A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-22 / 30. szám
HÉTVÉGE NYIKOLAJ JELIN VLAGYIMIR KASAJ EV ELSZÁMOLÁS A strand néptelen volt és elhanyagolt. Csupán egyetlen rendszeretö varjú kísérelt meg rendet teremteni a szemétdombon, mivel az egyetlen ügyeletes úszómester a sátorlap alatt éppen kártyázott a barátjával. — Abbahagyjuk, pajtás — mondta bánatosan az úszómester, miközben újabb lapot húzott. — Ez az utolsó parti. Nekem még kimutatást kell készítenem a végzett munkáról... — Ráérsz a hét folyamán — mondta a barátja és egy cigarettavéggel megcélozta a varjút. — Miért sietsz úgy? — Hm, a hét folyamán! — mosolygott gúnyosan az úszómester. — Egy héten belül ezt a mentőállomást bezárják. — Bezárják? — csodálkozott a barátja. — Mi okból? — Csak. Azt mondják, nem kifizetődő. Erre a strandra alig jár valaki. Itt van a közelben egy vegyiüzem, ezért fürödni feljebb járnak, ide hozzánk csak az jön el, aki a holmiját be akarja festetni. Rácsavarják a holmit egy pálcára, bemártják a vizbe —■ és kész! — Ez baj — mondta a barátja együttérzően. — Veled most akkor mi lesz ? Az úszómester vállat vont: — Nem tudom ... A központi strandon minden hely be van töltve. Úgy látszik, valami más állás után kell néznem. — Butaság! — mondta a barátja szigorúan. — Ezt verd ki a fejedből! Minden rendben lesz. Csak a kimutatást kell jól összeállítani. Be kell bizonyítani, hogy te itt nem ülsz tétlenül... — Hogyan? Csaljak? — Miért csalnál ? Csak a tiszta igazságot fogod írni. Csak kellő módon tálalva. Nos, mondjuk, hány embert mentettél ki a múlt év folyamán? — Egyetlen egyet sem ... — Kitűnő. Tehát írjad: „Az idén 2,7-szer több fuldoklót mentettem ki, mint tavaly..." — De hiszen az idén a vizet közelről nem is láttam! Akkor hát kit mentettem ki? — Te csodabogár! A múlt évben nulla embert mentettél ki. A nulla szorozva 2.7-tel — egyenlő: nulla. Lényegében tehát ugyan-TÜKÖR-KÚRA Elhagyott az önbizalmam, amióta gyakrabban járok férfifodrászhoz. Nem azért, mintha ezáltal küllemem romlott volna, az már csak olyan, amilyen. Másért! Önbizalmamat férfitársaim borbélyüzletben tanúsított magatartása veszi el. Hogy hozzám képest túl férfiasak? Fenét! Csöppet sem azok! Az hagyján, hogy hajat mosatnak, fújatnak, rárakatnak fél illatszerboltot, elvégre emancipált világban élünk. Necsak a hölgyek, hanem mi is adjunk a küllemünkre. Ám ahogy a tükörbe néznek! Tekintetük a látott személy iránti tisztelet és megbecsülés legmagasabb fokát tükrözi. Oda-vissza. A rájuk visszanéző szempárból szeretet és imádat ragyog. Oda-vissza. Szóval, amikor rám kerül a sor, már csak lopva merek a tükörbe pillantani. Attól tartok, rám is majd hasonlóan néz vissza a tükörképem, s ez nagyban fokozná gátlásaimat. Egyik jóakaróm ennek ellensúlyozására az önkritika tükrös módszerének a gyakorlását tanácsolja. Vagyis, hogy reggel ébredés után rögtön pillantsak a tükörbe, s ez épp elég lesz ahhoz, hogy egész napra objektívvá az, de a forma igy sokkal inkább elfogadható. Tovább. írjad: „A megmentettekkel 3,1 -szer több beszélgetést tartottunk, mint a múlt év hasonló időszakában ..." — Milyen beszélgetést? — kérdezte az úszómester. — Miről? — Ez lényeges? A témákat ne mutasd ki. Vedd úgy, hogy minden megmentette! elbeszélgettél, némelyikkel — kétszer is. És kész. írjál tovább: „Meleg reggeli tálalva — a megmentettek hetvennyolc százalékának ..." — Miféle reggeli? Kinek a számlájára? Nekünk ilyesmire nincs pénzünk .. . — Nincs? Akkor Írd: „Minden megmentett részére, sajnos, nem tudtunk reggelit biztosítani, mivel ehhez anyagi eszközök nem álltak rendelkezésünkre ..." — Gyerünk tovább: „123 százalék a tavalyi százhoz viszonyítva azok száma, akiket megtanítottam az idén úszni..." — Nem lenne elég csak a számuk? — idegeskedett az úszómester. — Lehet számok nélkül is — mondta a barátja. — „Az eltelt év folyamán sikerült elérnünk, hogy a strand területén szeszesitalok árusítására nem került sor..." — De hiszen soha nem is árultunk szeszesitalokat! — Nem lényeges! Ne szakíts félbe! Inkább azt mondd meg, vannak-e itt mentőbóják? — Soha nem is voltak! — Akkor