelenül is azt kutatjuk, vajon ki hagyta ott és miért ? A Jövendő című képen egy nyitott ajtó dominál, amelyből egy fiatal, zsenge koronájú fára látni. A Nyári nap aranyló kalászai szinte óriási erdőként emelkednek az ég pereméig. A reggel üdesége című grafikán pedig a nyitott ablakban pirosló alma hívja fel magára a figyelmet. Több képén észrevehető, hogy csak egy-egy tárgyat emel ki, ezzel akar a lényegre tapintani. A zöldessárgás háttérből elövillanó bokor szinte otthoni melegséget áraszt, de körüllengi valami szomorkás ősz végi hangulat is. Ilyen az Öreg tölgy is, melynek oldalán a fiatal hajtásokon sárguló levelek

HALLOTTUK

OU/ASTUK

LÁTTUK

lebegnek. A kisebb méretű képeken a tárgyak még jobban kimerevednek, de a színek szinte átforrósodnak a vibráló fényben.

De Blanka Votavová tud mást is. Kísérletező kedve és fantáziája soha nem hagyja cserben. Színes köveket fest egymás fölé a Kőbaba című képen, mintha az ősember rakta volna őket kedvtelésből a mongol pusztákon. Egy erkély is lehet téma, a rácsok, vonalak harmonikus egészet alkotnak. A Mag kékes, feketésszürke belseje talán az életre utal. A leterített asztalon egy sárgászöld körte várja, hogy valaki beleharapjon. Ezek a grafikai lapok egyszerűségűkben is csodálatot keltenek, a tárgyak, a táj, az élet szeretete sugárzik belőlük. Érdemes megnézni ezeket az álmokat idéző képeket és jóleső érzéssel tovább ballagni a téli délutánon.

(ozsvald)

HANGLEMEZ

The Communards és Depeche Mode

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a Hungaroton egyre több rockzenei licenc lemezt is vásárol külföldről, a világhírű popegyüttesek rajongóinak nem kis örömére. Mindez, gondolom, a megnövekedett igényekkel, s bizonyos mértékig a nyitottabb világszemlélettel magyarázható, bár az említett kiadó korábban sem zárkózott el a világtól.

A Hungaroton most két kiváló albummal, a Depeche Mode Music For The Masses és a The Communards RED című nagylemezével gazdagította a választékot. A Depeche Mode hanglemeze a hallgatóság nagyobb rétegéhez szól, bár tartogat néhány kellemes meglepetést is. A négytagú angol csapat (Alan Wilder — szintetizátorok, ének; Martin Gore — gitár, ének; Andy Fletcher — gitár, ének; Dave Gahan — ének) most sem hazudtolja meg önmagát, jó hanganyaggal állt elő. Sokan ismerhetjük már a Behind the Whell és a Little 15 című szerzeményüket, annál is inkább, hiszen több európai slágerlistán is ékeskedtek. A Depeche Mode sokáig az új hullám területén ért el elismerést, majd a teenybopper stílus művelőiként szerepelt, főleg német nyelvterületen. A csapat Faágában és Budapesten egyaránt elsöprő sikerrel koncertezett.

A The Communards egy 1985-ben alakult szintén angol zenekar, mely csupán két tagból (Jimmy Sommerville — ének és Richard Coles — szintetizátorok) áll. A Bronski Beat egykori két legénye most is a már korábban lerakott és megszilárdított alapokra épít. Jellegzetesen fergeteges ritmusú számaikon kívül a RED című albumukon a „mérsékeltebb" zene is helyet kapott, a főszerep viszont továbbra is néhány slágerlistás szerzeményüké. Itt elsősorban a Never Can Say Goodbye, illetve a Tomorrow című szerzeményekre gondolok.

Aki kedveli a külföldi popzene kissé exkluzív, valamicskét elvont, ugyanakkor értékes és kiválóan élvezhető zenei termését, annak nyugodtan figyelmébe ajánlhatom a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat jóvoltából nemrég forgalomba került RED és MUSIC FOR THE MASSES című Communards, illetve Depeche Mode korongokat.

Koller Sándor

9