A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-03 / 6. szám

TEMETŐ KAPU (MACS JÓZSEF REGÉNYÉRŐL) A leányanyáról, a szerelem meggyötört áldozatairól, azokról, akik fél szárnyú madárként morzsolták életüket a kor­látlan jogúnak hitt és nevezett szerelem rendre porrá törött jogai között, ősidők óta sok-sok változatban beszél minden szürkült, és a kontya félre csúszott, de eltökéltségéből, bármennyire is lángolt a teste, semmit sem engedett. Pedig hát egyre nehezebbek lettek az éjsza­kái. És egyre inkább gyötörték a félel­mek és az iszonytató képzelgések. S mikor hozzá is eljutott a hír, hogy ember kering a világűrben, végképp megbomlott az elméje. Úgy érezte, az űrhajós férfi ellen nincsen védekezés. Álmában az már birtokba is vette a testét. Fölébredve is félt, az űrhajós eljöhet érte a valóságban is. S akkor sohasem állhatna a jajhalmiak elé, hogy látjátok, így is lehet élni. Csakis az LTU Az AIDS térhódítása — nyelvünkben A lassan világjárvány méretű AIDS nemcsak az orvosi szaklapok gyakori témája. Az angol acquired immune deficiency syndrome kez­dőbetűiből alkotott mozaikszó járványszerü gyorsasággal tört be hétköznapjaink szókin­csébe is. Az angol elnevezésnek megfelelő szerzett immunhiány(os) tünetegyüttes hűen fejezi ki ugyan a kór lényegét, ám hosszadal­mas volta miatt aligha nyer polgárjogot a közbeszédben. S bár az AIDS-témához fűző­dő nyelvi problémák korántsem olyan súlyo­sak, mint a szó által jelzett betegség, nem lesz haszontalan, ha felhívjuk olvasóink fi­gyelmét néhány, az AIDS-szel kapcsolatos nyelvhelyességi tudnivalóra. nép irodalma. Szinte mindig szeretettel, szinte mindig balladás villanásokkal. Ez a probléma, úgy tetszik, lezárhatatlan. Minden társadalomban, minden időben újratermeli az életet. Mács József új regénye, a Temető­kapu is erről beszél megrendítő fordu­latokkal. Temetéssel kezdődik a regény. Fiatal, alig tizenhat éves leányanya te­meti a gyermekét, akinek nincs megne­vezhető apja, s aki nem is szerelemből fogant, erőszak volt az indítója. De Jajhalmán, a regény falujában, úgy is megbocsáthatatlan véteknek számít. Lemoshatatlan bélyegnek. S a leány­anya ebből a feneketlennek látszó sza­kadékból szeretne kikerülni. Megváltoz­tatni a környezet elmarasztaló ítéletét. Méghozzá azzal a megdöbbentő elha­tározással, ahogy eltemeti a szerelmi vágyát is, ahogy a gyermekét eltemette. Bizonyítani kívánja az ártatlanságát, hogy majd példabeszédet készítsenek róla. Volt egyszer egy fiatal lány, fiatal volt és tapasztalatlan. Hamar megégette magát, és hogy ártatlanságáról bizonyságot tegyen, messziről elkerülte a férfiakat. Nem is esett folt az életén. Megdöbbentő elha­tározásának megfelelően férfiút nem is akart látni többé. Húsz, huszonhat, har­minc, majd negyven esztendős lett, éle­te sokat változott, dolgozott saját föld­jükön és a szövetkezetben, volt útiőr, állatgondozó és mezökerülő, dolgozott napfelkeltétől napnyugovásig, haja már akácfák bújtatta kriptát képzelte olyan rejtekhelynek, ahol a legélesebb szemű űrhajós sem találhat rá. S már fel is pattant éjjeli ágyából, s a csűrben ásót, lapátot és fűhordó lepedőt keresett és indult a temető felé. Azzal az elhatáro­zással, hogy rég porladó kisfia csontjait is magával viszi a biztos fedezékbe. Vitte is a kiásott csontdarabkákat már megnyugodva. Már lepattogtak róla a félelem bilincsei. Ott találtak rá a krip­tában majd másnap délután a testvérei. A szokásosnál hosszabban időztünk a regény meséjénél. Ez a megrendítő történet ugyanis egy lehetséges emberi sors nagy fantáziájú alakítása, hihető lélekrajza a regény egyik szembetűnő értéke. Jól vette észre Dusza István a regény csehszlovákiai kritikusa: Mács József regénye, a Temetőkapu, az erdé­lyi Szilágyi István Kő hull apadó kútba című remekművének a balladás drámaiságú világára emlékeztet. A mese más, a sorsok is mások. A Temető­­kapu Márton Borisát erőszakkal teszik anyává, a Kő hull apadó kútba Szendi Ilkája maga választja és öli meg a szeretőjét, de mind a két nő útja az őrületbe fut. És mindkét regény tudat­hasadásos világról beszél. Még a hely­nevek is rokonhangzásúak. Szilágyi Ist­ván Jajdonjára Mács József Jajhalomja felel. S mindkét mű az őrülethez vezető személyes sors lélektani ábrázolása mellett egy-egy zárt közösség sorsre­génye is. Szilágyi István az erdélyi, Mács József a szlovákiai magyarság életének meghatározott szakaszáról beszél. A művészi megformálásban lényeges