igy kell fogalmazni: „Tekintettel az aktiv propagandára, az idei fürdőidényben egyetlen olyan eset sem fordult elő, amikor a fündözők a bójákon túli vizekre úsztak volna. De vannak egyéb eredményeink is .. — Miféle egyéb eredmények? — Hát találj ki te is valami hasonlót. És különösen azt hangsúlyozd, hogy itt. nálad az idén senki nem fúlt vizbe. Egyszóval: cselekedj! Nekem már mennem kell! Gyorsan felöltözött, buzdításul vállonveregette az úszómestert, nála hagyta a töltőtollát és rohant az autóbuszmegálló felé. Egy hónap múlva az úszómester megkapta a felettes intézmény utasításait. Ezeknek értelmében a mentőállomást ki kell bővíteni, az úszómestert a mentőállomás főnökévé kell kinevezni, három további személyt kell alkalmazni és a mentőállomás rendelkezésére kell bocsájtani anyagi eszközöket a kimentettek meleg reggelijének biztosítására ... Sági Tóth Tibor fordítása váljon a látásmódom. így a hét öt munkanapján ; objektivizmusom túltengésének megfékezésére azonban a hétvégén pihentethetem önutáltató ambícióimat, rögtön reggel megborotválkozhatom, s két napig nézhetem a tükröt gyönyörködve. Csak ilyenkor elfogultnak kell lennem. Hétfőn kezdődhet minden elölről. Majd kipróbálom. Viszont ennek kapcsán eszembe jutottak hölgytársaim is, akiknél a gyakori tükörbepillantás természetesebb, és a szépségre való törekvés gyakorlása az ápoltságnak bizonyos fokát is jelenti. Nekik csak a fent leirt hétvégi tükörkúrát ajánlanám — állandó jelleggel — a borotválkozást kivéve. A szép lányokkal — tisztelet a kivételnek — más is van. Ha okosak, ezt szeretnék tudatni a világgal is. amit oly módon tesznek, hogy nagyon intellektuálisnak ható. komor arckifejezést öltenek. Nekik még a tükörbe-mosolygó-kúrát is ajánlanám... Ez minden. Ja, még annyit hogy ezekért az illetlen meglátásokért az dobja rám az első követ, aki ezekben a dolgokban elvhűen tárgyilagos tud lenni. Nem is olyan könyn*ű - ■ CSÓKA GÁBOR EMBERI SORSOK A „LOPTELEKRŐL" A TÁRGYALÓTEREMBE — Egy alkalommal hivatott a főépitésvezető helyettese, és azt mondta, másnap kész betont kell szállítani egy családi ház építéséhez. Én azt feleltem, arra nincs lehetőség, hogy magánszemélyeknek betont szállítsunk, ő azonban utasított a beton kiszállítására. Sejtettem, hogy ez nem tiszta ügy, bementem hát a főépitésvezetőhöz és elmondtam neki, milyen utasítást kaptam. Ö akkor hivatta a helyettesét, de hogy mit beszéltek, azt már nem tudom. Egy bratislavai építővállalat szállításvezetőjének a szavai ezek. Ő egyike azoknak, akik elöbb-utóbb saját bőrükön tapasztalták, hogy mi folyik az üzemben, és akik nem is lepődtek meg túlságosan, amikor az ügyészség vádat emelt Igor T. (a főépitésvezető) és társai ellen különösen nagy értékben elkövetett csalás és más bűncselekmények miatt. Az újságíró mindehhez még nyugodtan hozzáfűzheti azt is, hogy az úgynevezett transzportbeton-akció közszájon forgott, mert a kérdésre, hogy kinek mi jut eszébe e kacifántos szókapcsolat hallatán, az üzemben három ember közül kettő biztosan rávágja: a loptelek... A szóban forgó üzem dolgozói ugyanis már hosszú idő óta így csúfolják a város szélén terebélyesedő, zömében új villanegyedet; mert mint mondják: az nyelte el — ha nem is nyomtalanul, de mindenesete a részletesebb elszámolás nyoma nélkül — a náluk gyártott beton jelentős részét. §§§ A vádirat szerint az épitővállalat gyanúba esett részlegének vezető állású dolgozói közül hárman irányították a manipulációkat. A főépitésvezető és helyettese (Ladislav M.) mellett az adminisztrációt végző Jolana Ž.