A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 5. szám
LíU TUDOMÁNY TECHNIKA a skála elméletileg felfelé nyitott, az ez ideig észlelt legnagyobb adat az 1964 es alaszkai földrengés 8,6 M-ja. Az örményországi földrengés erősségére vonatkozólag a hírügynökségek 7—7,5 M értéket közöltek. Ahhoz, hogy képet nyerjünk, mi is okozta az Örmény SZSZK nyugati részén fekvő Le-A bika újra megrázta fejét A földkéregben és a felső köpenyben zajló folyamatok következtében bolygónk e külső övezetében hatalmas méretű mozgások folynak. E folyamatok nagy része ugyan emberi mértékkel mérve rendkívül lassú, a mozgások során felhalmozódott rugalmas energia azonban gyakran hirtelen szabadul fel. Ekkor pattannak ki a földrengések, melyek rendszerint váratlanul következnek be és néhány perc alatt generációk alatt létrehozott értékeket képesek elpusztítani. Az Ószövetségben említett Szodoma és Gomora pusztulását tekinthetjük az első hiteles földrengésre vonatkozó feljegyzésnek. A „bűnös városok" i. e. mintegy 2000 évvel ezelőtt bekövetkezett tragédiáját a ma is rendkívül aktív É—D irányú levantei transzform (harántirányú) vető okozta, éppúgy, mint Jerikó falainak leomlását i. e. 1250- ben. Földünk szeizmikailag aktív övezeteiben elég gyakran reng a föld, bár ezek közül csak kevés jár nagyobb, pusztító következményekkel. A földrengések erősségét korábban a 12 fokozatú Mercalli-skála alapján határozták meg. Ez nagyszámú egyéni megfigyelés és az okozott maradandó hatások alapján rangsorolja a rengéseket. Így például az I. fokozat még közvetlenül nem, csak műszerekkel érzékelhető, a II. nagyon gyenge, csak egyesek érzékelik, főleg a felsőbb emeleteken. A sor végén elhelyezkedő fokozatok már komoly károkkal járnak, a X-es erősen romboló, az épületek háromnegyed részében súlyos sérülések keletkeznek, a legtöbb összeomlik, földcsuszamlások és földrepedések keletkeznek, a Xl-es katasztrofális, minden köépület összeomlik, a hidak leszakadnak, a sínek meggörbülnek, a távvezetékek használhatatlanná válnak és a XJI-es pedig teljesen katasztrofális, mely során minden emberi létesítmény tönkremegy, a rengések a felszínen láthatók. Az örményországi földrengés esetében — melyet X—Xl-es erősségűnek becsülnek — a károk felmérésénél nem hanyagolható el a szovjet sajtóban megjelent kemény hangú kritikák információk sem, melyek követelik azok felkutatását, akik felelősek azért, hogy ezen a szeizmikailag aktív területen nem alkalmazták a közismert földrengésbiztos építőipari technológiákat, illetve kritizálják az építkezések során elkövetett visszaéléseket. így történhetett meg, hogy míg Leninakánban a középkori templomok fele épen maradt, a kétszázezres városban gyakorlatilag összedőlt az összes, az utóbbi tizenöt évben épített többemeletes lakóház! A földrengési obszervatóriumok hálózatának kiépítése lehetővé tette egy újabb, műszeres észlelések alapján összeállított beosztás használatát. Ennek az egysége a magnitúdó (M), amely nem más, mint a szeizmográfok által az epicentrumtól száz kilométerre felvett szeizmogram mikronokban mért maximális amplitúdójának tízes alapú logaritmusa. Az így kapott értékeket a Richter-skála fokozatainak szokták nevezni. A számítási mód eredményeként a hatos magnitúdójú rengés energiája tehát nem duplája, hanem ezerszerese a hármas magnitúdójának. 4,5 magnitúdójú földrengés esetén már kisebb károk keletkeznek, 7 M már katasztrofális következményekkel jár. Ez ninakán és Kirovakán körzetében 1988. december 7-én bekövetkezett tragédiát, meg kell ismerkednünk a terület földtani felépítésével, illetve előtörténetével. A földtörténeti középkor folyamán Eurázsia és a tőle délre elhelyezkedő Gondwana kontinensek között egy NY—K irányú óceán, a Tethys húzódott. Mintegy száztízmillió évvel ezelőtt, a kréta időszak elején kezdetét vette az óceán létezésének utolsó fejezete. Ennek során a kinyíló Atlanti- és Indiai-óceán által észak felé nyomott Gondwana részek, az afrikai és indiai kontinentális lemezdarabok mozgásának következtében az óceáni kéreg az eurázsiai kontinens alá bukott és felemésztődött. A Tethys így fokozatosan bezárult, és ennek következtében a kréta időszak végén, mintegy hetvenmillió évvel ezelőtt elkezdődött a szembenálló kontinensek ütközése, létrejött az alpi tektonikai öv és felgyűrődött, majd később kiemelkedett az a hatalmas hegységrendszer, amely a Pireneusoktól a Himalájáig húzódik és magába foglalja többek között az Alpokat, Kárpátokat és a Kaukázust is. Annak ellenére, hogy a legmozgalmasabb változások már mintegy 37 millió évvel ezelőtt, az eocén emelet végére befejeződtek, a folyamat területenként változó intenzitással még a mai napig is tart. A fentiekben vázolt események keretében került sor a mai Kis-Kaukázus körzetében a dél felől közeledő török-iráni mikrokontinens és az eurázsiai kontinens szegélyén elhelyezkedő pontuszi-transzkaukázusi köztes tömeg ütközésére (kollíziójára). A két kontinentális lemez alá bukva felemésztődött. A megmaradt kéregdarabok az ütközés helyén kialakult varratvonalon, a közettanilag nagyon tarka és tektonikailag rendkívül bonyolult felépítésű kis-kaukázusi offiolitos övezetben találhatók meg. A kollízió, de főként a felgyűrt közettömegek később megindult kiemelkedése (az orogenézis) még mindig tart, ezt a folyamatot csak tovább erősítik a területtől délre az ún. zagrosi övezetben napjainkban is folyó rendkívül aktív tektonikai folyamatok. Ezekben a mozgásokban kell tehát keresnünk a földrengésekként kipattanó feszültségek forrását. A teljes képhez hozzátartoznak még azok a fiatal vulkanikus összletek is, melyeket az utolsó néhány millió év során az előbb vázolt események által a területen és az északabbra fekvő Nagy-Kaukázus területén kialakított törések mentén aktiválódott vulkáni tevékenység hozott létre. így alakult ki többek között az Elbrusz és a Kazbek, illetve az Örmény-magasföld, melynek legmagasabb csúcsa az Ararát. A terület mindig is szeizmikailag aktívnak számított. A gyakori földrengések miatt az örmény mondavilág sok ezzel kapcsolatos elemet tartalmaz. Egyik ezek közül a bikáról s?bl, mely szarvain tartja a világot, és ha néha megrázza a fejét, megrendül a föld. Sajnos, éppen ennek a generációnak akkora természeti katasztrófát kellett elszenvednie, melyhez fogható utoljára 1046-ban sújtotta az örmény népet. TUBA LAJOS A földrengés által sújtott terület tektonikai vázlata Jelmagyarázat: 1 - pontuszi-transzkaukázusi köztes tömeg 2 - az ütközéskor kialakult ofiolitos varratvonal 3 - török-iráni mikrokontinens a tektonikai egységek határa aktív törések fiatal vulkánitok által borított terület a földrengés által sújtott terület 16
