A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 6. szám
A BÉCSI TALÁLKOZÓ Több mint két évig tartó tanácskozás és soksok huzavona után Bécsben a helsinki utótalálkozón résztvevő harminchárom európai ország, valamint Kanada és az Egyesült Államok képviselői aláírták a záródokumentumot és annak valamennyi mellékletét. Az új és túlzás nélkül állítható hogy igen nagy jelentőségű dokumentum ismeretében óhatatlanul is visszagondolunk az 1975. augusztus elsején Helsinkiben elfogadott dokumentumra. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányaként ismertté vált szöveg — az aláírása óta közben eltelt évek alatt — kissé fogalommá vált. Ma, a bécsi dokumentum ismeretében is úgy tekintünk a Helsinkiben elfogadott Záróokmányra, hogy az a béke, az enyhülés és Európa népeinek az érdekét szolgálta és szolgálja. Kedvező feltételeket teremtett a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös előnyös együttműködéséhez a gazdasági élet, a kultúra, a tudomány, az oktatás, az információ és az emberi kapcsolatok területén, egyben alapja és kiindulópontja sok más — napjaink történéseit döntően befolyásoló és meghatározó — dokumentumnak. A Helsinkiben elfogadott záróokmány szellemét követve került az elmúlt években számos pártdokumentumba is egyebek között az a követelmény, hogy a haladás hívei fogjanak össze és küzdjék le a hidegháborús törekvéseket, bátran és következetesen szánjanak szembe az enyhülés ellenfeleivel, védelmezzék és szilárdítsák a békés egymás mellett élés elvei alapján kiharcolt vívmányokat, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés kövesse, fékezzék meg a fegyverkezési hajszát, vessenek gátat a stratégiai fegyverek továbbfejlesztésének és növelésének, semmisítsék meg a vegyi fegyvereket, számolják fel a külföldön elhelyezett katonai támaszpontokat, vívják ki a leszerelést, a katonai kiadások csökkentését, a katonai tömbök egyidejű felszámolását. A gyakran kissé hangzatos és talán elcsépeltnek is tűnt kijelentések nem voltak feleslegesek. Az elvárások közül több már megvalósult, számos pedig a jövőben valósul meg. Erre enged következtetni a bécsi találkozón most elfogadott dokumentum is. A Bécsben aláírt okmány az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbfejlesztésére új. és szintén nagy jelentőségű kötelezettségeket vállal. A legfontosabb vállalások az európai hagyományos fegyveres erőkről folytatandó tárgyalásokra, illetve a leszerelést szorgalmazó intézkedésekre és az emberi jogok biztosítására vonatkoznak. A bécsi találkozó dokumentuma világszerte nagy visszhangot váltott ki és kedvező fogadtatásra talált. Mihail Gorbacsov a Pravda kérdéseire válaszolva például azt mondta róla, hogy „olyan kiemelkedő siker, amely a nemzetközi kérdések újszerű, reális megközelítési módjának hatékonyságát bizonyítja, s amely által a helsinki folyamat új szintre emelkedett". Szerinte a Bécsben most megtett lépés közelebb visz a közös európai otthon megteremtéséhez. A világ hosszú hónapokon át reményteljes érdeklődéssel kísérte a bécsi találkozót és bízott a sikerben. Most már az is elmondható, hogy a találkozó senkinek sem okozott csalódást. BALÁZS BÉLA . Bécsben Alois Mock osztrák külügyminiszter január 17-én megnyitotta az európai biztonsági és együttműködési konferencia utótalálkozójának háromnapos ülését. A fórum záródokumentuma több mint két és fél évig tartó bonyolult tárgyalások után született meg, s tartalmazza a 33 európai országnak, továbbá az Egyesült Államoknak és Kanadának a helsinki Záróokmányban foglalt minden területen való együttműködés folytatására vonatkozó megállapodásokat. ....................... VISSZAPILLANTÓ január '89 Moszkvában tanácskoztak Örményország és Azerbajdzsán vezetői a térség helyzetének normalizálásáról. A két köztársaság kommunista pártja központi bizottságainak első és másodtitkárai, a parlamentek és a minisztertanácsok elnökei vettek részt az SZERDA 11 ülésen. Hangsúlyozták, haladéktalanul hatékony intézkedéseket kell foganatosítani mindkét köztársaságban a helyzet megoldására. Lehetővé kell tenni a menekültek hazatérését es garantálni kell az emberek biztonságát. A Szovjetunióban megkezdődött és január 19-ig tartott a népszám-CSÜTÖRTÖK 12 lálás. Április végére várható az első előzetes adatok közlése. A CSKP KB meghívására munkalátogatásra hazánkba érkezett Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Megérkezését követően PÉNTEK 13 Bratislavában fogadta öt Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, majd Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára is. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Kabulban tárgyalt Nadzsibullah af-SZOMBAT 14 gán államfővel, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkárával az afganisztáni helyzet rendezésének lehetőségeiről. Államellenes elemek néhány csoportja provokációt kísérelt meg a prágai Vencel téren Az akciót nyugati diverzáns központok és néhány nyugati rádióállomás — főleg a Szabad Európa és az Amerika Hangja — az ún. Charta 77 VASÁRNAP 15 képviselőinek közreműködésével szervezték. Az állami szervek tilalma ellenére Jan Palach öngyilkosságának évfordulóját használták ki szocialistaellenes érzelmek szítására. Varsóban megkezdődött a LEMP Központi Bizottságának tavaly decemberben félbeszakadt tanácskozása. Napirendjén az ország po-HÉTFŐ 16 litikai és gazdasági életével kapcsolatos égető kérdések szerepeltek. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására hazánkba érkezett Ali Szalem Beid, a Jemeni Szocialista KEDD 17 Párt Központi Bizottságának főtitkára feleségével. A vendéget Miloá Jakes, a CSKP KB főtitkára fogadta. Mődves Qfoojő! A Rudé právo ez évi második számában érdeklődéssel olvastam egy cikket az anyanyelv szépségéről, az ezt hirdető országos verseny eredményének az értékeléséről. Azért volt számomra különösen érdekes ez az írás, mert eszembe juttatta, hogy az anyanyelv szépségét hirdetni, tisztaságáért tenni nem afféle nemzetiségi sajátosság (a védekezés mozdulatait is értve alatta), hanem nemzetek és népek gondja, nagyoké és kicsinyeké egyformán. A Rudé právot olvasva jólesett tapasztalnom, hogy az anyanyelv fontosságának a hangsúlyozása a cseheknél és a szlovákoknál is a felelős gondolkozás középpontjában áll! És ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az anyanyelv vezeti el az embert a megismerés megannyi forrásához. Bizony felfrissített az új esztendő második napján a Rudé právo cikke, és el is gondo/koztatott olyan értelemben, hogy nemrég ünnepeltük a Csemadok égisze alatt a Dunaszerdahelyi járásban anyanyelvűnk hetét, gazdag és szerteágazó program keretében természetesen. Hadd tegyem hozzá mindjárt: igazán jó és örvendetes dolog, hogy a legszélesebb nyilvánosság előtt hangsúlyozhatjuk az anya nyelv szeretőiének és tiszteletének rendkívüli jelentőségét, s ilyen módon ismét és újólag felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy nemzetiségi létünkből következően elengedhetetlenül szükséges édes anyanyelvűnk ismeretének az elmélyítése, hiszen naponta érik beszédünket idegen nyelvi hatások. Naponta találkozunk olyan kifejezésekkel, amelyek ép nyelvérzékünket rontva szinte észrevétlenül honosodnak meg mindennapi beszédünkben. Részünkről tehát többet kell tenni azért, hogy anyanyelvűnk tisztaságát megőrizzük. Éppen ezért nem érhetjük be csupán egyegy anyanyelvi hét gazdag és változatos programjával író-olvasó találkozókon sokszor elmondtam. hogy irodalmi színpadjaink óriási szolgálatot tennének az anyanyelvi tisztaság szent ügyének, mondjuk egy olyan összeállítással, amely a 'saját beszélt nyelvünk paródiája lenne. Semmi sem lenne döbbenetesebb, mint a bepillantás saját beszélt nyelvünk tükrébe. Persze, az anyanyelv szeretetét a szülőknél és a környezetnél sokkal jobban oltja bele a gyermekekbe az óvoda és az iskola. Ezért az anyanyelvi vetélkedők és hetek szervezésén kívül már az óvodában törődjünk gyermekeink nyelvérzékének a fejlődésével. Ehhez azonban az szükséges, hogy ahol megvannak a feltételek legyen anyanyelvi óvoda, és nyújtsunk segítséget az illetékeseknek létrehozásukban. Ebbéli igyekezetünkben természetesen azt is médegelnünk kell, hogy a meglévő és még megnyíló anyanyelvi óvodák tanerő-ellátottságát képes-e biztosítani a már-már egyetlenre csökkent losonci pedagógiai szakközépiskola (óvónőképző) magyar tagozata? íme, mennyi gondolatot ébresztett bennem a Rudé právo cikke! Talán év eleji közlésének az időzítése sem volt véletlen. Az anyanyelv iránti megkülönböztetett figyelem ne szűküljön le csupán egy napra, egy hétre, vagy évenként helyi, járási, kerületi és országos versenyre. Legyen része mindennapi életünknek. '-Á l &