-nek volt kulcsszerepe a történtekben. Történt mindez annak ellenére, hogy eredetileg mindhárman megbecsült, vállalati oklevelekkel is méltányolt dolgozói voltak cégüknek. Maga a recept — mint az a nyomozati eljárás során kiderült — meglehetősen egyszerű volt. A vállalat számára készült kimutatásokban az egy betonkeveréshez szükséges sóder és cement mennyiségét rendszeresen többnek tüntették fel. mint amennyit valójában felhasználtak. És hogy ne legyen egyhangú a dolog, a másik kitaláció az úgynevezett sovány, azaz cementtakarékos „misung" gyártása volt. így betontöbbletet állíthattak elő, s ezzel aztán belátásuk szerint — a vállalat tudta nélkül — szabadon gazdálkodtak. És abban is következetesek voltak, hogy a minőségileg kifogásolható sovány betont rendszeresen a vállalati építkezésekre irányították. A szakértői vélemény szerint másfél éven át kis híján összesen 5 000 köbméter többletet állítottak elő, s az így elvont értékek összege milliós tételekre rúg. Megjegyzendő, hogy az anyagfelhasználást — természetesen — nem a saját elképzeléseik alapján állapíthatták meg, hanem az érvényben lévő építési és költségnormákkal ügyeskedtek az elszámolási kimutatásokat készítve ... Szó ami szó: a többlet elszállítása és értékesítése — tekintettel a nagy mennyiségű és rendszeresen előállított többletre — még utólag sem látszik éppenséggel könnyű, feltűnés nélkül megoldható feladatnak. Annál kevésbé, mert a vállalat teljesitménykimutatási és anyagbizonylati rendje — a vádirat megállapítása szerint — olyan volt, hogy ha nincs személyi összefonódás, akkor szinte azonnal felszínre kerültek volna a visszaélések. Mivel azonban a kéz kezet mos elve alapján a főépitésvezető és helyettese egy húron pendült, az adminisztrációt végző munkaerő pedig hajlandó volt arra, hogy az üzemrészlegükkel együttműködő vállalatoknál folyó, jobbára nagyszabású építési munkálatok munkaszámláira könyvelje el a különböző pluszmennyiségeket. Ez sokáig senkinek sem tűnt fel, hiszen a komolyabb építkezéseken az a kis pluszbeton csak egy csepp a tengerben. Arról a fifikáról nem is beszélve, hogy Igor T„ tehát a főépítésvezető és társai több beruházás költségét egyetlen munkaszám alatt vezették, aminek tételenkénti lebontása szinte lehetetlen üzemellenőri feladat. Legalábbis a rutinellenőrzések során. §§§ A feltételek tehát adottak voltak, és most már csak vevőt kellett találni a többletre. A családi házak, a nyaralók, ilyen-olyan kerti vityillók építésének mai üteme mellett az adódott is gyorsan ... És azt talán nem is kell bővebben ecsetelnem, hogy Igor T„ Ladislav M. és Jolana Ž. „lopteleki" építkezéseire szintén vállalati, nomeg egyéb építőanyag érkezett. Jöttek-mentek, ingáztak hát a transzportbetont (esetleg egyebet!) szállító teherautók a szóban forgó vállalat telepei és a magánszemélyek épülő „házikói" között. Sőt! Voltak. akik különböző munkagépeket is kaptak kölcsönbe, úgynevezett szívességi használatra ... 5 5 5 Joggal merül fel a kérdés: hogyan történhetett mindez? Talán már az eddigiek ismeretében is látható, hogy ezúttal nem a visszaélésekkel szembeni közöny tette lehetővé a bűncselekményeket. A nyomozati és ügyészségi tanúvallomások ugyanis ana mutatnak: nem volt ritka eset, hogy az üzem dolgozói jelezték a tapasztalt rendellenességeket — Igor T.-nek, hiszen ö volt a főnök. Ö pedig mindig meg is ígérte, hogy utánanéz a dolognak. Hogy miként rendezi el a dolgot a főépitésvezető, az már nem az ő dolguk — vélekedtek többen is, és alighanem joggal. Elvégre a főnöknek kell tudni, hogy mit lehet és mit nem. Mondhatnánk: azt mindenki tudta, hogy a közvetlen betonértékesítés — akár vállalatnak, akár magánszemélynek — tilos. Az üzem „sorkatonái" közül azonban többen is elmondták, hogy az esetek többségében fuvarengedély is volt a különböző szállításokra. És volt, aki kérdéssel válaszolt a kérdésre: — Vajon honnan tudhatnám én. a beosztott dolgozó, hogy kire milyen szabály vagy kivétel érvényes?... Ha á főnököm egy megadott helyre küld a szállítmánnyal, nekem kötelességem teljesíteni az utasítását. Különösen, ha a menetlevélben is föltüntethetem a fuvart. Lám, milyen gyorsan fellazítja a természetes fegyelmet és teremt bizonytalanságot egy-egy „alkalmi" szállítási engedély, egykét protezsált. Különösen, ha egyre szaporodni látszanak az „alkalmi" fuvarok... És ha többnyire jó beosztásban lévő helyi ismerősök a címzettek. Akárhogy is van, egyelőre egyetlen tény, hogy Igor T. és bűntársai a vizsgálati eljárás során ana hivatkoztak, hogy jogszerűen jártak el, mert valamilyen formában mindenről van „papírjuk". Hogy mennyire igaz ez. az a bírósági tárgyaláson fog kiderülni. (M-) 19