a különbség. A Kő hull apadó kútba az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb, leg­modernebb regénye. A történelmi csa­ládregény, a társadalmi, szociográfiai regény, a tudatregény, a gondolati-filo­zófiai esszéregény, a realista lélekrajz, a modem látomáspróza tipikus regény­elemeit mind magában hordozza. A Temetőkapu kevesebb rétegű, hagyo-Kezdjük talán a szó kiejtésével. A mozaik­szó felbukkanása idején az éc, écc kiejtés kezdett terjedni, napjainkban azonban in­kább a betükiejtéses édsz kerül előtérbe. Ennek megfelelően a szó helyes melléknévi alakja az AIDS-es s nem az AIDS-szes! Ugyanakkor a szó eszközhatározói változata: AIDS-szel, s nem AIDS-el. Ez utóbbi esetben ugyanis a -vei rag hasonul a betűkiejtés utolsó betűjéhez, az eszhez; míg az előbbi esetben az -s illetve kötőhangzóval az -es képzőt toldjuk a mozaikszó utolsó tagjához. A tárgyragos alakot illetően mind az AIDS- et, mind az AIDS-t alak elfogadható; a jövő dönti majd el, melyik forma válik uralkodóvá. Érdemes tudnunk azt is, hogy a mozaikszó utolsó betűje a syndrome, azaz a szindróma szó rövidítése, ami magyarul tünetegyüttest jelent. Fölösleges tehát AIDS-szindrómáról, AIDS-tünetegyüttesről beszélnünk. A baj nem jár egyedül, az AIDS sem. Köznyelvünk ajtaján még egy, az AIDS-szel szorosan összefüggő mozaikszó kopogtat: a HÍV. A humán (emberi) immunhiány vírus elnevezés, s a kezdőbetűiből alkotott szó az AIDS kórokozóját jelenti. Itt is érdemes meg­jegyeznünk az utolsó betűnek a vírus szóból való származását, s így elkerüljük a HIV-vírus mányosabb szerkezetű, realista hang­vételű. De hát a regényírásnak ez is lehet, Mács József könyve fényesen igazolja, ma is lehet eredményes mód­szere. Mács József hitelesen, megrendítően tudta ábrázolni hősnője sorsát, lelki bomlását, s egyidejűleg a család életé­ről és a nagyobb közösség sorsának az alakulásáról is képet ad. Gömöri tájon játszódik a regény az 1940—1950-es években. Nagy bakancsokkal menetel a történelem. Masaryk és Horthy képei váltják egymást. Többször is átrajzolják a térképiét. Szóródik, szórattatik és újra kapaszkodik a nép, s Mács József min­denről képet ad hősnője lelki gyötrel­meinek festése közben. Azt még legszigorúbb kritikusai is elismerik, hogy az egyenes vonalveze­tésű történetből Mács József kitűnő érzékkel emeli ki a sorsokat meghatáro­zó drámai csomópontokat. Hogy Jajha­lom lakóinak csoportképét úgy rajzolja meg, hogy az még a legszigorúbb szo­ciológiai metszetnek is megfelel. A falu belső tagoltsága, az aprólékos makro- és mikroközösségi rajza, a vagyoni hi­erarchia mind-mind megjelenik benne. Emlékezetes sorsok, fájdalmas esemé­nyek sorát rajzolta meg emelkedettebb magasból tekintve vissza a tegnap fáj­dalmas kavargásaira. Gyógyul már a seb, amennyire egyáltalán gyógyulhat, s némileg már a sajgó emlékek is folklori­­zálódtak. A kritika természetesen felemleget­heti az írói fegyelem olykort lazulását, a stílus némely botlását is, de bizonyos, a Temetőkapuban Mács József jelentő­sei alkotott. Eddigi életműve legérde­mesebb könyvét, a csehszlovákiai ma­gyar irodalom egyik legjobb regényét, olyan művet, amelyet a kétkezi embe­rek is kedvvel olvashatnak. CZINE MIHÁLY (Elhangzott a Kossuth Rádióban) típusú összetétel használatát. Nem lehet kifogás azonban az AIDS-vírus, illetve az AIDS vírusa megnevezések ellen. Az AIDS terjedését illetően az egészségü­gyi felvilágosítás, s példája nyomán a köz­nyelv sem nélkülözheti néhány idegen szó, kifejezés alkalmazását. Általában nincsen gond a szexuális, homoszexuális, illetve he­teroszexuális szavak helyesírásával, kiejtésé­vel. Tisztában vagyunk e kifejezések jelenté­sével is: a nemi kapcsolatra utaló homosze­xuális az azonos neműek közti, a heterosze­xuális a különböző neműek közti kontaktus szaknyelvi jelzője. Több gondunk lehet a latin promíscuitas szó „magyarosított" válto­zatával. A válogatott partnerekkel folytatott szexuális életet jelentő szót promiszkuitás­­nak írjuk és ejtjük, s nem — szlovák hatásra — promiszkuitának! A szó helyes melléknévi változata a promiszkuus (promiszkuus nemi élet). Egyre gyakrabban halljuk a széropozitfv és széronegatív kifejezéseket is. A HIV a szervezetbe kerülve, ellenanyag-termelést vált ki. A fertőzött ember vérsavójából, a szérumból, a keletkezett ellenanyagok labo­ratóriumi módszerrel kimutathatók. Ha a vizsgált személy már fertőzött, tehát vérsa -10

Next

/
Thumbnails
Contents